Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)

A - Arlesi Aphrodité - Arnhold, Béla - Arnhold, Nándor - Arnoflo di Cambio (Arnolfo da Firenze) - Árnyékrajz - Arpino, il Cavaliere d' - Arretiumi edények - Arrotino - Ars Hungarica - Ars Moriendi - Ars Una - Artesonado - Arthois, Jacques d'

ARLESI APHRODITÉ, Praxiteles köréből származó görög szobor már­ványmásolata. Találták Arles-ban. (Louvre). ARNHOLD J. Béla, festő, * Sopron 1887. Budapesten végezte művészeti tanulmányait, Aradon rajztanár. Na­turalista figurális és tájképeket fest 1919. Marosvásárhelyt, 1928. Aradon rendezett gyűjt. kiállítást. A. 2. Nándor, festő, ( Györköny 1857 ápr. 15. 1876—81). a bpesti mintaraj­z­­iskolában tanult, azután mint rajz­tanár Pécsett működött. Régebben fő­leg illusztrálással foglalkozott. Több műve van a Pécsi Városi Múzeumban. ARNOLFO DI CAMBIO (Arnolfo da Firenze), olasz építész és szobrász neve, akiről azonban nem tudjuk biztosan, hogy a név két variációja nem takar-e két különböző személyt, két művészt, akiknek mindegyike külön-külön ve­zérszerepet játszott az olasz gótika történetében. Feltéve, hogy a két sze­mély azonos, egy rendkívüli lángelmét kell benne látnunk, aki Niccolo Pisano műhelyében tanul. Róma középkori virágzásának legérdekesebb éveiben vezető szerepet játszik s végül 1295-ben Firenzében megveti a két leghatalma­sabb gótikus konstrukció, a S. Croce és a Dóm alapjait,­­ u. o. 1302 márc. 8 A. 1267. segédkezett Niccolo Pisano­­nak a sienai szószék kivitelezésében; szerepe azonban tisztázatlan, mert a plasztikai részek semmi egyezést nem mutatnak azokkal a szoborművekkel, melyeket A. később készített. Niccolo később még egyszer meghívja A.-t a perugiai kút munkálataihoz (1281). Ró­mában Anjou Károly és VIII. Bonifác szolgálatában működik, díszítő kis architektúrákat és szobrokat készít, t. k. a S. Paolo (1285) és a S. Cecilia (1293) oltárcibórumait, de Bray kardi­nális síremlékét Orvietóban és VIII Bonifácét a Péter-templomban. Ezek a munkák klasszikus és gótikus építő elemeknek tiszta és nemes fúzióját kép­viselik, rajtuk a plasztikai dísz és a kozmatáktól örökölt mozaiktechnika rendkívül művészi tapintattal nyer al­kalmazást. Szobrászi működésének tö­redékei, kisebb emlékei közül kiemel­kedik a meglehetős biztonsággal neki tulajdonítható Szt. Péter-szobor a va­tikáni bazilikában, melynek a firenzei dóm néhány szoborfragmentumával (Firenze és Berlin) való stílusrokon­sága arra enged következtetni, hogy az eddig ismertetett Arnolfo da Fi­renze valóban azonos Arnolfo di Cam­­bióval, a firenzei dóm első mesterével. Kétségtelen, hogy A. volt az, aki a S. Croce épülete mellett a dóm modell­jét készítette, nem tudjuk azonban, hogy hamarosan bekövetkezett halála után milyen mértékben respektálták A. terveit. Tény az, hogy míg a S. Croce megoldása még a S. Maria No­vella valamivel régibb megoldására támaszkodik, addig a dóm tömörebb felépítésű és merészebb konstruktív feladatokat állít. Mindhárom épületet jellemzi természetesen, hogy a gótika külföldről importált eszközeit erősen redukálják és a fősúlyt a tágas tér­hatásra fektetik, a kolduló szerzetek építkezési szellemének megfelelőleg. A dómot illetőleg annyit biztosan tu­dunk, hogy maga A. keveset kivitele­zett belőle s halála után annak is egy részét le kellett bontani. Hogy A. gon­dolt-e a hatalmas kupolára, melyet csak több mint száz évvel később Bru­­neleschi vett munkába, nem tudhatjuk; valószínű azonban, hogy a dóm egész koncepciója kevésbbé A., mint a ki­tűnő Simone Talenti érdeme. Gombosi. ÁRNYÉKRAJZ: 1. Silhouette. ARPINO, il Cavaliere d’, 1. Cesari. ARRETIUMI EDÉNYEK. 1. Római ARROTINO (olasz, a. m. köszörűs), kését fenő térdelő szidta márvány­­szobra az I. Attalos király alatt (241— 197 k. e.) virágzó pergamoni művészet köréből. Eredetileg a Marsyas meg­­nyúzását ábrázoló csoport alkatrésze. A hellenisztikus művészetet jellemzi a barbár típus ethnográfiai hűségű be­mutatása. Firenze, Uffizi-képtár. ARS HUNGARICA. ötven kötetre tervezett magyar művészettörténet, mo­nográfiák alakjában. Szerkeszti: Dr. Ár­linger Il­kre. (Kiadja: b. Farkas F.). ARS MORIENDI, a. m. a meghalás mestersége, a XV. században Fran­ciaországban fadúcokkal nyomtatott könyv, amelynek metszetei megka­­póan ábrázolják a halódó lélek küz­delmeit és diadalát. Európaszerte utá­nozták; a késő középkor legelterjed­tebb képsorozatainak egyike. ARS UNA, művészeti szemle, folyó­irat, szerk. Pogány Kálmán, megje­lent Budapesten, 1923 okt.—1924 jún. ARTESONADO, élénken színezett és aranyozott már famozaik, amely utó­hatásában nagy szerepet játszik a spanyol renaissance kazettás mennye­zetein. ARTHOIS, Jacques d’, flamand festő, * Brüsszel 1613, + 1686. Már 12 éves korában az egyébként ismeretlen Jan Mertens tanítványa, később Lodewyk de Vadder hatása­i alatt fejlődik. Nagyvonalú, a természet elementáris erejét sejtető tájképeiben kiváló ter­mészetmegfigyelőnek mutatkozik be, de képei — különösen élete későbbi korában — némileg modorosak. A táj­képein szereplő emberi alakok több­nyire más művészek (Teniers) kezé­től valók, viszont más flamand fest­mények (Gaspard de Crayer és má­sok) tájképi részletei nem egy eset­ben A. ecsetje alól kerültek ki.

Next