Pedagógiai Lexikon 1. Abádi-Juventus (Budapest, 1936)

H - Horn József - Hornesser, August - Hornesser, Ernst - Hornyánszky Gyula - Horváth Cyrill - Horváth János - Horváth Mihály - Horvátország - Hospitálás

867 belsőleg szerény ember, aki mindig érzi képességei határait s aki szakadatlanul saját nemesítésén munkálkodik. A kétség­kívül fölötte álló görög lírában sem találunk olyan költőre, akiben annyi általános em­beri vonás volna, aki olyan meghitten szólna hozzánk s az antik embert olyan rokoni közelségbe hozná, mint H. A taní­tásnak elsősorban ezt a vonzó egyéniséget kell megismertetnie. Ha állandóan átélezi az augustusi kor törekvéseit, egész életét, akkor meg tudja eleveníteni a hazafit is benne, a nemzetéhez szóló vatest, meg tudja éreztetni benne a finom társalgót, az élet minden rezdülését figyelemmel kí­sérő, az autarkeia magaslatára jutott embert. Tárgyalásában a kiválasztás szem­pontjait is ez fogja megszabni. Erre és a feldolgozásra a különféle metodikák rész­letes útbaigazításokat adnak. írod. Klasszikus nyelvek általában. firka. Horn József (1893—) áll. felső keresk. isk. ig. A vk. minisztérium VI. osztályában teljesít szolgálatot és részt vesz a felső kereskedelmi iskolai tanárjelöltek gyakor­lati kiképzésében. Főként a közgazdaság­­tan tanításának és népszerűsítésének kér­désével foglalkozik. M. : A közgazdaságtan tanításáról (1931). Közgazdasági és jogi tankönyvek. Honnesser, J. August (1875—) filozófus és pedagógus. M. : Nietzsche als Moralist u. Schriftsteller (1906). Das klassische Ideal (1906). Der Verfall d. Hochschule (1907). Erziehung d. modernen Seele (1908). Mensch u. Form (1909). Religiöse Volks­bildung (1920). Philosophiebüchlein (4 köt., 1922—25). — 2. Ernst (1871—) filozófus és pedagógus. M. : Platon gegen Sokrates (1904). Das klassische Ideal (1. fent). Vom starken Leben (1912). Der Platonismus u. die Gegenwart (1920). Die klass. Bildung als allgemeine Volksbildung (1925). Der Ingenieur als Erzieher (1926). Staats­katechismus (1927). Hornyánszky Gyula (1869—) 1913 óta a kolozsvári-szegedi, 1926 óta a bp. egyet. kl. filológia r. tr., a M. T. Ak. 1. tagja (1909) és a Magyar Társadalomtudományi Egyesü­let elnöke (1925). A kis filológiának nagy történeti, filozófiai és szociológiai készült­­ségű, modern alapokon álló művelője. A humanisztikus tanulmányoknak hírlapi cikkekben is erélyes szószólója. Számos ér­tekezése jelent meg az Athenaeumban, a Bp. Szemlében, az Egyet. Philol. Közlöny­ben, a Magy. Filoz. Társ. Közleményeiben, a Magy. Figyelőben, a Minervában és a Társadalomtudományban. Önállóan meg­jelent munkái közül kiemelendő : A görög felvilágosodás tudománya. Hippokrates (1910) és A homerosi beszédek tömeglélek­tani vonatkozásukban (1915). Jirka, Horváth J. Cyrill (1804—84) kegyesr. tr., 1864-től a pesti egyetemen a bölcselet tr. Nagyszámú bölcsészeti munkáin kívül neveléstani dolgozatai: Neveléstani állás­pontok (1852); Mi a művelés? (1853); Mi a tanítás ? (1855). A tanodai műbecslésről (1856) . A lírai művek tanodai felfogásáról (1857) . A tanrendszer gyakorlati becsének föltételeiről (1858). Nevelésügyi szakaszok (1860). — 2. János (1878—) irodalom­­történetíró és kritikus. Reálisk., majd Eötvös-kollégiumi tr., 1923. a bp. egy. a magy. irodalomtört. ny. r. tr.a. Számos kisebb-nagyobb tanulmányában irodal­munkat fejlődéstörténeti szempontból vizs­gálja ; különösen az új magy. irodalom kialakulásának jelenségeit világítja meg. A M. T. Ak. lev., a Kisfaludy-Társaság r. tagja. Petőfiről szóló nagyszabású mono­gráfiáját az Akadémia 1923. évi nagydíjá­­val tüntette ki. M. : Irodalmunk fejlődésé­nek főbb mozzanatai (1908). Ady és a legújabb magyar líra (1909). Aranytól Adyig (1921). Magyar ritmus, jövevény versidom (1922). Petőfi Sándor (19262). Herczeg Ferenc (19262). A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig (Akadémia 1927). — 3. Mihály (1809—78) történet­író, püspök, 1839. a M. T. Ak. lev., 1841. r., 1871. igazg., majd tiszt. tagja és a 2. osztály elnöke. 1844. a bécsi Theresia­­numban a magy. ny. és irod. tr., 1849 máj. 2. Szász K. utódaként az új kormány­ban vk. miniszter. A szabadságharc le­­veretése után az országban bujdosott és 18 évig száműzetésben élt a külföldön, ahol a Magyarországra vonatkozó történelmi kútfőket tanulmányozta. Amikor vissza­térhetett, a király történeti tanárul hívta meg a trónörökös mellé. A 60as évek elején a külföldi iskolázással való össze­hasonlítás alapján főművében (A magyarok története, 8 köt. 1871—733) lesújtó ítéletet mondott a régi magy. középiskoláról, amelynek maga is tanulója volt. A bajok főforrását abban látta, hogy a gimnáziu­mokban készületlen tanárok tanítanak, akik a megszabott tanrendszer szabályai­nak mechanikus kényszere alatt állnak. Hibáztatta továbbá az osztályrendszert, a kormányzat által kiadott rossz tan­könyveket és a jogászok elszaporodása ellen foglalt állást. H. számos értékes történeti munkát írt, amelyeket erős haza­­fiság, a szabadság, alkotmány, haladás és liberalizmus jellemez. Irod. Fraknói V. : Emlékbeszéd H. M. fölött (1879). Salamon F. : Emlékbeszéd H. M. fölött (1880, Akad.) Márki S.: H. M. (1909). U. az: H. M. (1917, Magy. Tört. Életrajzok XXXIII. évf.). Kortát: Eszmények I—II. Horvátország : 1. Jugoszlávia. Hospitálás. Az órák látogatása az igaz­gató és a tantestület többi tagja részéről igen fontos az iskola munkájára nézve, mert elősegíti a tanulók jobb megismerését, megkönnyíti a velük való egyöntetű el­bánást ; az igazgató hospitálásai azon­kívül megismertetik vele a testület tagjai­nak munkálkodását. Az elemi iskolákban Horn Hospitálás 868

Next