Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)

B - Barahat - Baranski E. László - Baranyai Ilona - Baranyai Károly - Barát Béla - Barát Móric - Barátkötések - Baratta, Francesco - Barbarelli, Giorgio - Barbari, Jacopo de'

Bsi­allat 71 0847), Schodel Rozália arcképe (1852), A menyasszony megérkezése (1856). A Történelmi Képcsarnokban (a Lánc­híd alapkőletételét ábrázoló sokalakos festményen kívül, amely beható per­spektívái tanulmányainak terméke, 1864), valamint az Ernst-múzeumban képmásainak hosszú sora, míg a Szé­kesfővárosi Múzeumban levő vízfest­ményei, a régi Pest és Buda jellegze­tes részleteivel, mint virtuóz akvarel­­listát és egyúttal a tárgyi elemeket a leggondosabban megfigyelő festőt mutatják be. A 48-as idők nagy alak­jai (Kossuth, Petőfi stb.) főleg a B. által megalkotott típusokban élnek a nemzet emlékezetében. Újabban főleg sokszor rendkívüli finomságú akva­relljei állnak általános megbecsülés­ben, míg olajfestményei, kivált a ké­sőbbiek, a tömeges termeléssel járó fogyatékosságokat árulják el. Művei­nek száma szinte végeláthatatlan. A távlatról írt tanulmányai révén a Tu­dom. Akadémia is tagjává választotta. Közéleti összeköttetéseinél fogva hat­hatósan befolyt a Képzőm. Társulat létrehozására. B. emlékiratait Kézdi Kovács László adta ki (Budapest, 1902). — Irodalom: Hoffmann Edith (Budapest, 1922), Szentiványi Gyula (u. o., 1927). Lyka. BABAHAT, 1. Indiai művészet és Sztupa. BABANSKI E. László, akvarellfestő és grafikus, * Palánka 1877 máj. 11. Budapesten Ballónál, Székely Berta­lannál és Nadler Róbertnél tanult. Newlynben St. Forbesnél, Londonban J. Swannél és végül Brangwynnél ké­pezte ki magát a grafikában. Rézkar­­caival 1908-ban Londonban aranyér­met nyert. Néhány grafikai alkotása a Szépműv. Múzeumban. 1913. az ál­lami tájrajzdíjat, 1919. az Esterházy- és 1920. a Wolfner-díjakat, 1921. az állami vízfestmény díj­at, 1927. a szé­kesfővárosi pasztell- és rajzdíjakat nyerte. Élénk részt vett a rajztanítás ügyének fellendítésében. Számos víz­festményén és rézkarcán falurészle­teket, budapesti városképeket szere­tett motívumul használni. A Képző­­művészeti Főiskolán a rajzpedagógiát és akvarellt tanítja. BARANYAI 1. Ilona, szobrász, * Vrbovec (Horvátország) 1891 dec. 6. Bécsben és a bpesti iparművészeti is­kolában (Hibján S., Zutt B. és Simay I.) végezte tanulmányait. Művei: Ifjú (bronzszobor), Női alak (fekete mű­kő), Az özvegy (műkő), Zászlóvivő stb. Bronzplaketteket is készített. B. 2. Károly, szobrász és festő, * Újvidék 1894 nov. 4. Autodidakta, 1925 Párizsban Camille Garier műtermé­ben dolgozott s ez évben Csókolódzó faun c. terrakottájával részt vett a párizsi Salon kiállításán. Hazatérve Mátyásföldön telepedett le, hol főleg síremlékeket, portrékat és plaketteket készít BARÁT J. Béla, építész és művé­szettörténész,­­ Temesvár 1888. Épí­tészi oklevelet 1910. a bpesti műegye­temen, bölcsészetdoktori oklevelet 1914. a bpesti tudományegyetemen szerzett. Novák Ede építésszel társulva számos pályázaton vett részt sikerrel és több középületet tervezett, főleg iskolákat (Kispest, Csongrád, Mohács, János­halma), továbbá az albertfalvai lakó­háztelepet s nagyobb számú családi lakóházat és síremléket. Az 1930. bu­dapesti nemzetközi építészkongresszus kiállításán néhány modern törekvésű bérház s a m. kir. posta anyagraktá­rának tervével tűnt fel. Szerkesztője volt a Technikai Lexikonnak (1928) s a Barát—Éber—Takács-féle Művészet­­történetben (I. kiad. 1926; II. kiad. 1934) az ókori művészet történetét írta meg. E lexikon munkatársa. B. 2. Móric, festő, * Sáránd 1880 márc. 15. Budapesten, Münchenben ta­nult, egy ideig Berlinben dolgozott. A nagyváradi fa- és fémipariskola ta­nára. A háború után Marosvásárhe­lyen nagysikerű kiállítást rendezett. Főleg aktkompozíciókat fest. BARÁTKÖTÉSEK, a Kr. u. V. szá­zadot követő időkben készült fatáb­lás könyvek, melyeknél a könyvtest páros vagy egyszerű szíjbordákra volt fűzve s a szíj végek a fedélül szolgáló bükkfadeszkáknak e célra vágott mé­lyedéseibe fapeckekkel voltak beleerő­sítve. Az elnevezés Marius Michel­től, a XIX. század kiváló francia könyv­kötőművészétől származik, aki e ko­rai keresztény kötéseket reliuve mo­­nastique-nek nevezte el. BARATTA, Francesco (­ 1666), olasz szobrász, Bernini tanítványa és se­gédje. Nagy mestere megbízásából Rómában a S. Pietro in Montorio­­templom Raimondi-kápolnájában Szt. Ferenc stigmatizálásának dombormű­vét és a Piazza Navona kútján a La Plata-folyam perszonifikációját min­tázta. Ez legjobb alkotása. B. több munkáját, főleg dekoratív mitológiai istenszobrait II. Ágost szász király Drezda számára szerezte meg, hol a Grosser Gartent díszítik. Ybl. BARBARELLI, Giorrjio, J. Giorgione. BARBARI, Jacopo de’. * 1440—50 kö­rül Velence,­­ 1516 előtt, valószínűleg Brüsszel. A Vivarini-iskolából kiin­dult velencei festő, ki később Német­országban Miksa császár, aztán Bölcs Frigyes választófejedelem, végre Bran­denburgi Joachim szolgálatában (Nürn­berg, Weimar, Wittenberg, majd Né­metalföldön, Brüsszel) az északi mű­vészet hatása alá került (aprólékos rajz). Dürer Jacob Walch (wers a. m. olasz) néven említi. Kevés képe isme- Barbari

Next