Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)
G - Grünstadti porcellán - Grünwald Béla - Grünwald János - Grünwald Klára - Grünwald Máté - Grünwald Valéria - Gschwind Ágoston - Gschwindt József - Guadamacil - Guardi, Francesco - Guariento - Guarini, Guarino
Grünstadti parcellán 422 fényhatásokkal. G. nem úttörő — Dürernek lehettek tanítványai, utánzói, neki nem —, hanem utolsó, legtökéletesebb kifejezője a késői középkor szellemének, amelynek útjáról kortársai letértek. — Irodalom: Dock (Strassburg, 1904), Schmidt (u. o., 1907, 2. kiad. 1911), Max J Friedländer, G.’s Isenheimer Altar (München, 1908), Hagen (München 1919, 5. kiad. 1923), Hausenstein, Der Isenheimer Altar des Matthias G. (u. o., 1919), August L. Mayer (u. o . 1919, 2. kiad. 1920), Réau (Párizs, 1920), Niemeyer (Berlin, 1921), Essweigi (u. o. 1924). 1. m. Escherich, Grünewald-Bibliographie (Strassburg, 1914). GRÜNSTADTI PORCELLAN. Midőn 1800-ban a franciák a frankenthali gyárat feloszlatták, az ott lévő anyag nagy részét v. Recum vette meg és ezzel alapította a grünstadti gyárat GRÜNWALD 1. Béla. 1. Iványi Grünwald Béla. G. 2. János, festő, # Bártfán s valószínűleg u. o. 1650 körül. Művei közül kiválók Buchholtz Simon festett stalluma, mely eredetileg a bártfai plébániatemplomban volt (jelenleg a Sárosmegyei Múzeumban). G. 3. Klára (dr. Schantzerné), festő, * Budapest 1896 jan. 4. A bpesti képzőműv. főiskolán Glatz Oszkárnál tanult. Arc-, táj- és csendéletképeivel 1910 óta sűrűn szerepel a Nemzeti Szalonban G. 4. Máté, festő. A XVII. században Bártfán működött s főleg epitaphiumokat festett. Ezek közül kiválik Weigmann Márton sírtáblája 1625-ből Több műve van a Sárosvármegyei Múzeumban. G. 5. Valéria, szobrász, * Bécs 1904. Velencében és Budapesten tanult. 1931 gyűjt, kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. GSCHWIND Ágoston, festő, * Pest 1825 körül, halálozási éve ismeretlen. Párizsban Couturenál tanult, azután Münchenben dolgozott, hol 1859. néhány tanulmányfejével tűnt fel. GSCHWINDT József, arcképfestő az 1840-es években Pesten, hol magánfestőiskolája is volt. Willmers Rudolf zongoraművész arcképét 1845. állította ki a Pesti Műegyletben. GUADAMACIL (spanyol). A bőr tapétákat nevezik így Gadames városról, hol midőn a mórok Spanyolországba letelepedtek, a bőr művészi feldolgozása gyakorlatban volt. GUARDI (ejtsd: g var), Francesco, velencei festő, * Velence 1712, f u. o 1793. Antonio Canale tanítványa és követője. Főleg Velencében működött Mesteréhez hasonlóan velencei részleteket festett, amannál kisebb méretekben, de míg annál az épületek pontos rajza volt a fontos, nála a festői fölfogás uralkodik, amelyet Magnascotól tanult. Szellemes, szinte ideges ecsetvonással festett, apró képei pillanatnyi benyomásokat ragadnak meg, a vízen rezgő napfényt, viharhangulatot, az utolsó napsugaraktól megvilágított házakat és templomokat, a gondoláktól nyüzsgő kanálisokat, ünnepélyeket, ezüstbe átmenő, irizáló színekkel, odapötyögtetett apró figurákkal. Ez a modern impresszionistákkal rokon fölfogása, különösen újabban, nagyon becsültekké tette képeit. Munkái főleg a Louvre-ban nagy számmal: A doge a Salute-templomba megy; Nagycsütörtök Velencében; Úrnapja; Húsvéti processzió a San Zaccaria-templomban; A doge megkoronázása, továbbá Piazza S. Marco; egy gondola (London, National Gall.). Léggömb fölszállása a Canale granden 1783-ban; a Szt. Márk-tér vihar előtt (Berlin); 9 velencei részlet (Bécs, Akadémiai képz.). A dogepalota udvara; 12 tájrészlet Velence és környékéről; San Pietro di Castello; II Rio dei Mendicanti; Híd Dolo és Padova közt; Muranói részlete (Budapest, Szépműv. Múz., az utolsó 4 Pálff gyüst.). — Újabban kezdik csak felkutatni figurális képeit is (Fiocco), amelyek közül egy-két kitűnő darab a velencei Museo Civicoban. — Irodalom: Simson G. H. (London, 1905), Camerini G. (Firenze, 1922), Fiocco (Firenze, 1923.) GUARIENTO (ejtsd: gva), olasz festő Páduában, a XIV. sz. derekán, 1368—70 között, aki Giotto páduai működésének hatása alatt megindította a trecento nagy páduai virágzását. A bassanói képtárban a keresztre feszített Krisztust ábrázoló képe. 1365. a velencei Doge-palotában festi Mária koronázását (Paradiso), amelyet később Tintoretto Paradisója takart el. Ennek restaurálása alkalmával 1903- ban felfedték G. művének töredékeit s vászonra átvíve, egy oldalteremben állították ki. Ez a mű az akkor még bizánci formákhoz kötött velencei festészet egyik legfontosabb megindítója lett. Páduában az Eremitaniban levő freskói és a múzeumban levő mennyezetfestményei sokkal fejletlenebbek. Gombosi, GUARINI (ejtsd: gva), Guarino, olasz építész (1624—1685), aki Palladióból és Vignolából kiindulva, a ..legbarokkabb építésszé fejlődik. Nagy fantáziával megáldott tehetség; alaprajzi kompozícióiban és architektúrájában egyaránt kerüli a nyugodt, egyenes vonalakat, alkotásai lüktető, vibráló életet élnek. Torinóban, a savoyai hercegek szolgálatában, pompás alkalma nyílt kivételes tehetségének érvényesítésére. A tudományos akadémia palotája, a nagyszabású Guariiii