Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)
N - Nemes Nándorné grófné - Nemes Ödön - Nemes Zsuzsánna grófné, von Koppné - Nemes Lampérth József - Nemessányi Kontuly Béla - Német művészet
Nemes Lampérth 171Német művészet N. 7. Nándorné grófné, 1. Ransonnet Eliza. N. 8. Ödön, festő és illusztrátor, • Ribice (Iunyad vm.) 1847 jún. 30. – Marosvásárhely 1902 febr. 23. Budapesten tanult s azután itt mint illusztrátor dolgozott a Hazánk, a Külföld és más képeslapoknak. 1874-től rajztanár volt Marosvásárhelyen. 1881. Görgény és vidéke címen Rudolf trónörökös részére egy példányban díszalbumot nyomatott, melyet saját akvarelljeivel díszített. N. 9. Zsuzsánna grófné, von Koppné, festő, * 1800, * 1870 körül. Arcképeket festett, így Ferenc királyt és Karolina királynét, amelyeket a nagyszebeni Brukenthal-képtárnak ajándékozott. NEMES LAMPÉRTH József, festő, 1. Lampérth J. NEMESSÁNYI KONTULY Béla, festő, 1. Kontuly B. NÉMET MŰVÉSZET. 1. Építészet. Németország nyugati határvidékén, elsősorban a Mosel völgyében, még elevenen éltek az antik hagyományok, amikor a kereszténység az egykori Germánia földjét is meghódította. Trierben, Gallia fővárosában, a késő római birodalom császárvárosában, nagyszerű kultúra emlékei maradtak fenn. A Porta Nigra néven ismert erődített városkapu, az amphitheatrum, a császári palota romjai, fürdők maradványai, a Trier melletti Igei kolosszális Secundinus-emléke s a nagy számban talált Jupiter- (gigász-) oszlopok, az északrómai provinciális művészet impozáns, bár formailag nyers s művészi szempontból kevéssé értékes példái. Ebbe a kultúrába kapcsolódott az új hit művészete: a legrégibb nagy német keresztény templom, a trieri dóm. 550- ben, Nicetus püspök alatt épült át az egykori római törvénybazilikából. Nagy Károly alatt (768—814) úgy az egyházi, mint a világi építészet élénk virágzásnak indul. A karoling művészet (1. o.) Lorschban, Fuldában és főképen Aachenben hozott létre kiváló alkotásokat, de Ottmarsheimben, Essenben, Kölnben s Wimpfen i. Tálban is konstatálhatók karoling vagy legalább is karoling szellemben épült templomok maradványai, amelyek nagyrészt a centrális Aachent követik; a bazilikák közül a steinbachi és seligenstadti (Einhardt alapításai) voltak nevezetesek, a nagy zárdatemplomok kategóriájából Fulda és S. Gallen, a császári paloták közül Aachenen kívül Ingelheim és Frankfurt s a németalföldi Nijmegen. A német-román építészet bölcsője Szászország (az akkori értelemben vett Szászország azonos a mai Niedersachsen nel, tehát a mai Poroszország szász tartományával), ahol igen korán indult fejlődésnek , nagyszerű alkotásokat produkál. I. Henrik alapítja a X. század első felében a két quedlinburgi templomot, amelyeknek egyes részei még eredeti alakjukban vannak meg, s lényegében eredeti koncepciójában maradt fenn a X. század derekán alapított gernrodei apátsági templom is. A hildesheimi építési iskola területén különösen élénk tevékenység folyt (a kétszentélyű Michael- és Godehard-templomok), de Thüringiában (Paulinzelle, Thalbürger) s a frank vidéken is sokat építkeztek; ebből a korból valók a nürnbergi Eucharius-kápolna és a Sebaldus-templom régi részei. A szász templomokat csak a XII. század derekán kezdik boltozni, addig lapos mennyezetűek. A boltozott templomtípus első teljesen kifejlett példája a braunschweigi dóm, a XII. század második feléből. Nagyszerű román művészet fejlődött a Rajna vidékén, ahol a karoling hagyományok erős befolyást gyakoroltak az új építészetre. Itt már a XII. század első felében megjelenik a boltozat. A rajnai román templomtípust gazdag tornyos architektúra s festői tömegcsoportosítás jellemzi. A geniális szablói Poppo apát két főművének, a romokban heverő limburgi apátsági templomnak s a hersfeldi templomnak, amelyek bazilikális elrendezésűek voltak (az előbbi clunyi mintára, két mellékszentély közt egyenes záródású szentéllyel), még lapos mennyezetük volt, de a három nagy, vörös homokkőből épült középrajnai dóm, Speyer, Mainz és Worms, az első kettő mai koncepciójában a XI., Worms a XII. század végéről, már teljes kifejlettségében mutatja a boltozatos német-román templomépítészetet. A Rajnavidék többi temploma közül Laach, Schwarz- Rheindorf és Köln e korbeli templomai, a S. Maria im Kapital, Gross S Martin és S. Aposteln válnak ki. — Vesztfáliában a bazilikális típus mellett a csarnoktemplom is gyakori, s itt a paderborni dóm. Dél-Németországban az elzászi Murbach, Rosheim, Maursmünster és Gebweiler, a konstanzi dóm, a bencés templomtípus kialakulására nagy fontosságú Hirsau, a regensburgi S. Emmeram, a freifsingi dóm, északon, ahol a XII. századtól kezdve a tégla dominál, a jerichowi zárdatemplom, a brandenburgi és libecki dómok a kiválóbb emlékek. A profán építészet maradványai főleg császári paloták („pfalzok“), így a goslari és gelnhauseni (ma impozáns rom), valamint fejedelmi várak (Dankwarderode, Wartburg). A lakóház a XIII. század