Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)
R - Rupprecht János - Rusconi, Camillo - Ruskin, John - Russolo, Luigi - Rustici, Giovanni Francesco - Rusuti, Filippo - Rusz Károly - Rusznyák Nándor
Ruscani 402 Rusnyák volt nálunk a biedermeier-kor jelesebb miniatűrfestőinek. Két leányt ábrázoló miniatűrje a Szépművészeti Múzeumban. R. 4. János, osztrák festő és litográfus. A XIX. sz. elején Bécsben élt. 1827-től sokat dolgozott Pozsonyban, Balatonfüreden, majd Pesten, hol 1842. letelepedett. A magyar arisztokrácia számos tagjának arcképét festette és rajzolta kőre. 1851-ig akvarell miniatűröket állított ki a Pesti Műegyletben. Legutolsó ismert műve báró Prónay Gábor kőnyomatú arcképe, mely 1859. Bécsben jelent meg. RUSCONI, Camillo (1658—1728), milánói eredetű olasz szobrász, akinek mozgalmas barokk szobraiban igazi vallásos érzés jut kifejezésre. Ezzel különösen a római Laterán-bazilika pilléreinek fülkéiben levő 4 Apostolsíremléke (1723) a Szt. Péter-templom- szobra tanúskodik. XIII. Gergely pápában szintén igen kiváló alkotás. A Gesa számára is alkotott szobrokat és domborműveket. RUSKIN (ejtsd: röszkin), John, angol író, * London 1819. + Coniston 1900. Az oxfordi egyetemen tanult, ahol 1870. a művészeti tanszéket nyerte el. Óriási irodalmi tevékenységét 1843. kezdte meg a Modern Painters I. kötetével, amely William Turner művészetének lelkes védelmével nagy feltűnést keltett (1860-ig további 4 kötet). Művei, amelyek művészeti kérdésekben kívül szociális problémákra is kiterjednek, R.-t világszerte a legolvasottabb angol írók egyikévé tették. Fő elvei: a természet szeretete, a művészet becsületessége, konvencióktól való felszabadítása. Azért fáradhatatlan harcosa az akadémikus művészettel szemben a középkor és a quattrocento művészete elismerésének, amint legeredményesebb irodalmi szószólója az ú. n. preraffaenta festők és a modern iparművészet törekvéseinek is. Ez utóbbi tekintetben Anglián kívül is igen erős hatást gyakorolt és furcsaságai, túlzásai, moralizáló hajlama mellett is propagandája fontos szerepet játszik a múlt század művészettörténetében. Sok kiadásban megjelent legkiválóbb művei: Seven Lamps of Architecture (1849), Stones of Venice (3 köt. 1851—53, magyar ford. Geöcze Sarolta: Velence kövei. Budapest, 1897 —98), Pre-Raphaelitism (1851), Unto this last (1862, magy. ford. Ibos József: Az utolsónak is annyit mint neked, Budapest, 1904), Sesame and Lilies (1895, magy. ford. Farkas Klára: Szezámok és liliomok, Budapest, 1911), Lectures on art (1870, magy. ford. Éber László: Előadások a művészetről, Budapest, 1924), Ford Clavigera (8 köt., 1871—84), Aratra Pentelici (1872), Mornings in Florence (1875—77), Ariadne Fiorentina (1876), St. Marks rest (1877—79, 1884), The Bible of Amiens (1884). Ifjúkori emlékiratai: Praeterita (3 köt., 1885—1889). — Irodalom: Mathew (6. kiad., London, 1902), Collingwood (5. kiad., u. o., 1905); R. de la Lizeranne (6. kiad., Párizs, 1904). P. Clemen (Leipzig, 1900). Saenger (Strassburg, 1901). M. v. Bunsen (Leipzig, 1902). Cook (London, 1911). Geöcze Sarolta, R. élete és tanítása Budapest, 1900). Kriesch Aladár, R.ről s az angol preraffaelitákról (uo., 1904). Éber, RUSSOLO, Luigi, olasz festő a futurista iskolából, az ú. n. szimultanista törekvések legjellegzetesebb képviselője. Képeiben a modern nagyvárosi élet témáit, emberi mozgásokat, a lélek pillanatnyi tartalmát igyekszik visszaadni. Legismertebb munkái: Plasztikus összefoglalása egy nő mozgásának. A lázadás. Dinamizmus, Dinamikus térfogatok, Ház -f* fénység egybemélyülése és Visszaemlékezés egy éjszakára. RUSTICI (ejtsd: -esi), Giovanni Francesco (1474—1554), firenzei szobrász, Verrocchio és Leonardo tanítványa. Három alakból, külön talpazaton álló csoportja — Szt. János prédikálása (1506—11) — a Battistero északi kapuja fölött két mestere kifejező erejét árulják el. A középen álló Szt. János kissé még quattrocento jellegű, míg két hallgatója már a XVI. sz. szellemének gyermekei. R.-tól még csak egy kerek, Andrea Sansovino modorára emlékeztető, szép Krisztus-reliefet (Collegio della Quiete) és egy érckandellábert (Museo Nazionale) ismerünk. RUSUTI, Filippo, olasz festő, 11322. A Rómában 1300 előtt beállott művészeti fellendülés egyik tényezője. Tőle valók a Sta Maria Maggiore bazilika homlokzatának felső részét díszítő mozaikok és neki tulajdonítják az assisi S. Francesco felső templomban levő festmények egy részét. Élete vége felé Franciországban dolgozott. Stílusa erős haladást mutat elődeinek teljesen bizánci mintákat követő stílusához képest. RUSZ Károly, fametsző az 1860—70 es években Pesten Mihalovics pesti fametszőnél tanult s 1864. lett önállóvá. Angol modorban metszett arcképeivel csakhamar feltűnt a fametsző intézete, melyben több segéddel dolgozott, igen keresett volt. Itt készültek 1865-től a Hazánk s a Külföld, a Vasárnapi Újság s a Magyarország és a Nagyvilág c. lapok illusztrációi, többnyire Jankó János, Keleti Gusztáv, Gregus János és mások rajzai után. RUSZNYÁK Nándor, festő, Losonc 1880 júl. 8. Münchenben tanult, azután Nürnbergben, Frankfurtban