Pedagógiai Lexikon 2. Kaczvinczky-Zwingli (Budapest, 1936)
M - Marbe, Karl - Marcus Aurelius Antoninus - Marczali Henrik
273 tanítás eredményére is károsan hat vissza. Ehhez járul az ismétlésre utasított tanulók visszás helyzete. Ezeken a rég tapasztalt bajokon igyekezett segíteni Anton Sickinger, mannheimi váriskolatanácsos, aki 1901. az ottani népiskolában életbe léptette az osztályok differenciálását a következő szempontok szerint. Hogy a tömegtanításnál a követelmények jobban alkalmazkodjanak az egyéni teljesítőképességhez, mindegyik osztályt ennek figyelembevételével a jó, közepes és gyenge tehetségek szerint hármasan tagolt. Eleinte (1901) a rendes főosztályok (Hauptklassen) mellé csak a közepes tehetségűek számára szervezett ú. n. előmozdító osztályokat (Förderklassen), majd a gyengék számára kisegítő osztályokat (Hilfsklassen). Ez az alaprendszer idővel fejlődött, bővült : 1909. az 5—-8. osztály tehetséges tanulóit az idegen nyelvi osztályokban (Sprachklassen) összpontosították, ezekből utóbb kiváltak a 7—8. átmeneti osztályok (Übergangsklassen), amelyeknek végzett tanulói a főreáliskolák 4. osztályába átléphettek. 1912. a nagyothallók számára indult meg egy 8 osztályú népiskola, 1919. gyermekkerteket létesítettek még nem érett, de iskolaköteles gyermekek számára, 1929. nyelvgyógyító iskolát, amely a 2. iskolaévtől kezdve az ilyen fogyatékosok számára hathatósabb tartós osztálytanítást tesz lehetővé. A fő- és előmozdító osztályokban továbbá meghonosították a két csoportban folyó tanítást, amely részben külön órákban történik és az egyénesítés kiterjesztését teszi lehetővé. Ezt szolgálja még az is, hogy minden osztálynak megvan saját tanítója és minden tanító csak egy osztályban van elfoglalva (a rajzot és kézimunkatanítást külön szaktanítók látják el), azokról a tanulókról pedig, akiket külső körülmények (pl. betegség) akadályoztak meg előmenetelükben, külön pótlótanítás (Nachhilfeunterricht) gondoskodik. A fent említett osztályokba való beutalás, illetőleg áthelyezés rendszerint az iskolaév végén történik és a szervezet közlekedési mozgékonysága folytán nem jár nehézséggel. Ilyenkor az osztálytanító és az iskolaorvos mellett 1922 óta az iskolapszichológusra hárul a selejtezés és osztályozás felelősséggel teljes feladata. Aki az 1. iskolaév végén a főosztály követelményeinek nem képes megfelelni, az a 2. iskolaévben az előmozdító, esetleg kisegítő osztályba jut, ahonnan szellemi fejlődéséhez képest ismét visszakerülhet a magasabb minőségű osztályba. Ezek után a M. előnyeit a következőkben foglalhatjuk össze : 1. A háromfelé osztás következtében egyegy osztályban aránylag kevés tanuló van. 2. A tanítók mintegy specialistákká válnak a különböző tehetségű tanulók elbírálása és kezelése tekintetében. 3. A csekélyebb létszám lehetővé teszi a jobb egyéniesítést, a tanulók egyenletesebb volta a tanulmányi előhaladást. 4. Szellemi és testi tekintetben az iskolaegészségügy követelményei fokozott mértékben érvényesülhetnek. 5. Mindenfajta osztályban az átlageredmény könnyebben érhető el. Ez előnyökkel szemben a hátrányok csupán gazdasági természetűek : több tanító és több helyiség. A M.t az ott elért eredmények alapján, kisebb-nagyobb módosításokkal több német városban (Leipzig, Lübeck, Hamburg, Bécs), sőt a külföldön másutt is meghonosították, részben hatósági szervezés alapján. A M. követelte osztályszaporítás elsősorban a nagyobb városok iskoláiban honosítható meg, ahol erre a célra párhuzamos osztályok önként kínálkoznak. Kisebb városokban, illetőleg iskolákban a kevésbbé tehetséges tanulókról az ú. n. befejező osztályok (Abschlussklassen) gondoskodnak. Irod. A. Sichointer régibb (1899, 1904, 1911) úttörő munkáin kívül az újabbak: Arbeitsunterricht, Einheitsschule, Mannheimer Schulsystem im Lichte der Reichsverfassung (1920). v. a. : Zur Geschichte d. Förderklassen. 25 Jahre M. Sch. (1926). V. a. : 50 Jahrs Badischer Simultanschule (1926). E. Scholz : Das M. Sch. (Päd. Mag. 256. sz., 2. kiad.). H. Frankel: Das M. Volks Sch. (Päd. Mag. 458. sz.). A mai állapotról hiteles összefoglaló áttekintést ad Lehrer : Die allg. Bedeutung d. M. céh. fiai die Organisation d. Volksschulwesens (Mitteilungsblätter d. Deutschen Vereins f. Schulgesundheitspflege, Beiheft 1929, Nr. 4). A. Sickinger : Aus der Praxis neuzeitlicher Begabungsdiagnose in der Schule (Die Quelle, 1930, 40. sz.). képért. (M. P.) Lázár Sz. : A mannheimi iskolarendszer (1911). Az iskolázás charlottenburgi rendszere (1911). Marbe, Karl (1869—), a würzburgi egyet, a filozófia ír., a Brentano-iskola egyik jelentékeny tagja, aki főleg az ítélet teóriájára vonatkozó kutatásaival szerzett érdemeket. M. : Experimentelle Untersuchungen über die Grundlagen der sprachlichen Analogiebildung (1901). Die Aktion gegen die Psychologie (1913). Grundzüge der forensischen Psychologie (1913). stb Marcus Aurelius Antoninus (121—180) római császár és stoikus filozófus. Elmélkedései ma is a stoicizmus bibliájaként olvastatnak. (Magyarra ford. Huszti József.) Olyan gondolatok ezek, amelyeket naplószerűen írt hivatali dolgai közben, s inkább egy praktikus, semmint valami elméleti alapon képzett stoikus bölcs arcvonásai lépnek belőlük elénk. Nem spekulációk, hanem egy gyakorlati moralista önvizsgálódásainak a gyümölcsei. Amit keres, az a lelki nyugalom s azt hiszi, ezt eléri, ha a természetnek megfelelően él. Könyvének különös varázst éppen az ad, hogy nem akar több lenni, mint az ő valóságos életének és viselkedésének szavakba foglalt szabályai. Korának romlottsága közepette jól esik látnunk, hogy volt ilyen lélek is, aki maga volt a szelídség, türelem és önmegtagadás. Irod. P. B. Watson: M. A. A. (1884, angolul), Nagy J. (Pécs). Marczali Henrik (1856—) tanár és történetíró. 1878. a gyakorló főgimn. tr., 1893. a M. T. Ak. lev. tagja, 1895. a bp. egyetemen Marthe Marcali 274