Társadalmi Lexikon - Madzsar József szerk. (Budapest, 1928)
K - Káliszindikátus - Kálmán József - Kálmán Miksa - Kalmár Henrik - Kalmár Jenő - Kalthoff, Albert
Káliszindikátus 340 kenés után a bőröket egymásra rakják, kiszárítják, kifésülik és kiporolják, ami nagyobb gyárakban gépekkel, kisebb műhelyekben pedig kézimunkával történik. A választóvízzel való munka a kalaposoknál gyakran okoz székrekedést, felböfögést, nehéz lélegzést és köhögést. Mivel pedig a szőrök nyírása és a kalapok habkövezése porképződéssel jár, a kalaposok gyakran szenvednek a légzési szervek bánhalmaiban éspedig annál is inkább, mert a belehelt por nemcsak rostokból, hanem a habkőnek üvegszerű, éles és sokoldalú szilánkjaiból, esetleg üveg- és homokrészekből is áll, amelyek sérüléseket ejtenek a tüdő szövetén. Heveny és később állandósuló krónikus orrhurut is gyakori a kalaposoknál, amitől a beszéd dunnyogóvá válik, a bőséges váladékképződés pedig kellemetlen szagot áraszt. A védekezés tekintetében legfontosabb a nagyol!) gyárakban exhaustorok alkalmazása, kisebb műhelyekben pedig fokozott tisztaság és erélyes szellőztetés. Káliszindikátus, Németországnak egyetlen államilag életrehívott kényszerkartelje, amelyben állami és magánvállalkozások vesznek részt, amelyet azonban nem a fejlődöttebb gazdasági formák felé való törekvés, hanem az az aggodalom váltott ki, hogy az amerikai tőke megszerzi a vegyészetnek és műtrágyagyártásnak e legfontosabb nyersanyagát és ezzel versenyt támaszt Németországban, a külföldre nem szállító bányák kartelje pedig fölszökteti a mezőgazdaságnak ezt a nélkülözhetetlen eszközét. Az 1910. évi törvény tehát egyrészt az imperialisták, másrészt a junkerek érdekeit védte. A törvény lényege: eladási monopólium, új bányák részére kényszercsatlakozás, kezdetben igen alacsony részesedési arány a termelési menynyiségekben, ármegállapítás minden bányára kötelező erővel és egy bizonyos szociálpolitikai védelem a kálibányászok számára, mely abban nyilvánul, hogy az a bánya, amely a munkabéreivel az 1907—10-es átlag alá száll, hasonló százalékot veszít termelési részéből is. A német átalakulás után a kálitörvény is megváltozott. Az árakat nem a parlament, hanem a birodalmi kálitanács állapítja meg, amelybe 8-8 tagot küldenek a vállalkozók és a munkások, 14 tagot pedig a fogyasztók és a tudományos képviseletek. Az eladást ezután is a monopoljogú központ intézi, de ennek vezetőségében a munkásság is helyet kap. Külön fórum állapítja meg a béreket és a termelési arányt. Kálmán József, szocialista író, szül. 1888. Bölcsészeti tanulmányainak elvégzése után a Fővárosi Könyvtárban dolgozott. Később a Munkásbiztosítóhoz került. 1915 óta párt- és szakszervezeti munkát végez, különösen kulturális téren. Párt- és szakszervezetekben és ifjúmunkásoknak számos irodalmi és művészeti előadást tartott. Ilyen irányú cikkei a Népszavában és a különböző párt- és szaklapokban jelentek meg. Több szocialista kultúralmanachot állított össze. Szerkesztője az Együtt című kultúrszemlének. Kálmán Miksa, szocialista hírlapíró, szakszervezeti vezető, szül. 1872, megh. 1925. Szegény család sarja. Apja üveges volt. Szüleitől távol tanulta ki a szabómesterséget. A 90-es években Pestre került és az önművelés útján azonnal bekapcsolódott a szakmai mozgalomba, ahol hamarosan fölismerték képzettségében és szervezőképességében rejlő értékeit. A budapesti szabómunkások szakegyletének hosszú időn át vezető tagja és 1891-tól egy ideig elnöke volt. A Magyarországi Szabómunkások és Munkásnők Szakegyesületének megalapozásakor helyettes elnöke lett és ebben a tisztségében haláláig megmaradt. Nemzetközi kapcsolatokban sokszor képviselte szervezetét külföldi tanácskozásokon. A Szabók Szaklapjának 1904- től szerkesztője volt. Az Általános Munkásbetegsegélyző Pénztár, majd a Kerületi Munkásbiztosító alkalmazottja lesz. Élénk részt vesz a munkásbiztosítási tisztviselők szervező mozgalmaiban, szerkeszti a Munkásbiztosítási Tisztviselők Lapját. Főmunkatársa a Munkásügyi Szemlének, utóbb a Munkásbiztosító című szaklap szerkesztője. A Népszava napilap első idejében a pártlapnak már belső munkatársa, írásainak egész sora jelent meg a Szocializmus és a Szakszervezeti Értesítő hasábjain. Amikor pénztári állásától megfosztják, újból a Népszava munkatársa lesz. Az összeomlás után sokat dolgozott a munkásmozgalom föltámasztása körül. Kalmár Henrik, szociáldemokrata hírlapíró és agitátor, szül. 1870. Betűszedő volt. Hosszú külföldi vándorút után Pozsonyban telepedett le és egyik vezetője lett a munkásmozgalomnak. Párttitkár és szerkesztője a Westungarische Volksstimme-nek, majd a központi németnyelvű pártlapnak, a Volksstimme-nek. Megelőzően, a Bánffy—Perczel - korszakban, sok üldözésen ment át, Budapestről is kitiltották. A Károlyi-kormányban a német ügyek minisztériumi államtitkára, a proletárdiktatúrában a német ügyek népbiztosa. 1919 augusztus 15-én letartóztatták, az úgynevezett népbiztos-perben (1920 július 5—december 28) életfogytiglani fegyházra ítélték, az orosz-magyar fogolycsereegyezmény során kiszállították az országból, de a kicseréltekkel együtt nem jutott el Oroszországba, mert Csehszlovákia területén sikerült elhagynia a fogolytranszportot. Azóta Pozsonyban él és ismét részese a szociáldemokrata munkásmozgalomnak. Kalmár Jenő, író, szül. 1884. Jogi tanulmányait a máramarosszigeti jogakadémián kezdte, ahonnan azonban a munkásmozgalomban való tevékenykedése miatt ki kellett lépnie. Szervezője volt a sóbányamunkásságnak, szerkesztője a Máramarosszigeten megjelenő Világosság című lapnak. 1909-ben a szabadkai kerületi munkásbiztosító igazgatója lett. Magyarországon az első szocialista volt, aki mint listavezető diadalra vitte a szabadkai törvényhatósági bizottsági listát. Amikor a szerb hadsereg Szabadkára bevonult, a péterváradi kazamatákba internálták. Kiszabadulása után Budapestre jött és a tanácskormány bukása után internálták. Szabadulása után visszatért Suboticára, ahol nyugdíjaztatta magát. Irodalmi munkássága: Munkásbiztosítási törvény törvényhozási munkálatai, Gondozó hálózat a népbetegségek ellen. Szerkesztője volt a Munkásbiztosító című szaklapnak. Számos cikke jelent meg a Népszavában és a Szocializmusban. Kalthoff, Albert, evangélikus lelkész, szül. 1850., megh. 1906. A német Monistenbund elnöke volt. Radikális nézetei közül legnagyobb visszhangot az az állítása keltett, hogy Jézus történeti létezését kétségbevonta. A történelmi materializmus alapján áll és a realisztikus történetszemlélet híve. Könyveiben (Das Christusproblem, 1902) azt hangsúlyozza, hogy a kereszténység nem egy ember alkotása, s Kalthoff