Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)

S - Saal János Gáspár - Saar, Karl von - Saár Erzsi - Saarinen, Gottlieb Eliel - Sabatini, Andrea - Sacchi, Andrea - Sacchi, Giovanni Antonio de - Sacconi, Giuseppe gróf - Sackh, A. - Sackh, Michael - Sadeler, Aegidius - Sadler Károly

Saal 404 AAL (Sali) János Gáspár, szobrász, * 1710 k. Budán, Bécs­­ben tanult és dolgozott. 1735. u. o. megnősült. 1743. Budán nyert polgárjogot. SAAR, Karl von, osztrák miniatűr­­festő, * Bécs 1797, + 1850. A bécsi aka­démián tanult. A korabeli osztrák mi­­niatűrfestők közt előkelő helyet fog­lal el portréi élethűségével, színessé­­gével. Művei ma igen keresettek. SAAR Erzsi, J. Schaar, SAARINEN, Gottlieb Éllel, finn épí­tész (* 1873), a modern finn építészet úttörője és legkiválóbb alakja. Művei­nek egy részét Gesellius és Lindgren építészekkel együtt alkotta, így első­sorban az 1900. évi párizsi világkiállí­tás finn pavillonját, amely újszerű architektúrájával nagy feltűnést kel­tett, továbbá Helsinkiben az épületek egész sorát (Pohjola biztosító, Északi r.-t. palotája stb.). Együtt tervezték meg a finn nemzeti múzeum festői hatású épületét is. Egyedül nyerte el az új finn országházra kiírt pályá­zat 1. díját, de az épület később nem az ő, hanem J. S. Sirén tervei sze­rint került kivitelre. S. műve a vi­­borgi pályaudvar s tőle erednek a helsinki-i városfejlesztési tervek is. 1922-ben az Egyesült Államokba köl­tözött, ahol Birmingham (Mich.) vá­rosában a „Cranbrook Academy of Architecture“ élén áll. S. korábbi mű­veiben határozottan felismerhető a népművészet hatása, a népies fa­architektúra átvitele kőbe, régi temp­lom- és vártornyok formáinak s fő­leg a népművészet dekoratív motívu­mainak felhasználása. Későbbi mű­veiből ezek a népművészeti elemek mindjobban kivesznek s helyet adnak egy sajátságos, erősen függőleges vo­­nalazású, formailag sima architektú­rának, amelynél a részletformák el­vesztik jelentőségüket s az épület fő­tömege, elsősorban a hatalmas to­rony dominál. Ezekkel a munkáival, amelyek közül legérettebb és legjel­lemzőbb a helsinki-i vasúti állomás nagyszabású épülete, S. az új euró­pai építészet egyik úttörője lett. Barát: SABATINI, Andrea, máskép And­rea da Salerno, olasz festő, * Salerno 1485 körül, + Montecassino 1530. Állí­tólag Raffael legkorábbi tanítványa, ki annak szellemét Dél-Olaszországba vitte, mert szülővárosán kívül Monte­­cassinóban, Eboliban és Szicíliában, főleg pedig Nápolyban dolgozott. Úgy látszik, közelebbi viszonyban állott Cesare de Sestóval is, ki ugyancsak Nápolyban és Szicíliában működött. Mindenesetre a virágzó renaissance képviselője délen. Legkiválóbb mun­kái: Jelenetek Szt. Januárius életé­ből (rossz állapotban levő freskók Nápoly, S. Gennaro dei Poveri elő­csarnoka és udvara), továbbá számos nápolyi templomban levő oltárképén kívül (S. Maria delle Grazie, S. Seve­­rino alsó templom). Királyok imá­­dása, fölötte a félkörű végződésben Szt. Benedek trónon a 4 egyházatyá­val, Szt. Miklós trónon az általa meg­­mentettekkel (Nápoly, Múz.). SACCHI (ejtsd: szákki), 1. Andrea, római festő, * Nettuno (Róma mel­lett) 1598,­­ Róma 1661. Albani leg­jelentékenyebb tanítványa, Carlo Ma­ratta mestere. 1650 után az utolsó ró­mai iskola alapítója, mely Pietro da Cortona gyorsfestő iskolájával szem­ben a klasszikus nyugalmat képviseli. Legkiválóbb képei: a Szt. Romuald víziója, melyben a vonalak ritmusa és bensőség egyesül a finom fény és árnyék adta világítással, továbbá Szt. Gergely csodája (mindkettő Vatikán Képt.). Egyéb képei: Szt. Anna ha­lála (Róma, S. Carlo a’Catinari), Don Orazio Giustiniani arcképe (Róma, Borghese Képt.). — Irodalom: H. Posse (Leipzig, 1925), S. 2. Giovanni Antonio de’. J. Por­­denone. SACCONI, Giuseppe gróf, olasz épí­tész (1855—1906), a római Capitolium északi lejtőjén elhelyezett hatalmas Viktor Emánuel-emlékmű alkotója. A mű koncepciója rendkívül nagysza­bású, felépítése, tömegeinek csoporto­sítása, a szigorúan klasszikus formák tisztasága kifogástalan, de híján van a magasabb művészi invenciónak és lendületnek. SACKH J. A., éremvéső II. Mátyás alatt a körmöci pénzverdében. S. mű­ve a II. Mátyás királlyá választására vonatkozó emlékérem 1617-ből. Sziglája A. S. S. 2. Michael, érem­véső Körmöcön II. Rudolf idejében. 1601. legfőbb érem­vésővé lépett elő. Művei közül isme­retes az Esztergom visszavételének emlékére vert érem, II. Mátyásnak magyar királlyá koronáztatása alkal­mából kiadott emlékérem, stb. 1614. II. Mátyás ötös arany féltallérját véste. SADELER, Aegidius, sok tagból ál­ló rézmetsző család legtehetségesebb tagja, * Antwerpen 1570, + Prága 1629. Nagybátyjának tanítványa, vele ju­tott el Münchenbe és Itáliába, míg azután II. Rudolf Prágába hivatta magához. Arcképei könnyed ezüstös tónusban vannak tartva. Metszett még Bruegel és Savery után szép ered­ménnyel. SADLER Károly, rézmetsző Pesten az 1840-es években. 1844. Kisfaludy Ká­roly halála, Söröző tirok­ és Koldus c. rézmetszeteit állította ki a Pesti Sadler

Next