Társadalmi Lexikon - Madzsar József szerk. (Budapest, 1928)

M - Mussolini, Benito - Mühsam, Erich - Müller Alfréd - Müller, Hermann - Müller-Lyer, Franz - Münzer, Thomas

Mussolini 500 tájra menő tudományosan földolgozott vizsgá­lódási anyagot adtak ki. A magyar szakszerve­zetekben tömörült munkásságot 1926-ig néhai Jászai Samu, azóta Peyer Károly képviselte. Mussolini, Benito, olasz miniszterelnök, az olasz fasiszta párt megalapítója, szül. 1883. Atyja szegény kovácsmester volt, hűséges tagja az olasz szocialista pártnak. Fiát is ebben a szellemben nevelte: forradalmárnak és köz­­társasági pártinak. Tanítóképezdét végzett, majd tanulmányai folytatása végett Svájcba ment, ahol nagy nyomorban élt. A svájci rendőrség anarchistának tartotta és kiutasí­totta. Innen Ausztriába, Triesztbe vándorolt, ahol irredenta cikkeket írt a l’opcióba. Auszt­riából is kiutasították, mire visszatért szülő­földjére. A szocialista párthoz csatlakozott, amelynek legszélső baloldalán foglalt helyet és a proletariátus forradalmasításáért és a pártnak a habozó, mérsékelt elemektől való megtisztításáért harcolt. Az 1912-ben Reggio­ Emiliában tartott pártkongresszuson Musso­lini álláspontja győzött a mérsékeltek fölött, amivel a vezetés a pártban az ő kezébe került s ő lett a párt hivatalos lapjának, a Milánó­ban megjelenő Avantinak a szerkesztője. A háború kitörésekor az olasz párt álláspont­jának megfelelően Olaszország semlegessége mellett harcolt, mert a háborúba való beavat­kozást az olasz proletariátusra végzetesnek tartotta. Alig pár hét alatt azonban a beavat­kozás mellett kezdett izgatni s mikor a párt emiatt az Avanti szerkesztőségétől elmozdí­totta, francia pénzen megalapította a Popolo Italiana című lapot, amely a háborús uszítás főorgánuma volt. A pártból emiatt kizárták. A háború után a frontharcosok szövetségét (Fasci di Combattimento) alapította meg, amelynek alakulógyűlésén, 1919-ben Milánó­ban, a szindikalista párt programját sajátí­totta ki s lapjában az olasz munkásságot a gyárak és földbirtokok szocializálására iz­gatta. Mikor azonban látta, hogy a munkás­ság még így sem csatlakozik pártjához, hir­telen irányt változtatott és fascióiba a pol­gári elemeket szervezte be azzal, hogy a nyo­mor által fölizgatott munkásságot megfélem­lítse és a gyakori sztrájkokat letörje. A nagyipar és nagybirtok pénzével és a kor­mány jóindulatú támogatásával mind na­gyobb tömegeket sikerült táborába vinni és azokat állami fegyvertárakból fölfegyverezni. Ezeknek a segítségével azután állam lett az államban. A munkásságot fegyveres támadá­sokkal és a munkásintézmények tönkretételé­vel annyira megfélemlítette és a kormány gyöngesége és jóindulatú semlegessége any­­nyira fölbátorította, hogy 1922-ben elérkezett­nek­ látta az időt az állami hatalom megszer­zésére. Október 29-én a fasiszták élén be­vonult Rómába s kényszerítette a királyt, hogy őt nevezze ki miniszterelnöknek. Ez megtör­tént s azóta gyakorolja a tényleges hatalmat. Mühsam, Erich, német író és forradalmár, szül. 1878. A gimnázium elvégzése után gyógy­szertárosnak készült. 1901 óta független szép­­irodalmi és politaikai író. Már fiatal korában részt vett a forradalmi munkásmozgalomban, mint kommunista-anarchista. Számos politikai perben volt része, így pl. 1910-ben azért a kí­sérletéért, hogy a csőcselékproletárságot forra­dalmárokká akarta szervezni. Titokban műkö­dött a háború alatt is, míg csak nem internál­ták. 1918-ban részt vett a bajor forradalomban, 1919-ben pedig a bajor tanácsköztársaság köz­ponti tanácsának volt tagja. A bajor ellenfor­radalom után rögtönítélő bíróság 15 évi vár­fogságra ítélte, amelyből 5 évet ki is töltött. 19­24-ben szabadult ki a fogságból és azóta mint író és előadó agitál az anarchista eszmékért, a proletárforradalomért és a politikai foglyok helyzetének könnyítéséért. Müller Alfréd, szakszervezeti tisztviselő, szül. 1885. Kereskedelmi alkalmazott volt. Még tanonc volt, amikor 1903-ban belekapcsolódott a mozgalomba. Fölszabadulása után a zólyomi csoport jegyzője lett. 1907-ben a szakegyesület választmányának tagja, később a fűszerszak­osztály elnöke. Majd tisztviselőnek választot­ták. A Kereskedelmi Alkalmazottak Lapjának felelős szerkesztője volt. 1919 óta a szövetség helyettes titkára. Müller, Hermann, német szociáldemokrata politikus, szül. 1876. A gimnázium elvégzése után egy porcel­­ángyár alkalmazottja lett, ké­sőbb Breslauba került, mint kereskedősegéd. 1899—1906-ig a görlitzi pártlap szerkesztője volt, 1906 óta pedig tagja a német pártvezető­ségnek, amely 1919-ben elnökévé választotta. 1916—1918-ig a birodalmi gyűlés tagja volt, majd a novemberi forradalom után, 1918 no­vemberében és decemberében tagja volt a vég­rehajtótanácsnak és a német köztársaság köz­ponti tanácsának. Számos politikai megbízást kapott ebben az időben, sőt 1919 júniusában külügyminiszter is volt és mint ilyen, ő írta alá a versaillesi békeszerződést. 1920 március­tól júniusig miniszterelnök volt. 1924-ben új­ból birodalmi képviselővé választották. Az­ 1928 júniusi választásokat követő koalíciós kormánynak ő lett a miniszterelnöke. Müller-Lyer, Franz, német szociológus, szül. 1857, megh. 1916. Jómódú polgári családból származott, apja orvos volt. Már a gimnázium­ban, de még inkább az egyetemen főképpen természettudományi kérdésekkel foglalkoztat­ták. Miután az egyetemet elvégezte, teljesen pszichológiai kérdések kutatásának szentelte idejét. Ebben az időben (1883—1894) számos ki­­sebb-nagyobb munkája jelent meg, amelyek mind lélektani kérdésekkel foglalkoznak. 1894 után Müller-Lyer érdeklődését mindjobban a társadalom- és tömeglélektan kötötte le. Nagy­jában marxista alapon állva, megkísérelte a társadalmi és tömeglélektant beolvasztani az általános társadalomtanba (szociológia). Az ember lélektana csak a társadalmi lélektan keretében tanulmányozható, mert az ember csak mint társas lény, mint társadalmi lény képzelhető el. Müller-Lyer egy új szisztéma és új metódus segítségével egy tizenkétkötetes nagy műben, amelynek címe Az emberiség fej­lődésének fokai (Ilie Entwicklungsstufen der Menschheit), igyekszik ennek a fölfogásnak érvényt szerezni. Münzer, Thomas, német reformátor, szül. 1490. megh. 1525. 1520-ban zwickaui evang. lelkész, aki szegény takácsokból álló gyülekezete előtt a gazdagok ellen prédikál és a világ nemso­kára bekövetkező összeomlásából egy új, kom­­munisztikus társadalmi rend kialakulását várja. Emiatt állását el kell hagynia. Vándor­lásai közben nézetei egyre radikálisabbakká válnak: a biblia föltétlen tekintélyével is szembehelyezkedik s lelke „belső hangjára“ bízza magát. Részt vesz a parasztlázadásban, mint annak egyik szellemi vezére s 1525-ben Mühlhausenben kommunisztikus alapokra fek­tette a város vezetését. A parasztlázadás leve­résével ellenségei kezébe került, akik lefejez­tették. Lutherrel éles ellentétben állott, néze­teivel korát sok tekintetben megelőzte. ~3 Münzer

Next