Pedagógiai Lexikon 1. Abádi-Juventus (Budapest, 1936)
D - Döbrentei Gábor - Dömötör Géza - Dőri S. Zsigmond - Döring, August - Dörpfeld, Friedrich Wilhelm - Drámai előadások iskolákban - Dreisziger Ferenc - Dresszura, idomítás
409 Döbrentei Döbrentei Gábor (1786—1851) tudós és költő. A híres soproni önképzőkör Magyar Társaság tagja, majd titkára. Kazinczy ajánlatára Gyulai Laj.gr.nevelője. Külföldi utazásai után (1823) Bécsben élt, ahol Hormayr Archiv-jába írt a magy. irodalomról. 1825. Budán megismerkedett Széchenyivel, tagja lett az akadémiát előkészítő bizottságnak és filozófiai osztályának, majd az intézet titkára. Sok irányban működött: írt költeményeket, regényt, olvasókönyvet (Pali és Minka, 1830), fordított Shakespeare-ből és Moliére-ből, foglalkozott nyelvészettel (Régi magy. nyelvemlékek I—IV., 1838—46), felfedezte a róla elnevezett D.-kódexet a XVI. század elejéről, megírta a M. T. Társaság történetét, szerkesztette az Akadémiai Évkönyveket (I—II). Erdélyben 1814. élénk irodalmi életet teremtett, megindította az Erdélyi Múzeumot, itt kitűzette azt a híres drámai jutalmat, amelynek eredménye a Bánk bán lett. Nagy része volt az erdélyi tudós társaság előkészítésében, a pesti akadémia felállításában és az első magy. lexikon (Közhasznú Ismeretek Tára) megindításában. A közoktatásügy terén is hallatta szavát. A 40-es években Malom Lujza a nők tudományos művelődése érdekében levelezett vele (1. Irod. Közi. 1907 után Kornis : Eszmények II, 516—17). Életrajzát Toldy F. írta meg (Magyar költők élete II, 1871). Förster A. : A M. T. Ak. és a klassz, ó-kor (1927). Dömötör Géza (1856—1903). 1873-tól kisdedóvó, 1880-tól az Orsz. Kisdedóvó Egyesület óvónőképzőjének ig., a Kisdednevelők Orsz. Egyesületének titkára és a Kisdednevelés szerkesztője. 1895-től a hódmezővásárhelyi áll. óvónőképző ig., majd tanítóképzői tr. Znióváralján. A kisdednevelési irodalom és az óvónőképzés terén fejtett ki nagyobb munkásságot. Nagy része volt Fröbel rendszerének elterjesztésében. Részt vett az 1891. évi XV. tc. elkészítésében. M. : Dajkakönyv. Vers-, dal- és játékgyüjtemény (1882). A kisdedóvás ügye Európa főbb államaiban (1890). Alaki foglalkozások vezérfonala (1893). A kisdednevelés és módszertan gyakorlati kézikönyve (1894). Vezérkönyv az öntevékenységet fejlesztő foglalkozásokhoz (1895). V. ö. Kisdednevelés 1900. év 433. és 459. 1. és 1901. év 297. 1. K. E. Dőri S. Zsigmond (1871—1908) tanügyi író, polg. isk. tr. Bp.en, M. : A tanulás technikája (1904). Kísérleti pedagógia és didaktika (1905). Tanulmányok a ped. lélektan köréből (Néptanítók Kvtára, (1905). A gyermeki erkölcs eredete (1907). Döring, 1. August (1834—1912) német pozitivista irányú filozófus és pedagógus. M. : Der Begriff d. Philosophie (1878). Philos. Güterlehre (1888). System der Pädagogik (1894). Hbuch d. menschlichnatürlichen Sittenlehre (1898). Grundlinien d. Logik (1912). — 2. Max (1879—) német pedagógus és pszichológus, a lipcsei kísérleti pedagógiai és pszichológiai intézet vezetője. Szerk. : Pädagogischpsychologische Arbeiten d. psych. Instituts d. Leipziger Lehrervereins (benne több cikke). M. : Die pädagogische Presse (1911). Dörpfeld, Friedrich Wilhelm (1824—93) a herbarti pedagógia egyik jelentékeny képviselője, a Barmen melletti Wupperfeld iskolájának három évtizeden át rektora. Mesterének elveit a népiskolára igyekezett alkalmazni, több tekintetben azonban tovább is fejlesztette ezeket. M.: Der didaktische Materialismus (1879). Grundlinien einer Theorie des Lehrplans (191112). Műveinek összkiadása 12 kötetben (1894—1901). Irod. A. Carnap géb. Dörpfeld: F. W. D. (1903*). K. Hindrichs : F.V. D. (1926). p. Drámai előadások iskolákban : 1. Iskoladrámák. Dreisziger Ferenc (1863—1915) tanügyi író, néptanító (1881—96), majd 1896. tanítóképző tr. Esztergomiján, 1900. Kalocsán. A magy. kat. tanítók orsz. bizottságának és a Kát. Tanügyi Tanácsnak 1898 óta titkára. M. : Az olvasmányok feldolgozásának módszere (1895). Útmutató az osztatlan iskolák olvasó- és tankönyveihez (1900). Általános és részletes oktatástan (1904). A népisk. történettanítás módszeréről (Néptanítók Kvtára 1905). Lakóhelyi ismeretek (Beszéd- és értelemgyakorlatok, 19092). Az osztatlan népiskola (Potra F.cel, 1910). Népisk. nevelés- és oktatástan (19132). Tankönyvek, cikkek. Szerk. a Népoktatás c. havi folyóiratot. Dresszúra, idomítás az „asszociatív emlékezésben alapszik. Legtágabb értelemben D.nak nevezhetjük a természeti erőknek azt a hatását, amelynél fogva az élőlények (különösen a gerincesek) bizonyos helyzetek (kellemetlen) ingerének hatása alatt addig próbálgatják s kísérlik meg a helyes feleletet, míg az illető helyzetből kijutnak („próbálgatások és tévedések“, „trial and error”, vagy „trial and happy accidents“ módszere). Szorosabb értelemben véve a D. jelenti az ú. n. szenvedőleges D.át („putting through“, „Passiv dressur“), amikor az állat úgy tanul, vagyis szerez asszociatív emlékezést, hogy a találgatást kizárjuk és oly helyzetbe hozzuk, hogy mintegy kénytelen a helyzetkövetelte egyetlen helyes megoldást megtalálni. Végül tulajdonképpeni D.nak az aktív D.t nevezzük, amikor a természetet (siker — sikertelenség) utánozva, jutalommal és büntetéssel az állatban (vagy emberben) az eredeti ösztönviselkedések egyes mozzanatait elnyomjuk s újakat hozunk létre, mégpedig a mozgásokat meghatározó agyközéppontok közti szilárd asszociációk Dresszura 410