Társadalmi Lexikon - Madzsar József szerk. (Budapest, 1928)

K - Káliszindikátus - Kálmán József - Kálmán Miksa - Kalmár Henrik - Kalmár Jenő - Kalthoff, Albert

Káliszindikátus 340 kenés után a bőröket egymásra rakják, kiszá­rítják, kifésülik és kiporolják, ami nagyobb gyárakban gépekkel, kisebb műhelyekben pe­dig kézimunkával történik. A választóvízzel való munka a kalaposok­nál gyakran okoz székrekedést, f­elböfögést, nehéz lélegzést és köhögést. Mivel pedig a sző­rök nyírása és a kalapok habkövezése porkép­ződéssel jár, a kalaposok gyakran szenved­nek a légzési szervek bánhalmaiban éspedig annál is inkább, mert a belehelt por nemcsak rostokból, hanem a habkőnek üvegszerű, éles és sokoldalú szilánkjaiból, esetleg üveg- és homokrészekből is áll, amelyek sérüléseket ej­tenek a tüdő szövetén. Heveny­ és később állandósuló krónikus orr­hurut is gyakori a kalaposoknál, amitől a beszéd dunnyogóvá válik, a bőséges váladék­képződés pedig kellemetlen szagot áraszt. A védekezés tekintetében legfontosabb a na­gyol­!) gyárakban exhaustorok alkalmazása, kisebb műhelyekben pedig fokozott tisztaság és erélyes szellőztetés. Káliszindikátus, Németországnak egyetlen államilag életrehívott kényszerkartelje, amely­ben állami és magánvállalkozások vesznek részt, amelyet azonban nem a fejlődöttebb gazdasági formák felé való törekvés, hanem az az aggodalom váltott ki, hogy az ameri­kai tőke megszerzi a vegyészetnek és mű­trágyagyártásnak e legfontosabb nyersanya­gát és ezzel versenyt támaszt Németország­ban, a külföldre nem szállító bányák kar­telje pedig­ fölszökteti a mezőgazdaságnak ezt a nélkülözhetetlen eszközét. Az 1910. évi törvény tehát egyrészt az imperialisták, más­részt a junkerek érdekeit védte. A törvény lényege: eladási monopólium, új bányák ré­szére kényszercsatlakozás, kezdetben igen alacsony részesedési arány a termelési meny­­nyiségekben, ármegállapítás minden bányára kötelező erővel és egy bizonyos szociálpoli­tikai védelem a kálibányászok számára, mely abban nyilvánul, hogy az a bánya, amely a munkabéreivel az 1907—10-es átlag alá száll, hasonló százalékot veszít termelési részéből is. A német átalakulás után a káli­törvény is megváltozott. Az árakat nem a parlament, hanem a birodalmi kálitanács állapítja meg, amelybe 8-8 tagot küldenek a vállalkozók és a munkások, 14 tagot pedig a fogyasztók és a tudományos képviseletek. Az eladást ezután is a monopoljogú központ intézi, de ennek vezetőségében a munkásság is helyet kap. Külön fórum állapítja meg a béreket és a termelési arányt. Kálmán József, szocialista író, szül. 1888. Bölcsészeti tanulmányainak elvégzése után a Fővárosi Könyvtárban dolgozott. Később a Munkásbiztosítóhoz került. 1915 óta párt- és szakszervezeti munkát végez, különösen kul­turális téren. Párt- és szakszervezetekben és ifjúmunkásoknak számos irodalmi és művé­szeti előadást tartott. Ilyen irányú cikkei a Népszavában és a különböző párt- és szak­lapokban jelentek meg. Több szocialista kul­­túralmanachot állított össze. Szerkesztője az Együtt című kultúrszemlének. Kálmán Miksa, szocialista hírlapíró, szak­­szervezeti vezető, szül. 1872, megh. 1925. Sze­gény család sarja. Apja üveges volt. Szüleitől távol tanulta ki a szabómesterséget. A 90-es években Pestre került és az önművelés útján azonnal bekapcsolódott a szakmai mozga­lomba, ahol hamarosan fölismerték képzett­ségében és szervezőképességében rejlő értékeit. A budapesti szabómunkások szakegyletének hosszú időn át vezető tagja és 1891­-tól egy­ ideig elnöke volt. A Magyarországi Szabómunkások és Munkásnők Szakegyesü­letének megalapozá­sakor helyettes elnöke lett és ebben a tisztségé­ben haláláig megmaradt. Nemzetközi kapcsola­tokban sokszor képviselte szervezetét külföldi tanácskozásokon. A Szabók Szaklapjának 1904- től szerkesztője volt. Az Általános Munkás­­betegsegélyző Pénztár, majd a Kerületi Mun­­kásbiztosító alkalmazottja lesz. Élénk részt vesz a munkásbiztosítási tisztviselők szervező mozgalmaiban, szerkeszti a Munkásbiztosítási Tisztviselők Lapját. Főmunkatársa a Munkás­ügyi Szemlének, utóbb a Munkásbiztosító című szaklap szerkesztője. A Népszava napilap első idejében a pártlapnak már belső munkatársa, írásainak egész sora jelent meg a Szocializmus és a Szakszervezeti Értesítő hasábjain. Amikor pénztári állásától megfosztják, újból a Nép­szava munkatársa lesz. Az összeomlás után so­kat dolgozott a munkásmozgalom föltámasz­tása körül. Kalmár Henrik, szociáldemokrata hírlapíró és agitátor, szül. 1870. Betűszedő volt. Hosszú külföldi vándorút után Pozsonyban telepedett le és egyik vezetője lett a munkásmozgalom­nak. Párttitkár és szerkesztője a West­­ungarische Volksstim­me-nek, majd a központi németnyelvű pártlapnak, a Volksstimme-nek. Megelőzően, a Bánffy—Perczel - korszakban, sok üldözésen ment át, Budapestről is kitil­tották. A Károlyi-kormányban a német ügyek minisztériumi államtitkára, a prole­tárdiktatúrában a német ügyek népbiztosa. 1919 augusztus 15-én letartóztatták, az ú­gy­­nevezett népbiztos-perben (1920 július 5—de­cember 28) életfogytiglani fegyházra ítélték, az orosz-magyar fogolycsereegyezmény során kiszállították az országból, de a kicseréltek­­kel együtt nem jutott el Oroszországba, mert Csehszlovákia területén sikerült elhagynia a fogolytranszportot. Azóta Pozsonyban él és ismét részese a szociáldemokrata munkás­­mozgalomnak. Kalmár Jenő, író, szül. 1884. Jogi tanulmá­nyait a máramarosszigeti jogakadémián kezdte, ahonnan azonban a munkásmozgalom­ban való tevékenykedése miatt ki kellett lép­nie. Szervezője volt a sóbányamunkásságnak, szerkesztője a Máramarosszigeten megjelenő Világosság című lapnak. 1909-ben a szabadkai kerületi munkásbiztosító igazgatója lett. Ma­gyarországon az első szocialista volt, aki mint listavezető diadalra vitte a szabadkai törvényhatósági bizottsági listát. Amikor a szerb hadsereg Szabadkára bevonult, a pé­­terváradi kazamatákba internálták. Kiszaba­dulása után Budapestre jött és a tanácskor­­mány bukása után internálták. Szabadulása után visszatért Suboticára, ahol nyugdíjaz­­tatta magát. Irodalmi munkássága: Munkás­­biztosítási törvény tör­vényhozási munkálatai, Gondozó hálózat a népbetegségek ellen. Szer­kesztője volt a Munkásbiztosító című szaklap­nak. Számos cikke jelent meg a Népszavában és a Szocializmusban. Kalthoff, Albert, evangélikus lelkész, szül. 1850., megh. 1906. A német Monistenbund el­nöke volt. Radikális nézetei közül legnagyobb visszhangot az az állítása keltett, hogy Jézus történeti létezését kétségbevonta. A törté­nelmi materializmus alapján áll és a realisz­tikus történetszemlélet híve. Könyveiben (Das Christusproblem, 1902) azt hangsúlyozza, hogy a kereszténység nem egy ember alkotása, s Kalthoff

Next