Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)
G - Gozzoli, Benozzo - Gödöllői művésztelep - Gödöllői tabernaculum
Goyen 401 Gödöllői tabernaculum GOYEN, Jan van, hollandi festő és rézkarcoló, * Leiden 1596, + Hága 1656. Szülőhelyén és Hoornban tanult, két évet Franciaországban töltött el, 1616- ban Haarlemben Esaias van de Velde tanítványa lett. Utóbbi újszerű, de még elfogult, nehézkes modorának hatása alatt festi első tájképeit (Berlin, Braunschweig, Bréma), amelyekre talán Avercamp is hatott. Előadásmódja azonban csakhamar egyre festőibbé válik, végül színei és formái aranyos fényű párában olvadnak össze, amivel műveinek egységes hangulatot kölcsönöz. G. az érett hollandi tájképfestészet megalapítója, de a Hollandiára nézve jellemző napfénytől áthatott párás levegő hangulatainak festői visszatükröztetésével túltesz valamennyi XVII. sz.-i tájképfestőn. Többnyire jellegzetesen hollandi folyó- és tengerparti tájképeket örökített meg fákkal, parasztházakkal, városokkal, szélmalmokkal. Művészete a hollandi tájkép fejlődésére főkép S. Ruysdael, Molyn, A. Cuyp, valamint számos kisebb tanítvány (Knijf, Croos, Nolde stb.) útján nagy hatással volt. Szépművészeti Múzeumunkban három műve s a Ráth György Múzeumba egy jellegzetes folyamparti tájképe (1652) látható. GOZZOLI (ejtsd: godzoli), Benozzo, tkp. Benozzo di Lese di Sandro, firenzei festő, * Firenze 1420 v. 1424, + Pistoia 1497. Előbb ötvös, mint ilyen Lar. Ghiberti segédje a Baptisterium 2. kapuján Firenzében (1444—47), azután festő és Fia, Angelico tanítványa és ségédje Rómában (1446) és Orvietóban (1447). Tulajdonképen technikailag maradt művész, a gótikusok kései utódja, ki mestere mély vallásosságát naív, vidám, dekoratív világi festészetté alakítja. Gazdag fantáziája, bájos mesélőképessége, mellyel csodálatos bőbeszédűséggel kora szokásait és embereit mutatja be bibliai és szentek történetét ábrázoló freskóin, valamint friss és élénk színei kora egyik legvonzóbb egyéniségévé avatják. Legkorábbi önálló munkái Montefalcóban (1449-től körülbelül 1455-ig) . Freskók Szt. Ferenc életéből (S. Francesco), Madonna della Cintola, oltárkép (1450), S. Fortunato temploma részére (ma Róma, vatikáni képt.). Azután rövid ideig Perugiában (1456) és Rómában (1458). Ez időből: Trónoló Madonna szentek közt (1456, Perugia képt.). Visszatérve Firenzébe (1459—62), festi legbájosabb munkáját: a három király vonulása Betlehembe, háttérben a toszkánai hegyekkel, a Medici-család, a konstantinápolyi pátriárka és az utolsóelőtti bizánci császár, Joannes Palaeologus arcképével (freskó Pál, Riccardi-Medici), utána S. Gimignanóban (1463— 68), freskók Szt. Ágoston életéből (S. 26 Művészeti Lexikon, I. Agostino). Élete jelentős részét Pisában tölti (1469—85, vagy még tovább), ahol 24 nagy freskót fest az ó-testamentumból a Camposanto falára. Nagy részük ma rossz állapotban, de a jó állapotban levők közül a Noé részegsége, a toszkánai szüret életteljes ábrázolásával a korai renaissance egyik legelragadóbb alkotása. Oltárképei ritkák: Trónoló Madonna négy szenttel (1461, London, National Gall.), a hozzátartozó oltárpolc. Szent Domonkos csodája (Brera), Aquinói Szent Tamás megdicsőülése (Louvre). Mária a gyermekkel, mögötte két függönyt tartó angyallal (Berlin). Madonna a gyermekkel, Szent Ferenc és Bernáttal (Bécs, Kunsthist. Must.). — Irodalom: Wingenroth (Heidelberg, 1897). Stokes (London, 1904). Mengin II. (Párizs, Les maîtres de l’art). Fónagy: GÖDÖLLŐI MŰVÉSZTELEP. A század első éveiben Kőrösfői Kriesch Aladár és Nagy Sándor személye körül kialakult művészcsoport. A képzőművészet és az iparművészet kérdései egyformán foglalkoztatták őket a baráti meghittségben, mint az angol preraffaeliták, akik mintaképeik voltak, dolgoztak közösen, vagy egymást kiegészítve, igénytelenségben és a gödöllői természet csendjében életideáljuk megvalósításán. Az inkább festő és tervező Körösfői K. Aladár és Nagy Sándor mellett az utóbbinak svéd barátja, Belmonte Leó (1. o.) volt az iparművészet képviselője. Két barátjának kartonjait ő szőtte meg gyönyörű gobelinekké. A gödöllőiek, mint együttes, egyszer mutatkoztak be a nyilvánosság előtt. 1909 őszén nagyszabású kiállítást rendeztek a Nemzeti Szalonban. Mint a csoport tagjai részt vettek ezen a kiállításon a három alapítón túl Nagy Sándorné Zichy István gróf, Raáb Ervin festők, Juhász Árpád iparművész és festő, Undi Carla iparművész és Sidló Ferenc szobrász. Állami támogatással Körösfői K. Aladár szobrásziskolát alapított Gödöllőn, amelyet eleinte maga, utóbb Nagy Sándor és Nagy Sándorné vezetett. Az iskola a forradalmak után támogatás híján megszűnt, miután számos tanítványt bocsátott útnak, kik közül többen a maguk műhelyében folytatták utóbb működésüket. A háború szétszórta a művészcsoportot és véget is vetett a közös munkának. Elek: GÖDÖLLŐI TABERNACULUM, az orsz. magy. iparművészeti múzeum gyűjteményében, a rendkívüli gazdagságra és festői hatásokra törekvő XVII. sz.-i német barokk művészet igen szép és jellegzetes példája. Az aranyozott és ezüstözött, részben békateknővel borított díszszekrény eredetileg világi használatra készült, amiről a ta