Társadalmi Lexikon - Madzsar József szerk. (Budapest, 1928)

M - Munkaszerződés - Munkaügyi Hivatal

Munkaszerződés 499 Munkaügyi Hivatal cégével. Tanoncok és ifjúmunkások az éjjeli munkától eltiltandók és nekik évenkint pon­tosan meghatározott szabadságidőt kell adni, amely két hétnél kevesebb sohasem lehet és amely alatt a bérért dolgozó munkásnak ren­des bére tovább is jár. A munkásvédelem célja azonban egyáltalán nincs kimerítve a tanoncok, ifjúmunkások és nők védelmével, a felnőtt férfimunkások munkabírását, egészségét és életét is hatha­tós törvényekkel és intézményekkel kell vé­delmezni, hogy minél hosszabb ideig végez­hessenek produktív munkát és ha baleset folytán, vagy előhaladottabb koruknál fogva, vagy pedig bármely egyéb okból kidőlnek a munkából, ne legyenek könyöradományokra utalva, hanem becsületes munkával szerzett jogaiknál fogva, tisztességes megélhetésük biz­tosítva legyen. Haláluk esetére pedig özve­gyük és még gondozásra szoruló árváik kellő ellátásban részesüljenek. Munkaszerződés. A munkaszerződés a bér­szerződések kategóriájába tartozik. Ezeknek a szerződéseknek közös jellemvonása az, hogy az egyik fél részéről adandó „ellenérték“ (bér) fejében a másik fél használat átengedésére kö­telezi magát. Ezeknek a szerződéseknek két fő faját lehet megkülönböztetni: a szolgálati szerződést és a valamely munka, létesítmény vagy munkaeredmény előállítására vonatkozó szerződést, amelyet munkaszolgáltatási vagy vállalkozási szerződésnek neveznek. A szolgá­lati szerződéssel a munkavállaló arra vállal­kozik, hogy munkabér ellenében átengedi a munkáltatónak munkaerejét, vállalkozói szer­ződésről pedig akkor beszélünk, amidőn valaki ellenérték fejében csupán valamely munka­­eredmény előállítására vállalkozik. A szolgá­lati szerződést a vállalkozási szerződéstől az különbözteti meg, hogy az utóbbinál nincs meg az alárendeltségi viszony a felek között, to­vábbá a szerződéses viszonynak nincs meg az a bizonyos állandósági jellege, ami a szolgá­lati viszonynál föntorog, ahol a munkavállaló munkabér ellenében szolgálatok teljesítésére kötelezi magát, rendszerint a munka eredmé­nyére való különösebb tekintet nélkül. A szol­gálati szerződésnek külön szabályozott főbb fajai Magyarországon: 1. A cselédszerződés (a gazdasági cselédekről az 1907. évi XLV., a házi cselédekről az 1876. évi XIII. te. rendelkezik). 2. A mezőgazdasági munkaszerződés, amely­ről az 1898. évi II. te. beszél. Ez utóbbiakhoz hasonló szabályok alatt állanak a vízimunká­latoknál, az út- és vasútépítésnél alkalmazott munkások és napszámosok (1899. évi XLI. te.), az erdőmunkások (1900. évi XXV­II. te.), és a dohánykertészek (1900. évi XXIX. te.). 3. A gazdatiszti szerződés (1900. évi XXVII. te.). 4. Az iparostanoncok, segédek és gyári munkások szolgálati szerződését az ipartörvény (1884. évi XVII. te.) és az ipartörvény novelláris módo­sítása (1922. évi XII. te. szabályozza. 5. A ma­gántisztviselők és ker. alkalmazottak szolgálati szerződéséről az 1875. évi XXXVII. te., az 1884. évi XVII. te. és az 1910/1920. M. E. számú ren­deletek rendelkeznek. 6. Újságírók szolgálati viszonyairól az 1914. évi sajtótörvény beszél. A szolgálati szerződésnek a bér kikötése elen­gedhetetlen elő­feltétele, tehát ingyenes szolgá­lat esetén jogi értelemben vett szolgálati szer­ződésről nem beszélhetünk. A bér kifejezett kikötése azonban már nem okvetlenül szüksé­ges. A szolgálati szerződés két főfaja: az egyéni és a kollektív szerződés. A szolgálati viszoy időtartamát tekintve a szerződés hatá­rozott és határozatlan időre szóló lehet. A szol­gálat teljesítése rendszerint személyes kötele­zettség teljesítésével bír s így, ha csak az el­lenkező kikötve nincs, a munkavállaló magát mással nem helyettesítheti. Maga a szolgálati szerződés megkötése különösebb formához kötve nincs, így az írásbelileg sincs előírva. A kö­telező írásbeli szerződés hiányának nagyon sok hátránya van, főleg per esetén a bizonyí­tás szempontjából járhat ez különösen a mun­kavállalóra nézve nagy bajjal, a per tartamát pedig mindenesetre meghosszabbítja a mun­káltató tagadása esetén. A vállalkozó nem kö­teles személyesen végezni a munkát, ha csak ez kikötve nincs vagy a dolog természete nem kívánja, például művészi alkotásoknál. Segéd­munkásokat alkalmazhat a vállalkozó, vagy a munkát alvállalkozóra bízhatja, de ezekért ő marad felelős. A szolgálati viszonyból folyó következmények (felmondás, végkielégítés stb.) nincsenek meg a vállalkozónál. Munkaügyi Hivatal (Nemzetközi). A hiva­talt a békeszerződés hívta életre és a szerző­dés XIII. fejezete szabályozza szervezetét. Ez állapítja meg feladatát is. A békeszerződés azon részét, amely a Munkát szabályozza, Gom­­pers, az amerikai szakszervezeti szövetség el­hunyt elnöke készítette. A szerződés e fejezete abból indul ki: „Minthogy a Nemzetek Szövet­sége az általános béke megvalósítását tűzte ki céljául és ezt a békét csak úgy lehet el­érni, ha szociális igazságosságra alapítják és minthogy vannak munkaviszonyok, amelyek az emberek nagy tömegét annyi igazságtalan­sággal, nyomorral és nélkülözéssel sújtják, hogy az ebből keletkező nagy elégedetlenség a világ békéjét és összhangját veszélyezteti“, a magas szerződő felek az igazságosság, a meg­jelölt feladatok megvalósítására állandó szer­vezetet állítanak föl. A szervezet áll: 1. az Egyetemes Értekezletből (Munkaügyi Konfe­rencia), 2. a Nemzetközi Munkahivatalból, amely egy igazgatótanács ellenőrzése alatt áll. Az Egyetemes Értekezlet évenként legalább egyszer ül össze. Minden tagállam négy-négy tagot delegál, akik közül kettő kormánykül­dött, a másik kettő közül az egyik a munkások, a másik a munkáltatók képviselője. Minden kül­dött szaktanácsadót hozhat magával, de az ülésszak ugyanazon tárgyára legföljebb ket­tőt. A törvény — mert a békeszerződés a tör­vénytárba iktattatott — 317. §-a kimondja, hogy a tagok (kormányok) kötelezik magukat, hogy azokat a küldötteket, akik nem kormány­­küldöttek országuk munkáltatóinak és mun­kásainak legszámottevőbb szervezeteivel egyet­értően nevezik ki. A Nemzetközi Munkahi­vatal, mint a Nemzetek Szövetsége szerveze­tének alkotórésze, a szövetség székhelyén mű­ködik. A Hivatal igazgatótanácsa ugyanolyan rendszer szerint állított össze, mint az Ér­tekezlet. Fele kormányküldött. Megbízatásuk három évre szól. A Hivatal élén egy igazgató és helyettese áll. A Hivatal személyzetét az igazgató jelöli ki különféle állam­polgárú egyének közül. A Hivatal működésének körébe tartozik mindazon anyagok összegyűjtése, föl­dolgozása és felvilágosítások megadása, ame­lyek a munkásviszonyok és munkarendszer­ nemzetközi szabályozására és főképpen azok­nak a kérdéseknek tanulmányozására vonat­koznak, amelyeket nemzetközi egyezmények kötése céljából az értekezlet elé kívánnak ter­jeszteni. A Hivatal igazgatója Albert Thomas, aki 1927-ben Magyarországon is járt. A mun­kásvédelem érdekében eddig egész könyv­32.

Next