Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)
A - Arlesi Aphrodité - Arnhold, Béla - Arnhold, Nándor - Arnoflo di Cambio (Arnolfo da Firenze) - Árnyékrajz - Arpino, il Cavaliere d' - Arretiumi edények - Arrotino - Ars Hungarica - Ars Moriendi - Ars Una - Artesonado - Arthois, Jacques d'
ARLESI APHRODITÉ, Praxiteles köréből származó görög szobor márványmásolata. Találták Arles-ban. (Louvre). ARNHOLD J. Béla, festő, * Sopron 1887. Budapesten végezte művészeti tanulmányait, Aradon rajztanár. Naturalista figurális és tájképeket fest 1919. Marosvásárhelyt, 1928. Aradon rendezett gyűjt. kiállítást. A. 2. Nándor, festő, ( Györköny 1857 ápr. 15. 1876—81). a bpesti mintarajziskolában tanult, azután mint rajztanár Pécsett működött. Régebben főleg illusztrálással foglalkozott. Több műve van a Pécsi Városi Múzeumban. ARNOLFO DI CAMBIO (Arnolfo da Firenze), olasz építész és szobrász neve, akiről azonban nem tudjuk biztosan, hogy a név két variációja nem takar-e két különböző személyt, két művészt, akiknek mindegyike külön-külön vezérszerepet játszott az olasz gótika történetében. Feltéve, hogy a két személy azonos, egy rendkívüli lángelmét kell benne látnunk, aki Niccolo Pisano műhelyében tanul. Róma középkori virágzásának legérdekesebb éveiben vezető szerepet játszik s végül 1295-ben Firenzében megveti a két leghatalmasabb gótikus konstrukció, a S. Croce és a Dóm alapjait, u. o. 1302 márc. 8 A. 1267. segédkezett Niccolo Pisanonak a sienai szószék kivitelezésében; szerepe azonban tisztázatlan, mert a plasztikai részek semmi egyezést nem mutatnak azokkal a szoborművekkel, melyeket A. később készített. Niccolo később még egyszer meghívja A.-t a perugiai kút munkálataihoz (1281). Rómában Anjou Károly és VIII. Bonifác szolgálatában működik, díszítő kis architektúrákat és szobrokat készít, t. k. a S. Paolo (1285) és a S. Cecilia (1293) oltárcibórumait, de Bray kardinális síremlékét Orvietóban és VIII Bonifácét a Péter-templomban. Ezek a munkák klasszikus és gótikus építő elemeknek tiszta és nemes fúzióját képviselik, rajtuk a plasztikai dísz és a kozmatáktól örökölt mozaiktechnika rendkívül művészi tapintattal nyer alkalmazást. Szobrászi működésének töredékei, kisebb emlékei közül kiemelkedik a meglehetős biztonsággal neki tulajdonítható Szt. Péter-szobor a vatikáni bazilikában, melynek a firenzei dóm néhány szoborfragmentumával (Firenze és Berlin) való stílusrokonsága arra enged következtetni, hogy az eddig ismertetett Arnolfo da Firenze valóban azonos Arnolfo di Cambióval, a firenzei dóm első mesterével. Kétségtelen, hogy A. volt az, aki a S. Croce épülete mellett a dóm modelljét készítette, nem tudjuk azonban, hogy hamarosan bekövetkezett halála után milyen mértékben respektálták A. terveit. Tény az, hogy míg a S. Croce megoldása még a S. Maria Novella valamivel régibb megoldására támaszkodik, addig a dóm tömörebb felépítésű és merészebb konstruktív feladatokat állít. Mindhárom épületet jellemzi természetesen, hogy a gótika külföldről importált eszközeit erősen redukálják és a fősúlyt a tágas térhatásra fektetik, a kolduló szerzetek építkezési szellemének megfelelőleg. A dómot illetőleg annyit biztosan tudunk, hogy maga A. keveset kivitelezett belőle s halála után annak is egy részét le kellett bontani. Hogy A. gondolt-e a hatalmas kupolára, melyet csak több mint száz évvel később Bruneleschi vett munkába, nem tudhatjuk; valószínű azonban, hogy a dóm egész koncepciója kevésbbé A., mint a kitűnő Simone Talenti érdeme. Gombosi. ÁRNYÉKRAJZ: 1. Silhouette. ARPINO, il Cavaliere d’, 1. Cesari. ARRETIUMI EDÉNYEK. 1. Római ARROTINO (olasz, a. m. köszörűs), kését fenő térdelő szidta márványszobra az I. Attalos király alatt (241— 197 k. e.) virágzó pergamoni művészet köréből. Eredetileg a Marsyas megnyúzását ábrázoló csoport alkatrésze. A hellenisztikus művészetet jellemzi a barbár típus ethnográfiai hűségű bemutatása. Firenze, Uffizi-képtár. ARS HUNGARICA. ötven kötetre tervezett magyar művészettörténet, monográfiák alakjában. Szerkeszti: Dr. Árlinger Ilkre. (Kiadja: b. Farkas F.). ARS MORIENDI, a. m. a meghalás mestersége, a XV. században Franciaországban fadúcokkal nyomtatott könyv, amelynek metszetei megkapóan ábrázolják a halódó lélek küzdelmeit és diadalát. Európaszerte utánozták; a késő középkor legelterjedtebb képsorozatainak egyike. ARS UNA, művészeti szemle, folyóirat, szerk. Pogány Kálmán, megjelent Budapesten, 1923 okt.—1924 jún. ARTESONADO, élénken színezett és aranyozott már famozaik, amely utóhatásában nagy szerepet játszik a spanyol renaissance kazettás mennyezetein. ARTHOIS, Jacques d’, flamand festő, * Brüsszel 1613, + 1686. Már 12 éves korában az egyébként ismeretlen Jan Mertens tanítványa, később Lodewyk de Vadder hatásai alatt fejlődik. Nagyvonalú, a természet elementáris erejét sejtető tájképeiben kiváló természetmegfigyelőnek mutatkozik be, de képei — különösen élete későbbi korában — némileg modorosak. A tájképein szereplő emberi alakok többnyire más művészek (Teniers) kezétől valók, viszont más flamand festmények (Gaspard de Crayer és mások) tájképi részletei nem egy esetben A. ecsetje alól kerültek ki.