Pedagógiai Lexikon 1. Abádi-Juventus (Budapest, 1936)
H - Horn József - Hornesser, August - Hornesser, Ernst - Hornyánszky Gyula - Horváth Cyrill - Horváth János - Horváth Mihály - Horvátország - Hospitálás
867 belsőleg szerény ember, aki mindig érzi képességei határait s aki szakadatlanul saját nemesítésén munkálkodik. A kétségkívül fölötte álló görög lírában sem találunk olyan költőre, akiben annyi általános emberi vonás volna, aki olyan meghitten szólna hozzánk s az antik embert olyan rokoni közelségbe hozná, mint H. A tanításnak elsősorban ezt a vonzó egyéniséget kell megismertetnie. Ha állandóan átélezi az augustusi kor törekvéseit, egész életét, akkor meg tudja eleveníteni a hazafit is benne, a nemzetéhez szóló vatest, meg tudja éreztetni benne a finom társalgót, az élet minden rezdülését figyelemmel kísérő, az autarkeia magaslatára jutott embert. Tárgyalásában a kiválasztás szempontjait is ez fogja megszabni. Erre és a feldolgozásra a különféle metodikák részletes útbaigazításokat adnak. írod. Klasszikus nyelvek általában. firka. Horn József (1893—) áll. felső keresk. isk. ig. A vk. minisztérium VI. osztályában teljesít szolgálatot és részt vesz a felső kereskedelmi iskolai tanárjelöltek gyakorlati kiképzésében. Főként a közgazdaságtan tanításának és népszerűsítésének kérdésével foglalkozik. M. : A közgazdaságtan tanításáról (1931). Közgazdasági és jogi tankönyvek. Honnesser, J. August (1875—) filozófus és pedagógus. M. : Nietzsche als Moralist u. Schriftsteller (1906). Das klassische Ideal (1906). Der Verfall d. Hochschule (1907). Erziehung d. modernen Seele (1908). Mensch u. Form (1909). Religiöse Volksbildung (1920). Philosophiebüchlein (4 köt., 1922—25). — 2. Ernst (1871—) filozófus és pedagógus. M. : Platon gegen Sokrates (1904). Das klassische Ideal (1. fent). Vom starken Leben (1912). Der Platonismus u. die Gegenwart (1920). Die klass. Bildung als allgemeine Volksbildung (1925). Der Ingenieur als Erzieher (1926). Staatskatechismus (1927). Hornyánszky Gyula (1869—) 1913 óta a kolozsvári-szegedi, 1926 óta a bp. egyet. kl. filológia r. tr., a M. T. Ak. 1. tagja (1909) és a Magyar Társadalomtudományi Egyesület elnöke (1925). A kis filológiának nagy történeti, filozófiai és szociológiai készültségű, modern alapokon álló művelője. A humanisztikus tanulmányoknak hírlapi cikkekben is erélyes szószólója. Számos értekezése jelent meg az Athenaeumban, a Bp. Szemlében, az Egyet. Philol. Közlönyben, a Magy. Filoz. Társ. Közleményeiben, a Magy. Figyelőben, a Minervában és a Társadalomtudományban. Önállóan megjelent munkái közül kiemelendő : A görög felvilágosodás tudománya. Hippokrates (1910) és A homerosi beszédek tömeglélektani vonatkozásukban (1915). Jirka, Horváth J. Cyrill (1804—84) kegyesr. tr., 1864-től a pesti egyetemen a bölcselet tr. Nagyszámú bölcsészeti munkáin kívül neveléstani dolgozatai: Neveléstani álláspontok (1852); Mi a művelés? (1853); Mi a tanítás ? (1855). A tanodai műbecslésről (1856) . A lírai művek tanodai felfogásáról (1857) . A tanrendszer gyakorlati becsének föltételeiről (1858). Nevelésügyi szakaszok (1860). — 2. János (1878—) irodalomtörténetíró és kritikus. Reálisk., majd Eötvös-kollégiumi tr., 1923. a bp. egy. a magy. irodalomtört. ny. r. tr.a. Számos kisebb-nagyobb tanulmányában irodalmunkat fejlődéstörténeti szempontból vizsgálja ; különösen az új magy. irodalom kialakulásának jelenségeit világítja meg. A M. T. Ak. lev., a Kisfaludy-Társaság r. tagja. Petőfiről szóló nagyszabású monográfiáját az Akadémia 1923. évi nagydíjával tüntette ki. M. : Irodalmunk fejlődésének főbb mozzanatai (1908). Ady és a legújabb magyar líra (1909). Aranytól Adyig (1921). Magyar ritmus, jövevény versidom (1922). Petőfi Sándor (19262). Herczeg Ferenc (19262). A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig (Akadémia 1927). — 3. Mihály (1809—78) történetíró, püspök, 1839. a M. T. Ak. lev., 1841. r., 1871. igazg., majd tiszt. tagja és a 2. osztály elnöke. 1844. a bécsi Theresianumban a magy. ny. és irod. tr., 1849 máj. 2. Szász K. utódaként az új kormányban vk. miniszter. A szabadságharc leveretése után az országban bujdosott és 18 évig száműzetésben élt a külföldön, ahol a Magyarországra vonatkozó történelmi kútfőket tanulmányozta. Amikor visszatérhetett, a király történeti tanárul hívta meg a trónörökös mellé. A 60as évek elején a külföldi iskolázással való összehasonlítás alapján főművében (A magyarok története, 8 köt. 1871—733) lesújtó ítéletet mondott a régi magy. középiskoláról, amelynek maga is tanulója volt. A bajok főforrását abban látta, hogy a gimnáziumokban készületlen tanárok tanítanak, akik a megszabott tanrendszer szabályainak mechanikus kényszere alatt állnak. Hibáztatta továbbá az osztályrendszert, a kormányzat által kiadott rossz tankönyveket és a jogászok elszaporodása ellen foglalt állást. H. számos értékes történeti munkát írt, amelyeket erős hazafiság, a szabadság, alkotmány, haladás és liberalizmus jellemez. Irod. Fraknói V. : Emlékbeszéd H. M. fölött (1879). Salamon F. : Emlékbeszéd H. M. fölött (1880, Akad.) Márki S.: H. M. (1909). U. az: H. M. (1917, Magy. Tört. Életrajzok XXXIII. évf.). Kortát: Eszmények I—II. Horvátország : 1. Jugoszlávia. Hospitálás. Az órák látogatása az igazgató és a tantestület többi tagja részéről igen fontos az iskola munkájára nézve, mert elősegíti a tanulók jobb megismerését, megkönnyíti a velük való egyöntetű elbánást ; az igazgató hospitálásai azonkívül megismertetik vele a testület tagjainak munkálkodását. Az elemi iskolákban Horn Hospitálás 868