Pedagógiai Lexikon 2. Kaczvinczky-Zwingli (Budapest, 1936)
R - Receptivitás - Reddie, Cecil - Reflexmozgás
575 Realizmus tetlen fennállást. Szerinte minden megismerés, az egyes, konkrét dolgoké is, csupán általános fogalmak által lehetséges ; csak ezek „léteznek“ igazán (universalia sunt realia), az egyes dolgok csak annyiban, amennyiben az egyetemesben „részesednek“. Ennek a logikai Rnak tulajdonképpeni megalapítója Platon ; a középkorban a skolasztika „realistái“ harcolnak mellette; a modern korban legkövetkezetesebben Hegel képviseli. Ellentéte a nominalizmus, amely a logikai érvényességet a gondoltsághoz köti ; ennek modern formája a pszichologizmus. 2. Az ontológiai R. a létezésnek a megismerő tudattól független adottságát tanítja. Szerinte a világ, akár szubstanciálisan fogjuk fel (mint ahogy a klasszikus metafizika tette), akár tiszta adottságleírásra támaszkodjunk magyarázatában (mint az újabb fenomenológusok némelyike, péld. : Nicolai Bartmann), mindenképpen valami magában való, kétségbevonhatatlan valóság, amely nem vezethető vissza semminemű megismerési tartalomra. Ez az ontológiai R. lehet pluralisztikus (Aristoteles, Leibniz, Herbart), vagy monisztikus (Stoa, Spinoza, materializmus). Ellentéte a fenomenalizmus, amely szerint a létező világ csak mint gondoltság lehetséges : esse est percipi. A R.nak ezzel az ontológiai irányával függ össze 3. az ismeretelméleti R„ amely magát a megismerés tényét függetleníti a megismerés szubjektív vonatkozásaitól. Ez lehet viszont empirikus R. (vagy naiv R.), amenynyiben a valóságmegismerés forrását egyedül a tapasztalásban (mégpedig kiváltképpen az érzéki tapasztalásban) keresi és kritikai R„ amennyiben a világ objektív megismeréséhez a tapasztalati tartalom előzetes megvizsgálását követeli. Az empirikus R.t (amely a köznapi felfogásnak is leginkább megfelel) képviseli általában a materializmus és szenzualizmus ; a kritikai R.t Aristoteles, a skolasztika, a modern korban főleg Leibniz, Herbart, H. Spencer, Al. Riehl s általában a természettudományi gondolkodás befolyása alatt állók. Mindezekkel szemben áll az ismeretelméleti idealizmus, amely szerint a megismerés számunkra nem készen adatott, hanem csupán tudatfunkciók által lehetséges. A két irány egyesítésén alapszik az ideál-R. (pl. Schelling, Schleiermacher, újabban Driesch), amely a megismerést a tudat formáitól teszi függővé, ezek a formák azonban szerinte ismét a calitásban gyökereznek s így a világ objektív megismerhetőségét lehetségesnek tartja. 4. Az etikai R. az erkölcsiség tartalmát kívánja egyfelől evolúcionisztikus irányban (pl. H. Spencer), másfelől értékélményekre alapozva (pl. M. Scheler) megállapítani, szemben az etikai formalizmussal, amely az erkölcsiséget az Énben gyökerező törvényszerűségtől (a praktikus ész autonómiájától) teszi függővé. 5. A művészi R. elsősorban a romantikus művészet szubjektivizmusával szemben a való világ hű és lehetőleg hiánytalan ábrázolására törekszik. Mindezekkel tendenciájában összefügg apedagógiai R., amely, mint egy határozott iránynak a jelszava, történetileg a XVII. század elejétől kezdve szerepel. Kialakulásában döntő szerepe volt az ugyanakkor erősen hódító ismeretelméleti R.nak (empirizmus, Bacon). Ez a pedagógiai R. programmjában elsősorban visszahatást jelentett az akkori iskolázás formalizmusával és verbalizmusával (1. o.) szemben és a puszta, terméketlen szótanulás helyett a való élet és a dolgok megismerését sürgette. Az irány előfutárainak tekinthetők már a renaissance humanista elmélkedői (Maffeo Vegio, Vives, Erasmus, Rabelais), tulajdonképpeni képviselője azonban Comenius. Ennek az iránynak köszönhető a modern pedagógia két legjelentősebb módszeres elvének elméleti kidolgozása és részben gyakorlati meghonosítása is : a szemléletességé és az öntevékenységi elvé (v. ö. Naturalizmus) ; tantervi szempontból pedig a reális tárgyak fokozatos felvétele az iskola tanulmányi anyagába. Mindezeknek az elveknek és törekvéseknek legjellemzőbb emléke Comenius Orbis pictusa, amely szemléletes módon s részijén a növendék spontán tevékenységére támaszkodva akarja őt megtanítani mindarra, amit a világról és az életről ismerni érdemes. A Comenius után fellépő pedagógusok közül már senki sem vonhatta többé ki magát e pedagógiai R. hatása alól: Fleury, Locke, a filantropisták mind pedagógiai realisták. A XVIII. sz.ban keletkezett új, gyakorlati irányú iskolafajok is ennek a R.nak jegyében születtek. A XVIII. sz.ban azután a pedagógiai R. mindinkább utilitarizmusba (1. o.) futott ki. Hatását azonban mindmáig nyomon követhetjük : a mai, modern törekvések közül a munkaiskola iránya sok tekintetben a pedagógiai R. egyenes folytatásaként tekinthető. Prohászka. Receptivitás: 1. Fogékonyság. Reddie, Cecil (1858—1932) az abbots holme-i New School megalapítója és 31 éven át is. 1927 végén nyugalomba vonult és az iskola Colin H. C. Sharp, a déhi egyetem volt tanárának és feleségének igazgatása alá került. 1928. megszűnt mint kísérleti laboratórium, public schoollá változott, de alapítójának elveit ezentúl is követi. írod. Pour l’Ere Nouvelle (1928 márc. 11. 1.). Megemlékezés Andreesenről (Internat. Zschr. f. Erziehungswiss. 1932—33, 141—43. 1. u. o. írod.). jf£, E. Reflexmozgás. A R. oly idegfolyamat, amely egy külső vagy belső inger hatása alatt indul meg és közvetlenül, azaz a Reflexmozgás 576