Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)

K - Köpp Farkas (Wolfgang) - Köpping, Karl - Kőrajz (litográfia) - Körmendi-Frim, Ervin - Körmendi-Frim, Jenő - Körmöczi András - Körösfői Kriesch Aladár

Kopp eredetű Korvinákkal, másodízben a XVII. sz.-ban, az olasz barokk pro­vinciális stílusváltozataival, a nagy­­szombati s a sok tekintetben egyéni jellegű kolozsvári Bornemissza-köté­sekkel, harmadízben pedig a XVIII. sze.-ban a hamburgi és wittenbergi pergamentkötések hatása alatt kelet­kezett debreceni kötésekkel s végül ma, az angol és német stílustörekvé­sek szellemében készült, de felismerhe­tően lokális jellegű modern kötéskí­sérletekkel. — Irodalom: Adam P. Der Bucheinband, seine Technik und Geschichte. Leipzig, 1890. Jaschik Á.: A könyvkötőmesterség. Budapest, 1922 Műszaki Könyvtár. A könyvkötőipar múltjából. Magyar Grafika II. évf. A magyar könyvkötőipar múltjából. Ma­gyar Grafika III. évf. Loubier J.: Der Bucheinband in alter und neuer Zeit. (Leipzig, 1904). Gulyás Pál: Az Ipar­művészet Könyve, II. kötet. Jaschik. KOPP Farkas (Wolfgang), festő,­­ Koepp F. KÖPPING, Karl, német rézkarcoló. * Drezda 1848. + 1914. Münchenben ta­nult az akadémián, majd 1876-ban Pá­rizsba költözött, ahol rézkarccal kez­dett foglalkozni. Már első reprodu­káló műveivel nagy feltűnést keltett, különösen Rembrandt és Munkácsy után készült lapjaival. Munkácsynak Krisztus a keresztfán c. nagy festmé­nyét mesteri módon adta vissza. K. a müncheni és berlini nagy aranyérmet nyerte és Párizsban. 1889-ben a világ­­kiállításon a Grand prix-vel tüntet­ték ki. KŐRAJZ (litográfia), a művészi sok­szorosító eljárások között a legfiata­labb. A K. azon a kémiai alapelven nyugszik, hogy a víz és a zsír nem vegyül egymással. A K.-ra a Solnho­­fennél található kő a legalkalmasabb. Ha a szemcsés és felszívódásra alkal­mas simított kőre a művész zsírtartal­mú krétával rajzol, akkor ezeken a helyeken a kő festékes hengerrel való lehengerelés után felveszi a festéket, míg a vízzel itatott helyeken a festék nem fog. A művész tehát a litográ­fiái krétával (amely viasz, szappan, faggyú és korom keveréke) a kőre raj­zol és az egész követ ezután vízzel itatja, így azután a kőre hengerelt festék csak a krétával végigvont vo­nalakon marad meg, míg a többi ned­ves helyeken a festék nem hagy nyo­mot. Hogy a fehéren hagyandó felü­let a festéknek parányi részét se ve­gye fel, a követ híg salétromsav és gumi keverékével itatják. A K. tehát sem a magasnyomású (fametszet), sem pedig a mélynyomású (rézmetszet, réz­karc) eljárásokhoz nem sorozható. A K. vegyi törvényeken alapul és sík­nyomású eljárás. A K.-ot 1798-ban 38 Művészeti Lexikon. I. Senefelder találta fel (1. o.) és azóta folyton tökéletes­ül. A színes K.-ot több kővel nyomják és minden szín részére külön alkalmaznak egy-egy követ, amelyet a megfelelő festékkel hengerelnek be. A papirost a festék­kel behengerelt kőre helyezik és ezek együttese (egymásra nyomása) adja a színes nyomatot. A nagy mesterek közül főleg Daumier, Gavarnn, Goya, Fantin-Latour, Carrière és Whistler teremtettek maradandó becsű K.-okat. I­rodalom: A technika eredetét Sene­felder és Rapp műveiből, összes ága­zatait Fritz munkáiból tanulmányoz­hatjuk. Művészettörténeti szempontból 1. M. J. Friedländer: Die Lithographie (Berlin, 1922); Nagy Zoltán: A magyar litográfia története a XIX. században (Budapest, 1934). Conrad, KÖRMENDI-FRIM­­. Irvin, festő, * Budapest 1885 márc. 27. München­ben, Nagybányán és Párizsban végezte tanulmányait, 1904 óta állít ki Buda­pesten és külföldön (Párizs, London, Montecarlo stb.) alakos interieur­­képeket, csendéleteket, tájakat (Olasz falu este, Kék edények, vörös almák, Olvasó nő, Kistapolcsányi parkrész­let) élénk színű, egyszerűsített im­presszió-festéssel. Eleinte Pissarro ha­tása alatt dolgozott. A KÚT tagja. Évekig Nürnbergben élt és restaurá­lással is foglalkozott. 1910. a bpesti Művészházban, 1918. Budapesten önál­lóan, 1928. az Ernst-múzeumban, 1933. a Frankel-szalonban rendezett kollek­tív kiállítást. Hegyvidék és Csónakok c. olajf.-i a főváros tulajdonában. K. 2. Jenő, szobrász, * Budapest 1886 okt. 21. Tanulmányait Budapesten és Párizsban végezte s főkép képmás­szobraival vált ismertté (Vámbéry, br. Korányi Frigyes, Portik). Egy sor emlékplaketten kívül (Khuen-Héder­­váry, Hubay) szobrot készített Jász­berény számára a török-magyar há­borúban elesett hősök emlékére s tőle való Erzsébet királyné emlékszobra a bpesti Margitszigeten (1929), a nullás kilométerkő a Madonna alakjával Bu­dapesten (1932), az esztergomi Szo­­bieszky-emlék (1933) stb. 1910. gyűjt. kiállítása volt a Művészházban. KÖRMÖCZI András (Andre von der Chremnitz), kőfaragó, 1404—27-ig ismé­telten dolgozott a bécsi Szent István­­templom építésén. KÖRÖSFŐI KRIESCH Aladár, festő és iparművész, * Budapest 1863 okt. 29. f u. o. 1920 jún. 16. A Mintarajz­­iskolában Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványa volt. Tanulmányait folytatni Münchenbe ment Liezen-Ma­­yerhez, majd bejárta Olaszországot. Történeti tárgyú nagyméretű festmé­nyek voltak első alkotásai. A borosz­lói békekötés, II. Rákóczi György ha- 593 Körösfői Kriesch

Next