Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)
J - Józás Zsigmond - Jones, Inigo - Jones, Owen - Jongkind, Johann Barthold - Joó Béla - Joó Ferenc - Joó János - Jordaens, Hans - Jordaens, Jakob
Jones J. 4. Zsigmond, építész, * 1879 aug. 6. A József-műegyetemen szerzett oklevelet 1903-ban. Műveinek túlnyomó részét bátyja, J. Dávid (1. ott) társaságában alkotta, akivel együtt számos tervpályázaton nyert díjat. JONES (ejtsd: dzsonsz), 1. Inigo, angol építész (1573—1651), az angol klasszicizmus nagymestere és egyik legnagyobb hatású képviselője. A francia és főleg az olasz késői renaissance formáiból nagy tehetséggel és ügyességgel teremti meg azt a stílust, amely jóformán napjainkig domináló szerepet játszik az angol építészetben. Művészetére főképen a késői olasz renaissance vezető mesterei s egyúttal teoretikusai, Serlio, Vignola és elsősorban Palladio voltak nagy hatással. Ez a hatás megérzik valamennyi művén, így a Whitehall-palota nagyszabású tervein, amelyek csak részben valósultak meg, a palota egy részét alkotó, ma is meglevő Banqueting Hall iskolapéldája J. előkelő és nyugodt palladiánus művészetének. Későbbi művei közé tartozik az egyszerű Szt. Pál-templom Londonban (nem tévesztendő össze Wren mesterművével), azonkívül több vidéki nemesi kastély átépítése. J., 2. Owen, angol építész (1809—1874) a granadai Alhambra monographusa s a „Grammar of Ornament“ című úttörő munka szerzője. Mint gyakorló építész kevésbbé jelentékeny. Barát: JONGKIND, Johann Barthold, hollandi tenger- és tájképfestő. • Zaldorp (Hollandia) 1819, f 1891. Előbb Hágában Schelfhout-nál tanult, 1846. Párizsba került és a barbizoni iskolához átvezető tender- és tájképfestő Eugène Isabey tanítványa. Csak újabban méltányolják, mint a levegő és atmoszférikus változások egyik első, modern ábrázolóját Franciaországban, kiben a francia impresszionisták mesterüket tisztelik. Képei néha Corot-ra emlékeztetnek. A hanfleuri kikötő (1850), Tréport (1855), Havrei emlék (1853), párizsi látképek (1855), hollandi tájképek, kanálisok. Egészen modern érzésű harcok az 50-es, 60-as évekből. Vízfestményeinek egész gyűjteménye: Louvre* Collection Camondo. Képei főleg hollandi múzeumokban: Amsterdam, Rotterdam. — Irodalom: Moreau-Nélaton (Párizs, 1918). P. Signac (u. o., 1927). JOÓ 1. Béla, festő, • Szentes 1874 nov. 27, u. o. 1909 nov. 27. Budapesten Bihari és Karlovszky festőiskolájában, azután Münchenben és Nagybányán Hollósy Simonnál tanult. Eleinte a müncheni iskola szellemében finoman kidolgozott tónusos figurális képeket, utóbb szélesen és erőteljesen kezelt alföldi plein-air-tájképeket festett. J. 2. Ferenc, festő, * Szeged 1823, I u. o. 1880. Egerben, Bécsben az akadémián és Münchenben tanult. Hazatérve 1847-től Szegeden arc-, élet- és tájképeket festett. J. 3. János, festő és író, • Szeged 1806 (7.), Eger 1874. Szegeden képezte magát rajztanárrá s mint ilyen működött Győrben, majd Egerben, ahol memorandumokat, folyóiratokat szerkesztett a magyar művészeti kultúra fejlesztése érdekében. Emellett szerény igényű akvarellképeket is festett JORDAENS (ejtsd: —densz), 1. Hans, flamand festő, kit megkülönböztetésül „a hosszú J.“ néven említenek, * Antwerpen 1595, + u. o. 1644 körül. J. 2.-nél jóval kisebb tehetség, akinek műveit Antwerpen, Bécs, Berlin, Hampton Court, Oldenburg, Szentpétervár, Torino stb. gyűjteményeiben találjuk. A bpesti Szépm. Múz. is őrzi egyik képét: A zsidók átkelése a Jordán-folyón, mely tárgyat előszeretettel ismét megfestette a művész. 1., 2. Jakob flamand festő, • Antwerpen 1593, u. o. 1678. Adam van Noort tanítványa és veje, 1615. az antwerpeni festőcéh mestere lett. Rubens és Van Dyck mellett korának legnagyobb flamand festője. Nem járt Olaszországban, de művészete a Caravaggiót utánzó antwerpeni festők köréből sarjadt. Vaskos alakok és mozdulatok, sötétbarna, nehéz árnyék jellemzik fiatalkori műveit, melyekben azonban friss őseredetiségében nyilatkozik meg J. egyénisége. Megkapó, naív közvetlenséggel, olykor nyerseségtől sem ment realisztikus felfogással festi meg bibliai és mitológiai tárgyú jeleneteit (Péter meghívása, Antwerpen, Szt. Jakab-templom; A pásztorok imádása, 1618, Stockholm; A négy evangélista, Párizs, Louvre; Meleager és Atalanta, antwerpeni múz.; Perseus és Andromeda, Madrid, Prado, Szt. Katalin eljegyzése, u. o.). E korszakbeli főműve az Abundantia (Brüsszel, múz.), kétségtelenül Rubens Bacchanalia c. képének hatása alatt, de nyersebb naturalisztikus felfogással. Rubens egyetemességével szembeni. művészete tisztán flamand művészet. Tárgyköre is jóval korlátozottabb. Nemzeti ünnepeket, a flamand társaságot, annak mulatságait, parasztjait festette a túláradó életkedv színes, olykor drasztikus közvetlenségével, tárgyban, felfogásban, ábrázolásban mindig megtartva eres faji jellegét. J. művészetének állandó tartalma, bármely tárgyat illusztráljon is, a fizikai lét örömének bacchikus dicsőítése, földisége mögött azonban mély bölcseség, nagy életfájdalomból fakadó szatirikus véna van. 514 Jordaens