Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)
S - Sigrist, Franz - Siklódy Lőrinc, ditrói - Siklóssy László - Sikó Miklós - Sikorska Zsolnay Júlia - Silanion - Silhouette
Sigrist Antikrisztus uralma és bukása, a világ pusztulását megelőző földrengés, a tüzes szekér, halottak föltámadása, bűnösök bűnhödése, a pokoli boldogok jutalmazása, boldogok üdvözlése a Paradicsomban. A meztelen emberi formák ábrázolása a XV. században eddig nem ismert erővel jelentkezik e freskókon. Vallásos tárgyú függő képei: egyik főmunkája, Szt. Sebestyén mártírhalála (1496, Cittá di Castello, S. Domenico); a köralakban komponált Szent család a könyvből olvasó Madonnával; a komoly fölfogású nagy Trónoló Madonna szentekkel (mindkettő Uffizi); a köralakú Madonna gyermekét imádja, a háttérben egy meztelen ifjúval (München); két oltárszárny két-három szenttel (1498 körül, Berlin, egy elpusztult oltár képei); Pásztorok imádása (London, National Gall.); Siratás a kereszt alatt (1502) és az orvacsora, amint Krisztus az apostolokat megáldoztatja (1512, mindkettő Cortona, dóm) és a kései, köralakú Mária és Erzsébet találkozása (Berlin). Felfogásában akt-ábrázolásaihoz csatlakozik antik tárgyú képe, a Lorenzo de’Medici részére készült Pán, mint a természet és zene istene, kísérőivel (Berlin); valószínűleg csak műhelyéből való a valaha egy sorozathoz tartozott Tiberius Gracchus, amint egy kígyót öl meg, hogy a jóslat szerint megmentse felesége életét (Bpest, Szépműv. Múzeum); ugyancsak iskolájából való a Szüzesség diadala (London). Igen kiváló, erőteljes férfiarcképe, a háttérben épületekkel és aktokkal (Berlin). Segédjei és tanítványai közé tartozott Gh. Genga és fia Francesco S. — Irodalom: Vischer B., Luca S. (Leipzig, 1879). Kraus F. Z., L. S’s Illustrationen zu Dantes Divina Commedia (Freiburg, 1892). Cruthwell M., Luca S. (London, 1899). Mancini, Vita di L. S. (Firenze, 1903). Dussler (Stuttgart, 1927). Fónagy, SIGRIST, Franz, osztrák festő, * Bécs 1720, 1807. A bécsi művészeti akadémián történt kiképzése után egy ideig Augsburgban élt, ahol köz- és magénépületek homlokzatait freskóképekkel díszítette és képmásokat festett. Megfordult Párizsban is, majd állandóan Bécsben telepedett le. Dolgozott Magyarországon is így az ő keze alól került ki az egri líceum dísztermének mennyezetfestménye, mely kultúrtörténeti szempontból is érdekes genre-csoportokkal az egyetem négy fakultását ábrázolja. 1778. S. festette a paulinusok somorjai templomának freskóit. SIKLÓDY Lőrinc, ditrói, szobrász, * Ditró 1876. Budapesten, Münchenben és Párizsban végezte tanulmányait. 1909 óta egyik legszorgalmasabb kiállítója a Műcsarnoknak, hol 1921. kitüntető elismerésben részesült. Munkakerülő c. márványszobra a Szépművészeti Múzeumban. S. műve a kecskeméti (Petur bánt ábrázoló) Katona József-síremlék és a soproni honvédek emlékszobra és még több hősi emlék. Márton Ferenccel közösen nyerte meg 1934. a műszaki háborús emlékpálya-SIKLÓSSY László, művészeti író, * Budapest 1881. Főleg az ő kezdeményezésére alakult meg 1909-ban a Szent György-céh, amelynek S. az igazgatója. 1912-től szerkesztette a Gyűjtő c. folyóiratot. Sok cikkében, önállóan megjelent könyveiben a műtárgyak gyűjtésének céljait szolgálja és amellett sok adattal gyarapítja a magyar művészet, főleg az iparművészet ismeretét. A legfontosabbak: A modern magyar érem- és plakettművészet (1910); A magyar keramika története 1917); Műkincseink vándorútja Bécsbe 1920). SIKÓ Miklós, festő, * Leptér 1816, + Marosvásárhely 1900 máj. 5. Münchenben tanult, egy ideig Romániában, aztán főkép Kolozsvárott festett nagyszabású akvarell- és olaj festésű arcképet. Litográfiákat is készített. Munkái közül id. Szilágyi Ferencné arcképe az Erdélyi Nemzeti Múzeum képtárában van, önéletírása megjelent a Pásztortűz 1927. évfolyamában. SIKORSKA ZSOLNAY Júlia, festő, Zsolnay Vilmos nagyhírű keramikus leánya. A bpesti áll. női festőiskolában Deák Ebner Lajosnál és Münchenben tanult s 1897 óta táj- és virágcsendéletképeket állít ki budapesti, bécsi és pécsi tárlatokon. 1898. Budapesten megjelent műve: Régi magyar hímzések (tíz lapon). A Zsolnay-gyár dísztárgyainak egész sorát tervezte. SILAMON, attikai szobrász a Kr. e. IV. század elejéről (t), aki realisztikus irányával tűnt ki, így a haldokló Jokasté szobrán megkísérelte a halálsápadtságot is ábrázolni, amit azzal ért el, hogy ezüstöt kevert az ércbe. Ez a hagyomány szerinti naturalizmus még kötött, amit legjobban megítélhetünk Plátó arcképszobrán (Vatikán), melyet joggal vezetnek vissza S. eredetijére és amely távol áll ugyan az ideális arcképtől, de az egyes formák szigorúan vannak az egységbe belevonva, az esetlegességek leegyszerűsítve, a részletek összefogva. Hasonló lehetett a haragos Apollodoros arcképe is. A mester azonban hősök szobrait is készítette (pl. Theseus), melyek valószínűleg idealizáltabbak voltak. SILHOUETTE, fekete színnel kitöltött síkábrázolás, melynél tehát csakis az ábrázolt tárgy rajzolata érvényesül. A görög vázafestés feketealakos képei közel állanak hozzá, de 445 Silhouette