Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)

F - Fossano, Ambrogio da - Fossati, D. Antonio - Foster, Birket - Fóthy János - Foujita - Fouquet, Jean - Fournier, Louis Édouard

Fössanö 335 Fournier sek, Louis XVI.-ízlésben vannak tartva. FOSSANO, Ambrogio da, 1. Bor­­gognone. FOSSATI, D. Antonio, festő, * Mar­to 1708. Velencében tanult, hon­nan Daniel Gran hívta Bécsbe, hol 1723. a Schwarzenberg-palota és a Hol'­bibliothek kupolájának festésénél se­gédkezett. 1728—30. a pozsonyi prímási palota, a pannonhalmi refektórium és a győri apátúrház ebédlőjének fres­kóit festette. 1730. visszatért Velen­cébe. FOSTER, Birket, angol rajzoló és festő, * North Fields 1825.­­ Wey­­bridge mellett (Surrey) 1899. Néhány illusztrált gyermekkönyvet adott ki és a London News-ba rajzolt, illusz­trálta Longfellow Evangeline-époszát (1850) és más költőket. 1860 óta főleg vízfestményeket készít az angol nép­­életből, de különösen a gyermekvi­lágból, melyek reprodukciókban na­gyon elterjedtek (Album, München, 1880). — Irodalom: Huish (London, 1890). FÓTHY János, művészeti kritikus, * Kaposvár 1899. Kora ifjúságában művészettörténettel és zenével foglal­kozott és irodalmi, valamint esztéti­kai pályára készült. A világháború­ban mint önkéntes, majd tart, tiszt v­ett részt, több kitüntetést szerzett. 1921-ben Márkus Miksa újból megin­dított Magyar Hírlap­jának színházi és képzőművészeti kritikusa lett, 1932 óta a Pesti Hírlap munkatársa. Mint képzőművészeti kritikus a pro­gresszív művészet harcosa, de egy­úttal a túlzó szélsőségek ellen fog­lal állást. FOSTJITA (Fuzsita). Művészetében félig európaivá lett japán festő. Fia­talon került hazájából 1913 táján Pá­rizsba s ott a francia primitívek, Cé­zanne, a neoimpresszionisták hatot­tak reá. Mindezeket a hatásokat ősei­nek hazulról hozott örökölt stílusá­val egyéni stílussá dolgozta fel ma­gában. A japáni virtuóz rajz a fran­cia modernek alatt elbizonytalanodik és el is durvul képein. De a rajz azért fődolognak marad rajtuk. Haj­szálecsettel meghúzott kontúrok közé fogja aktos képein híg olajfestékkel felrakott sápadt színeit. A formák plasztikáját alig érezteti rajtuk, sík­­szerű a hatásuk. Bár Párizsban a hétköznapi élet tárgyait és jelensé­geit festi ugyanúgy, mint francia társai, ilyen tárgyú képeiben is van valami ünnepélyesen stilizált, ami megkülönbözteti őket az európai fes­téstől. Művészetének ez a felemássága — az európai kultúrán átütköző ja­páni festői kultúra — sajátos zama­tot ad. A háború utáni években Fon­nitának valóságos divatja volt Párizs­ban. Képeit szétkapkodták, 1930-ban visszatért hazájába. — Irodalom: M. G. Vaucaire (Párizs, 1925). Elek: FOUQUET (ejtsd: fűké), Jean, fran­cia festő és miniaturista, a Tours 1420 körül,­­ 1481. A korabeli francia (tou­­raine-i) festészet kimagasló alakja. 1445 körül Rómában járt, itt festette meg IV. Jenő pápa elpusztult arcké­pét a S. Maria sopra Minerva-temp­lom szentélyébe. Visszatérve, készí­tette VII. Károly portréját (Louvre). E király utódjának, XI. Lajosnak, udvari festője lett, sőt arról is tu­dunk, hogy Michel Colombe-bal együtt az uralkodó síremlékének megterve­zésére kapott megbízást (1174). Neki tulajdonított festmények még: Guil­laume Juvénal des Ursins kancellár (Louvre), önarckép (Wien, Liechten­stein Gall.) és a mecénása, Estienne Chevalier, Franciaország kincstár­noka számára készült diptychon, amelynek egyik szárnya: Szűz Mária a gyermek Jézussal, ma az antwer­peni, másik szárnya: Estienne Che­valier és patrónusa Szt. István, a ber­lini múzeumé. Autentikus még egy rajz: Férfiarckép (London, Oppenhei­mer-gyüjt.). Ám F. igazi jelentősége — a neki tulajdonított több kép el­­vitathatósága miatt — főkép minia­tűrjeiben rejlik. Az akkori, leginkább Franciaországban virágzó könyvmű­vészetnek egyik leghivatottabb, ki­válóan finom és keresetlen képvise­lője. Állítólag már az ő kezét dicsé­rik a Bible naturalisée egyes lapjai is De kétségkívül az ő remekei: az Estienne Chevalier-féle, 40 miniatűrt egyesítő Livre d’heures (ma Chan­tilly, Condé-múz.), a francia Boccac­cio-kiadás, Les cas nobles hommes et femmes malheureux illusztrálása (müncheni Hofbibliothek), Károlynak, XI. Lajos öccsének imakönyve (Pá­rizs, Bibi, Mazarin), Josephus Flavius Antiquités Judaiques-jének 11 csodá­latos lapja, Phil. de Comynes ima­könyve, a Szt. Mihály-rend alapsza­bályainak miniatűrjei (mind a párizsi Bibi. Nat.-ban). Ezekből a művekből bontakozik ki valójában F. komoly, talán a németalföldi mesterek által befolyásolt, de realizmusában józan mértéket tartó, fejlett stílérzéket, ih­letett tudást és ízlést egyesítő mű­vészi karaktere, amely nemcsak kor­­társaira, hanem hazája festészetének további fejlődésére, úgyszólván kor­szakalkotó hatást gyakorolt. — Iro­dalom: P. Durrieu: Les antiquités­­ju­daïques (Párizs, 1908); G. Lafe­nestre (Párizs, 1905). P. Durrieu: Le Boccace de Munich (München, 1909), Gruyer, Chantilly, les 40 F. (Párizs, 1897) stb. Gál. FOURNIER (ejtsd: fur­nié),­­ Louis Édouard, francia festő, * Párizs 1857.

Next