Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)

A - Antiumi leány - Antokolszkij Márk - Antolinez, Jusepe - Antonello da Messina (Antonello di Giovanni degli Antonj) - Antoniazzo Romano - Antonio Veneziano - Antwerpen

Antiumi leány 44 Antwerpen gurális jelenetek és allegórikus arc­képek mellett festett genreszerű képe­ket is. A karikatúra-festészet első alkalmazását is neki tulajdonítják. Híres képe volt a „Satyr aposko­­pelon“ (távolba tekintő). Egyaránt használt enkaustikát és temperát. ANTIUMI LEÁNY, görög márvány­­szobor, mely Porto d’Anzióban a régi Antiumban, a császárság első idejé­ből való római palota romjai között egy fülkében állva került napvilágra 1878-ban, mikor is a háborgó tenger a fülkét elzáró omladékot elhordta. Most Rómában a Museo delle Termé­ben van. Gondolatokba elmerülve, ha­nyagul öltözve és fésülve áll a kissé férfias alakú leány (felmerült a fel­tevés, hogy női ruhába öltözött férfi), kezeiben szertartáshoz szükséges tár­gyakat tart. (Jósnőt Kassandra?) Az alak mozgása térszerűen van fel­építve. A magasan övezett ruha kör­vonala szokatlanul változatos és moz­galmas, az anyagszerűség megfigye­lése mesteri. Különösen a fej típusa Lysippos követői körébe helyezi a szobor mesterét (Piramis?). Keletkezési ideje a Kr. e. III. sz. vége vagy a II. eleje. Weyde, ANTOKOLSZKIJ Márk, orosz szob­rász, • 1843 Vilna, + 1902. A mo­dern orosz szobrászat egyik jelenté­keny tehetségű alakja. Péterváron és Berlinben végezte tanulmányait, élete végét nagyrészt Párizsban töl­tötte. A naturalista iskolához tarto­zik, a külső hűség mellett azonban finom lélekrajzot is ad, különösen portréiban. Szobrainak tárgyát több­nyire a görög történetből és a ke­resztény eszmekörből vette. Orosz történeti alakok szobrain kívül neve­zetesebb munkái: Krisztus a nép előtt; és Sokrates halála. Munkái java­részét a pétervári III. Sándor cár­múzeum őrizte. ANTOLINEZ, Jusepe, spanyol festő, • Madrid 1635, + 1675. Antonio Rizi ta­nítványa, de Velazquez és Van Dyck hatása alatt is áll. Műveiben sok a festői finomság. Kiváló az Immacu­lata Concepcion képe (München, Pi­nakothek), amelyet többször ismételt. Érdekes u. o. életnagyságú genre­­képe: A szegény festő. Utolsó érett művei: Magdolna extázisban (Madrid, Prado) és a megkapó szépségű Szt. Rozália felhők fölött a Madonna előtt (Budapest, Szépműv. Múzeum). ANTONELLO DA MESSINA (valódi nevén Antonello di Giovanni degli Antoni), olasz festő, * Messina 1430 körül, s ugyan­ott 1479. Eleinte szülő­városában és Kalábriában dolgozik, majd valószínűleg Németalföldön jár és egy ideig Nápolyban, 1475—76. Ve­lencében, utóbb Milánóban, végül szülővárosában tartózkodik. A­ jelen­tősége abban az erős befolyásban áll, amelyet a németalföldi festészet tech­nikai és formai szempontból reá gya­korolt és amellyel ■viszont ő erősen hatott a velencei festőkre, míg ő maga Velencében Piero della Fran­cesca, Mantegna, Giovanni Bellini be­folyása alá kerül. Műveiben, amelyek Itáliában az olajfestés legelső termé­kei közé tartoznak, hol a német­­alföldi, hol a velencei jelleg kereke­dik fölül és a legjobbakban, harmo­nikusan egyesül. Kiváló művei: az erősen németalföldi hatás alatt álló Áldó Krisztus (1465, London, National Gallery) ; Angyali üdvözlet (1474, Si­racusa, Museo Nazionale); a sancas­­sianói oltárról származó Madonna (Bécs, Művészettört. Múzeum), amely Giov. Bellini befolyását árulja el; egy condottiere arcképe a Louvreban, idős férfi arcképe a milánói Trivulzio­­képtárban, a Golgotha erősen német­­alföldies képe (antwerpeni múzeum), Szt. Sebestyén, e tárgy legfinomabb festői hangulatú ábrázolásainak egyi­ke (drezdai képtár), Szt. Jeromos ér­dekes interiőrképe (London, National Gallery). — A. közvetlen követői és utánzói közül a messinai Antonello da Saliba (1467 kör. 1535) emelendő ki. — Irodalom: N. Scalia, A. e la pittura in Sicilia (Milano, 1914). Éber, ANTONIAZZO ROMANO, olasz fes­tő a XV. sz. 2. felében és a XVI. sz. elején Rómában, ahol kívülről jött mesterek mellett neki volt a legfog­lalkoztatottabb műhelye és számos nagy megbízásban része. Stílusát, mely tisztán umbriai alapokon állt, kivált Melozzo da Forli befolyásolta, akivel együtt is dolgozott. De más umbriai mesterek befolyása is meg­állapítható. Saját művei közül, ame­lyek nem könnyen hámozhatók ki a műhelymunkák tömegéből, említen­dők: freskók Szt. Katalin halottas­­szobájában a Sta Maria sopra Mi­­nerva-templomban, triptychonok a rieti képtárban és a subiacói S. Fran­­cesco-templomban, Madonna della Rota (vatikáni képtár), Madonna Szt. Pál és Ferenc társaságában (Róma, Galleria Nazionale), stb. ANTONIO VENEZIANO, olasz fes­tő, a XIV. sz. 2. felében, Sienában, Firenzében és Pisában dolgozott. Stí­lusa jellemzői a késő trecentóra néz­ve: genreszerfi vonások és színességre való törekvés jelentkeznek benne, ha­sonlóan, mint Avanzo és Altichiero műveiben. 1384—87: festette a pisai Camposantóban Szent Ranieri életé­nek három epizódját ábrázoló falké­peit. ANTWERPEN, Musée Royal des Beaux-Arts, 1879—90-ben épült, klasszi­­cizáló stílusban. A hatalmas négy­­szögű épülettömb hat udvart zár ki­

Next