Pedagógiai Lexikon 1. Abádi-Juventus (Budapest, 1936)
A - Abádi Benedek - Abakusz - Abbotsholme - Ábc - Ábc-és könyvek
A Abádi Benedek (XVI. század), ref. tanító, pap és nyomdász. 1534. a krakkói egyet. hallgatója. Valószínű, hogy ő nyomatta ki Dévai Bíró Mátyásnak, az első magy. reformátornak Orthographia Ungarica-ját (Krakkó 1534), amelyhez előszót is írt. 1545. Wittenbergában teológiát tanult, 1545. Szegeden ref. pap és tanító, 1552. a hajdúk onnan elűzték. Abakusz (lat.) a görögöknél és a rómaiaknál a számoló táblának egy neme, amelyet az iskolában és a háztartásban is használtak. A számtani alapműveleteket a táblák rovátkáin ide-oda tologatott kövecskékkel (calculi) végezték. Pl. kivonásnál annyi calculust vettek el az A. illető vonalairól, amennyit a kivonandó mutatott stb. A középkorban A.-on aritmetikát is értettek. F. Abbotsholme: New School Abbotsholme a neve annak a reformiskolának, amelyet 1889. Reddie Cecil alapított Rochester közelében és amely csakhamar európai hírnévre tett szert. Ebben az internátusközépiskolában a reális és a humánus tantárgyakat egyenlő gonddal tanítják s a fősúly a testi és a lelki erők harmonikus fejlesztésére esik. Nagy szerep jut a koncentrációnak, az egyéniség érvényesülésének és az ifjúság állandó foglalkoztatásának. A sportok nem annyira az izomerő fejlesztésére, mint a férfias önfegyelmezésre, bátorságra és kitartásra való nevelésre szolgálnak. A kézimunka tanításának célja a szociális ellentétek kiegyenlítése és az önállóság fejlesztése. Nagy gondot fordítanak a valláserkölcsi nevelésre is. A fegyelmezés elsőrendű s emlékeztet a régi magyar kollégiumi életre (egy nagyobb diák a prefektus, aki a rendre felügyel, a kisebbek takarítanak, az asztalnál felszolgálnak, stb.). A közügyek iránti érdeklődés felkeltésére szolgálnak a hetenként megtartott összejövetelek (meetingek). Az intézetbe legfeljebb 60 növendéket vesznek fel, akik az ellátásért elég magas díjat fizetnek. Az A.nevelőintézet kiinduló pontja lett a modern reformiskoláknak, amelyekkel "Német- és Franciaországban, továbbá Ausztriában mind sűrűbben találkozunk. „(Budapesten is van néhány, de eddig még nem középiskolai fokon.) Irod. ReadieI.: Abbotsholme 1889—1899 or ten years work in an educational laboratory (London 1900). Lietz H.: Emlehstobba. Roman oder Wirklichkeit. Fejes A.: Pedag. képek egy modern középiskola életéből. New School Abbotsholme (M. P. 1900). Weszely Ö. : Táj reformiskolák (Mod. pedagógia útjain. 1910. 410—401.). L. még École des Roches és Landeserziehungsheime. Abc. A magyar Á.sor a következő 40 betűből áll : a á b c cs d dzs dz e és g gy h n i j k Ily m n ny pócöprsszttyu ti ü v v z zs. Ezeken kívül használjuk még az idegen eh-t, y-t, x-et és qu-t. Régen, amikor olvasni tanítottak, a betűket A. sorrendben ismertették s ezeknek nevét mondatták ki a tanulókkal. Ma már a sorrendet a kimondás könnyebbsége s az írott betű egyszerűsége szabja meg, s az olvasás-írás tanításakor az A. betűinek nem a nevét, hanem a hangját ismertetik. A betűk nevének s az Á. sorrendjének megtanítására csak a kis betűkkel való olvasás és írás megtanítása után kerül a sor. Az Á. betűit felsorolásoknál sorszámok helyett is használjuk. D. Ábc-és könyvek. A mai Á. k. ősének a Luther-Melanchton-féle „Fidel“-eket tekinthetjük, amelyeknek egyedüli céljuk az volt, hogy a híveket a biblia olvasására megtanítsák. Éppen azért ezek csak bibliai történeteket tartalmaztak. Nálunk a XVI. sz. legelején készültek hasonló Á. k., amelyekről csak annyit tudunk, hogy egyben nyelvtani könyvek is voltak. Később, 1538. Gálszécsi István „Elemi hittan“-ja s ugyanabban az évben Székely István „Hittani káté“-ja elé írt ábcét. Ezekből az Á. k.-ből egyetlen példány sem maradt ránk. Legrégibb példányunk Dévai Bíró Mátyás „Orthographia Ungarica“-ja (1549), amelyet, mert Krakkóban nyomták, „Krakkói ábc“-nek nevezünk. Ez a könyv a betűztető vagy sillabizáló eljárást követi s valószínű, hogy belőle a tanítás teljesen gépiesen történt. Módszerjavító törekvést nem is találunk egészen Comenius „Orbis Pietus“-ának megjelenéséig (1657). C.-nak ebben a könyvében minden megismertetendő betű mellett olyan kép van, amely annak hangjára emlékeztet. Habár C. még a sillabizáló módszert használta, értékes gondolatával mégis nagyban elősegítette az olvasás tanítását. A tanítással foglalkozók azonban érezhették a sillabizáló eljárás nehézségét. Erre mutat, hogy az 1681. megjelent „Debreceni ábc“ ismeretlen szerzője már sejteti, hogy a hangoztatás után kutat. Szőnyi Nagy István 1690 körül megjelent „Magyar Oskola“ c. könyvében már egyenesen kárhoztatja a sillabizálást ; kívánja először, hogy amikor olvasni tanítunk, ne a betű nevét, hanem a hangját mondassuk ki a tanulóval úgy, amint azt a beszédben kimondjuk. (Ezt először a Port-Royal tanárai hirdet-Magyar Pedagógiai Lexikon I.1