Társadalmi Lexikon - Madzsar József szerk. (Budapest, 1928)
M - Magyar művészet
Magyar művészet 438 Magyar művészet országon elterjedő román építészeti stílus jellegzetessége, hogy a román templom várszerű rendeltetése még fokozottabb, mint külföldön. Ezt mutatják négytornyú román stílusú templomaink. A román stílus nevezetesebb magyarországi emlékei: a pécsi, a dévényi, a jáki és a zsámbéki templomok. Úgy építőik, mint pedig szobrász- és festődíszítőik külföldiek, kezdetben bizánciak, később inkább olaszok, majd pedig a csúcsíves stílus terjedésével kapcsolatosan a 14. és 15. században egyre több francia művésszel is találkozunk. Így például francia építész tervezte a magyarországi csúcsíves építészet legszebb alkotását, a kassai dómot a 15. században. A kassai dómon kívül nevezetes emléke még a magyarországi csúcsíves építészetnek a kassai Szent Mihály kápolna és a budavári Nagy Boldogasszony templom, amelyet Mátyás király által épített tornyáról mint Mátyás templomot szokás emlegetni. Mátyás király korában a többi nyugati országokat megelőzve találkozunk Magyarországon a reneszánsz művészettel. Ez a Mátyás-kori magyar reneszánsz művészet azonban mindvégig elszigetelt udvari művészet maradt, amely magában az országban nem tudott gyökeret verni. Mátyás uralkodása után hamarosan bekövetkezett a majdnem 200 esztendeig tartó török megszállás, amely csaknem teljesen megakadályozta Magyarország további kulturális fejlődését. Észak-Magyarország azonban mentes maradt a török megszállástól és azért ott a gazdagodó kereskedővárosokban ki is alakult egy reneszánsz építészeti stílus, amely a lengyel reneszánsszal van legközelebbi rokonságban. A török hódoltság elmúlása után csak annyiban változott a magyar művészet helyzete, hogy az addigi bizánci, olasz és francia befolyást a német és a német-osztrák hatás váltja föl. A 17. és 18. században elterjedő barokk stílusnak magyarországi képviselői túlnyomórészt németek és osztrákok. Később lassanként, már a 19. század első felében egyre több magyart találunk a képzőművészek között. Ezek azonban szinte kivétel nélkül külföldön folytatják művészeti tanulmányaikat és vagy továbbra is külföldön maradnak és ott alkotják műveiket, vagy ha haza is térnek, itthon éppen úgy az idegen művészeti szellem képviselői, mint külföldi származású kollégáik. A magyar művészeti élet lassú fejlődésének oka részben általános művelődési elmaradottságunkban van, részben pedig társadalmi viszonyainkban kereshető. A művészetek pártfogója mindenütt elsősorban a főúri osztály és az egyház, nálunk azonban kizárólag csak ezek, mert jobbmódú városi polgár nagyon kevés van és a középosztálynak megfelelő réteg általában véve gazdaságilag igen gyönge. Magyarországon tehát csak igen kis mértékben tudott lefolyni a folyamat, amelyet Nyugat-Európa országaiban mindenütt megfigyelhettünk: az, hogy a művészet pártfogójának szerepét az egyháztól és az arisztokráciától lassanként a polgári osztály veszi át. Hogy ez a réteg nálunk olyan lassan fejlődött ki, abban bizonyára nagy része van annak is, hogy Magyarország elsősorban agrártermelő ország. A polgáriasulás és a városok fejlődése 1840 után kezdődik meg nagyobb erővel. A tulajdonképpeni magyar képzőművészet is csak ezekben az évtizedekben születik meg; ekkor alakul ki az, ami addig teljesen hiányzott: a magyar művészeti élet. Most már nemcsak mecénások megrendelésére dolgozó művészek vannak, hanem közönség is, amely azok munkája iránt érdeklődik és őket anyagilag is támogatja. Egyre-másra alakulnak művészetpártoló egyesületek, amelyek kiállításokat rendeznek, festményeket és szobrokat sorsolnak ki, műlapokat adnak ki stb. Művészi iskolák is megkezdik működésüket, úgyhogy a fiatal magyar művészek most már itthon végezhetik művészeti tanulmányaikat és külföldre csak annak tökéletesítése céljából kell utazniok. Onnan nagyobbrészt hazatérnek, mert most már itthon is kínálkozik elegendő munkaalkalom. Az 1867-es kiegyezés után rendkívül nagyarányú építkezések indulnak meg az országban, de különösen Budapesten. Ezek az építkezések nemcsak a magyar építészeknek adnak kenyeret, hanem a festőknek é,^." ^szobrászoknak is, akiket a középületek építő és belső díszítésével bíznak meg. Az építt stílusa azonban még a nemzetközi stílusnyzatokhoz igazodik. A korszak elején az klaszszikus stílus van divatban. Legjelentékenyebb emléke a Pollák Mihály általépített Nemzeti Múzeum. Később nálunk is, mint Európaszerte, a történeti stílusok föléledése ügyelhető meg. Legnevezetesebb alkotásai a késő reneszánsz stílusú Operaház, Ybl Miklós remekműve és az új Országház, amelynek stílusában Steindl Imre zseniálisan egyezteti össze a csúcsíves, gótikus stílust a kupolával. Ugyancsak a történeti stílust képviseli Schulek Frigyes, a román stílusú Mátyás templom újjáépítője. Lechner Ödön és Feszi Frigyes a magyaros építőművészet stílusának megoldását keresik. Lechner ilyen irányú kísérletei közül legszebbek az Iparművészeti Múzeum és a Postatakarékpénztár palotája. Feszi Vigadó épülete inkább csak keleties hatásával kerül rokonságba a magyar stílussal. A nagy magyar festők sorát a korszak legelején Markó Károly, a tájképfestő nyitja meg. Az ő működése azonban még teljesen külföldön folyik le. 1848 után a történeti festők és a freskófestők dominálnak: Than, Zichy, Lotz és Székely Bertalan. Közben Párisban tűnik föl és szerez világhírnevet Munkácsy Mihály és a hetvenes években fölbukkan a tájképfestés nagy magyar képviselője: Szárnyai Merse Pál. Ő mint előfutár, különálló helyet foglal el az új magyar festészet történetében. Tőle függetlenül, a müncheni és párisi művésziskolák hatása alatt fejlődik ki az új magyar naturalista és impresszionista képzőművészeti irány, amely igen sok nemzetközi jelentőségű művészértéket tud fölmutatni. A 20. század első évtizedében a naturalizmusra következő ellenáramlatok is gyökeret vernek a magyar művészetben. A Rippl-Rónai által kezdeményezett franciás dekoratív irány és a Kernstück Károly vezetése alatt föllépő Nyolcak csoportmunkái jelzik az ilyen irányú új eredményeket. A művészet legújabb törekvéseinek az expresszionizmusnak, kubizmusnak és konstruktivizmusnak is akadtak kiváló magyar képviselői Mátus-Teutsch, Kádár, Scheiber, Bortnyik és Moholy-Nagy személyében. Uitz Béla nagytehetségű piktúrájában a szociális hang is megszólal. Emberiség című freskóvázlata, a Mezei és ipari munka szolidaritása című plakátfreskója a szociális magyar művészet legszebb alkotásai. Mellette Bíró Mihály plakátjai és grafikai munkái és néhány fiatal szocialista világnézetű művészünk plakáttervei képviselik az aktív szellemű képzőművészetet. A magyar proletariátus nem jutott el még addig a kulturális fejlődési fokig, hogy