Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)
A - Antiumi leány - Antokolszkij Márk - Antolinez, Jusepe - Antonello da Messina (Antonello di Giovanni degli Antonj) - Antoniazzo Romano - Antonio Veneziano - Antwerpen
Antiumi leány 44 Antwerpen gurális jelenetek és allegórikus arcképek mellett festett genreszerű képeket is. A karikatúra-festészet első alkalmazását is neki tulajdonítják. Híres képe volt a „Satyr aposkopelon“ (távolba tekintő). Egyaránt használt enkaustikát és temperát. ANTIUMI LEÁNY, görög márványszobor, mely Porto d’Anzióban a régi Antiumban, a császárság első idejéből való római palota romjai között egy fülkében állva került napvilágra 1878-ban, mikor is a háborgó tenger a fülkét elzáró omladékot elhordta. Most Rómában a Museo delle Termében van. Gondolatokba elmerülve, hanyagul öltözve és fésülve áll a kissé férfias alakú leány (felmerült a feltevés, hogy női ruhába öltözött férfi), kezeiben szertartáshoz szükséges tárgyakat tart. (Jósnőt Kassandra?) Az alak mozgása térszerűen van felépítve. A magasan övezett ruha körvonala szokatlanul változatos és mozgalmas, az anyagszerűség megfigyelése mesteri. Különösen a fej típusa Lysippos követői körébe helyezi a szobor mesterét (Piramis?). Keletkezési ideje a Kr. e. III. sz. vége vagy a II. eleje. Weyde, ANTOKOLSZKIJ Márk, orosz szobrász, • 1843 Vilna, + 1902. A modern orosz szobrászat egyik jelentékeny tehetségű alakja. Péterváron és Berlinben végezte tanulmányait, élete végét nagyrészt Párizsban töltötte. A naturalista iskolához tartozik, a külső hűség mellett azonban finom lélekrajzot is ad, különösen portréiban. Szobrainak tárgyát többnyire a görög történetből és a keresztény eszmekörből vette. Orosz történeti alakok szobrain kívül nevezetesebb munkái: Krisztus a nép előtt; és Sokrates halála. Munkái javarészét a pétervári III. Sándor cármúzeum őrizte. ANTOLINEZ, Jusepe, spanyol festő, • Madrid 1635, + 1675. Antonio Rizi tanítványa, de Velazquez és Van Dyck hatása alatt is áll. Műveiben sok a festői finomság. Kiváló az Immaculata Concepcion képe (München, Pinakothek), amelyet többször ismételt. Érdekes u. o. életnagyságú genreképe: A szegény festő. Utolsó érett művei: Magdolna extázisban (Madrid, Prado) és a megkapó szépségű Szt. Rozália felhők fölött a Madonna előtt (Budapest, Szépműv. Múzeum). ANTONELLO DA MESSINA (valódi nevén Antonello di Giovanni degli Antoni), olasz festő, * Messina 1430 körül, s ugyanott 1479. Eleinte szülővárosában és Kalábriában dolgozik, majd valószínűleg Németalföldön jár és egy ideig Nápolyban, 1475—76. Velencében, utóbb Milánóban, végül szülővárosában tartózkodik. A jelentősége abban az erős befolyásban áll, amelyet a németalföldi festészet technikai és formai szempontból reá gyakorolt és amellyel ■viszont ő erősen hatott a velencei festőkre, míg ő maga Velencében Piero della Francesca, Mantegna, Giovanni Bellini befolyása alá kerül. Műveiben, amelyek Itáliában az olajfestés legelső termékei közé tartoznak, hol a németalföldi, hol a velencei jelleg kerekedik fölül és a legjobbakban, harmonikusan egyesül. Kiváló művei: az erősen németalföldi hatás alatt álló Áldó Krisztus (1465, London, National Gallery) ; Angyali üdvözlet (1474, Siracusa, Museo Nazionale); a sancassianói oltárról származó Madonna (Bécs, Művészettört. Múzeum), amely Giov. Bellini befolyását árulja el; egy condottiere arcképe a Louvreban, idős férfi arcképe a milánói Trivulzioképtárban, a Golgotha erősen németalföldies képe (antwerpeni múzeum), Szt. Sebestyén, e tárgy legfinomabb festői hangulatú ábrázolásainak egyike (drezdai képtár), Szt. Jeromos érdekes interiőrképe (London, National Gallery). — A. közvetlen követői és utánzói közül a messinai Antonello da Saliba (1467 kör. 1535) emelendő ki. — Irodalom: N. Scalia, A. e la pittura in Sicilia (Milano, 1914). Éber, ANTONIAZZO ROMANO, olasz festő a XV. sz. 2. felében és a XVI. sz. elején Rómában, ahol kívülről jött mesterek mellett neki volt a legfoglalkoztatottabb műhelye és számos nagy megbízásban része. Stílusát, mely tisztán umbriai alapokon állt, kivált Melozzo da Forli befolyásolta, akivel együtt is dolgozott. De más umbriai mesterek befolyása is megállapítható. Saját művei közül, amelyek nem könnyen hámozhatók ki a műhelymunkák tömegéből, említendők: freskók Szt. Katalin halottasszobájában a Sta Maria sopra Minerva-templomban, triptychonok a rieti képtárban és a subiacói S. Francesco-templomban, Madonna della Rota (vatikáni képtár), Madonna Szt. Pál és Ferenc társaságában (Róma, Galleria Nazionale), stb. ANTONIO VENEZIANO, olasz festő, a XIV. sz. 2. felében, Sienában, Firenzében és Pisában dolgozott. Stílusa jellemzői a késő trecentóra nézve: genreszerfi vonások és színességre való törekvés jelentkeznek benne, hasonlóan, mint Avanzo és Altichiero műveiben. 1384—87: festette a pisai Camposantóban Szent Ranieri életének három epizódját ábrázoló falképeit. ANTWERPEN, Musée Royal des Beaux-Arts, 1879—90-ben épült, klasszicizáló stílusban. A hatalmas négyszögű épülettömb hat udvart zár ki