Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)
Z - Zolnay Géza - Zoltai Zehrer József - Zólyom (Zvolen) - Zománc
Zolnay duvika alapkövébe letett magyar nyelvű réztábla feliratát 7. metszette. ZOLNAY Géza, festő Budapesten, hol 1912 óta pasztell tájképeket és csendéleteket állít ki a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban. Jelenleg Szatmáron él. ZOLTAI ZEHRER József, festő, * Fiume 1887 júl. 14. Budapesten és Bécsben tanult. 1911 óta állít ki többnyire figurális képeket a Műcsarnokban. ZÓLYOM (Zvolen) régebbi vára a XIII. században épült, a liptóvármegyei Kacsics nemzetségbeli Detre volt a cornese. Ez a vár ma romban hever. A Garam partján emelkedik az a vár, melyet Nagy Lajos 1351. építtetett és nem annyira hadi, mint inkább mulató vár volt, fényes ünnepélyek színhelye. Hunyadi János idejében Giskra volt a vár ura, Mátyás király visszafoglalta. 1522-ben Mária királyné kapta nászajándékul. A XVII. sz. elején a vár Dessewffyek családjánál volt elzálogosítva. 1620- ban Bethlen Gábor itt helyeztette el a magyar szent koronát. A várnak későbbi hadtörténelmi múltja kevés figyelemreméltót mutat. Jelenleg hivatalok vannak benne. A vár hossznégyszögű alaprajzon épült, négy sarkán nagyobb vastagfalú helyiségekkel. A hajdan felvonóhidas kapu mögötti tér, a várudvar, kápolna, az eredeti ablakkőkeretek a XIV. század gót stílusának jellegzetes alakításait mutatják. A vár I. emeleti nagy termének mennyezete a császárok primitív módon festett arcképeit mutatja. Lux, ZOMÁNC, üveganyag, mely valamely fémtárgyra felolvasztva, azzal szervesen összefügg és annak felületét színesen díszíti. A legrégibb ránkmaradt 7. tárgy Rahotep királyné karkötője Kr. e. 1700-ból, a kairói múzeumban, ezután nagy hézag következik, mert a legközelebbi Z.-ok a Kr. e. I. századból valók. Ez a nagy hézag és a Z. korai fejlődésének felfedezése sok vitára és nagy irodalomra adott alkalmat, de végleges eredmény nélkül. Csak annyi bizonyos, hogy a rekesz Z. keleti, a beágyazott Z. nyugati eredetű. A korai Z. tanulmányozását az is megnehezíti, hogy első tekintetre Z.-nak látszó díszről szorosabb vizsgálat után kiderült, hogy annak csak szurrogátumaival van dolgunk. Két ilyen megtévesztő technika volt használatos, az egyiknél kis színes köveket, vagy üvegeket ragasztanak be a fém megfelelő mélyedéseibe, a másiknál a rekeszeket vagy mélyedéseket megkeményedő színes masszával töltik ki. A Z. szemmel tartható fejlődése a barbár Z.-cal kezdődik a Kr. u.-i első századokban; a korai daraboknak kék, a későbbieknek sárga színük van, majd a nemes kor állok színét próbálja utánozni. Az üveganyagot finom, a fémből kivájt vonalakba (beágyazott Z.) rakják bele. A fémlap bronz, a készítmények, tűk, gombok, csatok és gyakran lószerszám-részletek. A rómaiak a császárság alatt a Z.-et két módon készítették: vagy a fémből a díszítmény rajzát homorúan kivésték (beágyazott Z.), vagy a rajz mentén lemezeket forrasztottak fel a fém lapra és az így nyert rekeszekbe rakták fel az üvegmasszát. Ez utóbbi nagyobb szabadságot enged, mint a beágyazott, Z. A római és barbár Z. közt az a különbség, hogy a római már nemcsak vonalas dísz, de nagyobb felületek Z.-ozását is gyakorolta. A következő évszázadokban a nyugati népeknél feledésbe megy a Z.-ozás művészete, ellenben Bizáncban igen termékeny talajra talál és az első évezred végén igen nagy virágzásnak örvend. Úgy látszik, Kelet volt ezen a téren is a bizánciak mestere. A fennmaradt emlékek közül megemlítendők: a Theodolinda királyné által a VII. században a monzai székesegyháznak ajándékozott vaskorona, mely drágaköveken kívül Zólyom vára. Krisztus a kereszten Beágyazott zománcos rézlap (Német, XII. század). 629 Zománc