Társadalmi Lexikon - Madzsar József szerk. (Budapest, 1928)
M - Mussolini, Benito - Mühsam, Erich - Müller Alfréd - Müller, Hermann - Müller-Lyer, Franz - Münzer, Thomas
Mussolini 500 tájra menő tudományosan földolgozott vizsgálódási anyagot adtak ki. A magyar szakszervezetekben tömörült munkásságot 1926-ig néhai Jászai Samu, azóta Peyer Károly képviselte. Mussolini, Benito, olasz miniszterelnök, az olasz fasiszta párt megalapítója, szül. 1883. Atyja szegény kovácsmester volt, hűséges tagja az olasz szocialista pártnak. Fiát is ebben a szellemben nevelte: forradalmárnak és köztársasági pártinak. Tanítóképezdét végzett, majd tanulmányai folytatása végett Svájcba ment, ahol nagy nyomorban élt. A svájci rendőrség anarchistának tartotta és kiutasította. Innen Ausztriába, Triesztbe vándorolt, ahol irredenta cikkeket írt a l’opcióba. Ausztriából is kiutasították, mire visszatért szülőföldjére. A szocialista párthoz csatlakozott, amelynek legszélső baloldalán foglalt helyet és a proletariátus forradalmasításáért és a pártnak a habozó, mérsékelt elemektől való megtisztításáért harcolt. Az 1912-ben Reggio Emiliában tartott pártkongresszuson Mussolini álláspontja győzött a mérsékeltek fölött, amivel a vezetés a pártban az ő kezébe került s ő lett a párt hivatalos lapjának, a Milánóban megjelenő Avantinak a szerkesztője. A háború kitörésekor az olasz párt álláspontjának megfelelően Olaszország semlegessége mellett harcolt, mert a háborúba való beavatkozást az olasz proletariátusra végzetesnek tartotta. Alig pár hét alatt azonban a beavatkozás mellett kezdett izgatni s mikor a párt emiatt az Avanti szerkesztőségétől elmozdította, francia pénzen megalapította a Popolo Italiana című lapot, amely a háborús uszítás főorgánuma volt. A pártból emiatt kizárták. A háború után a frontharcosok szövetségét (Fasci di Combattimento) alapította meg, amelynek alakulógyűlésén, 1919-ben Milánóban, a szindikalista párt programját sajátította ki s lapjában az olasz munkásságot a gyárak és földbirtokok szocializálására izgatta. Mikor azonban látta, hogy a munkásság még így sem csatlakozik pártjához, hirtelen irányt változtatott és fascióiba a polgári elemeket szervezte be azzal, hogy a nyomor által fölizgatott munkásságot megfélemlítse és a gyakori sztrájkokat letörje. A nagyipar és nagybirtok pénzével és a kormány jóindulatú támogatásával mind nagyobb tömegeket sikerült táborába vinni és azokat állami fegyvertárakból fölfegyverezni. Ezeknek a segítségével azután állam lett az államban. A munkásságot fegyveres támadásokkal és a munkásintézmények tönkretételével annyira megfélemlítette és a kormány gyöngesége és jóindulatú semlegessége anynyira fölbátorította, hogy 1922-ben elérkezettnek látta az időt az állami hatalom megszerzésére. Október 29-én a fasiszták élén bevonult Rómába s kényszerítette a királyt, hogy őt nevezze ki miniszterelnöknek. Ez megtörtént s azóta gyakorolja a tényleges hatalmat. Mühsam, Erich, német író és forradalmár, szül. 1878. A gimnázium elvégzése után gyógyszertárosnak készült. 1901 óta független szépirodalmi és politaikai író. Már fiatal korában részt vett a forradalmi munkásmozgalomban, mint kommunista-anarchista. Számos politikai perben volt része, így pl. 1910-ben azért a kísérletéért, hogy a csőcselékproletárságot forradalmárokká akarta szervezni. Titokban működött a háború alatt is, míg csak nem internálták. 1918-ban részt vett a bajor forradalomban, 1919-ben pedig a bajor tanácsköztársaság központi tanácsának volt tagja. A bajor ellenforradalom után rögtönítélő bíróság 15 évi várfogságra ítélte, amelyből 5 évet ki is töltött. 1924-ben szabadult ki a fogságból és azóta mint író és előadó agitál az anarchista eszmékért, a proletárforradalomért és a politikai foglyok helyzetének könnyítéséért. Müller Alfréd, szakszervezeti tisztviselő, szül. 1885. Kereskedelmi alkalmazott volt. Még tanonc volt, amikor 1903-ban belekapcsolódott a mozgalomba. Fölszabadulása után a zólyomi csoport jegyzője lett. 1907-ben a szakegyesület választmányának tagja, később a fűszerszakosztály elnöke. Majd tisztviselőnek választották. A Kereskedelmi Alkalmazottak Lapjának felelős szerkesztője volt. 1919 óta a szövetség helyettes titkára. Müller, Hermann, német szociáldemokrata politikus, szül. 1876. A gimnázium elvégzése után egy porcelángyár alkalmazottja lett, később Breslauba került, mint kereskedősegéd. 1899—1906-ig a görlitzi pártlap szerkesztője volt, 1906 óta pedig tagja a német pártvezetőségnek, amely 1919-ben elnökévé választotta. 1916—1918-ig a birodalmi gyűlés tagja volt, majd a novemberi forradalom után, 1918 novemberében és decemberében tagja volt a végrehajtótanácsnak és a német köztársaság központi tanácsának. Számos politikai megbízást kapott ebben az időben, sőt 1919 júniusában külügyminiszter is volt és mint ilyen, ő írta alá a versaillesi békeszerződést. 1920 márciustól júniusig miniszterelnök volt. 1924-ben újból birodalmi képviselővé választották. Az 1928 júniusi választásokat követő koalíciós kormánynak ő lett a miniszterelnöke. Müller-Lyer, Franz, német szociológus, szül. 1857, megh. 1916. Jómódú polgári családból származott, apja orvos volt. Már a gimnáziumban, de még inkább az egyetemen főképpen természettudományi kérdésekkel foglalkoztatták. Miután az egyetemet elvégezte, teljesen pszichológiai kérdések kutatásának szentelte idejét. Ebben az időben (1883—1894) számos kisebb-nagyobb munkája jelent meg, amelyek mind lélektani kérdésekkel foglalkoznak. 1894 után Müller-Lyer érdeklődését mindjobban a társadalom- és tömeglélektan kötötte le. Nagyjában marxista alapon állva, megkísérelte a társadalmi és tömeglélektant beolvasztani az általános társadalomtanba (szociológia). Az ember lélektana csak a társadalmi lélektan keretében tanulmányozható, mert az ember csak mint társas lény, mint társadalmi lény képzelhető el. Müller-Lyer egy új szisztéma és új metódus segítségével egy tizenkétkötetes nagy műben, amelynek címe Az emberiség fejlődésének fokai (Ilie Entwicklungsstufen der Menschheit), igyekszik ennek a fölfogásnak érvényt szerezni. Münzer, Thomas, német reformátor, szül. 1490. megh. 1525. 1520-ban zwickaui evang. lelkész, aki szegény takácsokból álló gyülekezete előtt a gazdagok ellen prédikál és a világ nemsokára bekövetkező összeomlásából egy új, kommunisztikus társadalmi rend kialakulását várja. Emiatt állását el kell hagynia. Vándorlásai közben nézetei egyre radikálisabbakká válnak: a biblia föltétlen tekintélyével is szembehelyezkedik s lelke „belső hangjára“ bízza magát. Részt vesz a parasztlázadásban, mint annak egyik szellemi vezére s 1525-ben Mühlhausenben kommunisztikus alapokra fektette a város vezetését. A parasztlázadás leverésével ellenségei kezébe került, akik lefejeztették. Lutherrel éles ellentétben állott, nézeteivel korát sok tekintetben megelőzte. ~3 Münzer