Tolnai Világlexikona 2. Angol nyereg-től Azzurri-ig (Budapest, 1913)
A - Aristippus - Aristobuius - Aristocratia, l. Arisztokrácia - Aristodemus - Aristogiton - Aristol - Aristolochia - Aristolochiaceák - Aristomenes - Aristophanes
Aristippus — Aristophanes 285 Aristippus (c. arisztippusz; görögül: Aristippos), a cyrenei filozófiai iskola alapítója, Socrates (1. o.) tanítványa, szül. Cyreneben. Csakhamar Athénbe került, ahol Socrates legszűkebb társaságához tartozott. A hedonikus (1. o.) iskolának lett mestere, amely az élet legfőbb javának az élvezetet tekintette. Társa, Antisthenes, akivel együtt hallgatták Socratest, halálos ellensége lett A.-nak e tanítása miatt. És ez az A.-i tanítás mégis messze kiható és történeti szempontból is rendkívül jelentőssé vált. Mert, amit ő kezdetlegesen, szegényes dialektikával hirdetett, azt magáévá tette, kifejtette és egész rendszerré növelte Epicurus (1. o.), aki épp úgy folytatója a cyrenei filozófiának, mint a szoa (1. o.) a cynikusok (1. o.) iskolájának. Aristobulus (e: arisztobulusz; görögül: Aristobulos), I. A., Judea királya, Johannes Hyrcanus legidősb fia, megh. Kr. e. 104-ben; apja halála után anyját s fivéreit börtönbe vetette, hogy uralmát biztosíthassa. Itureát leigázta s lakosait kényszeritette a zsidó vallás fölvételére. Vérengző uralmának második évében megh. — 2. A., Judea királya, Alexander Jannaeus király fia, megh. Kr. e. 49-ben. Anyja, Salome Alexandra, ki férjét követte a trónon, távoltartotta őt az uralomtól. Külföldi segítséggel Jeruzsálemet ostromolta A., majd Pompejus támogatásáért folyamodott, l’ompejus azonban inkább A. bátyja, J iyreanus, pártjára hajlott, kit főpapi és fejedelmi méltóságában megerősített, A.-t pedig fogságba ejtette. A Pompejus és Caesar közti polgárháborúban az utóbbi érdekébe szegődött A., kire Caesar két légiót bízott Judea elfoglalására, de Pompejus hívei megmérgeztek. — 3. A., hellén-zsidó bölcsész, ki Kr. e. a II. vagy 111. században Alexandriában élt. Munkáiból fontos töredékeket mentett meg az utókor számára Eusebius egyházatya. Bölcseletében igyekezik összeegyeztetni Plató és Aristoteles eszméit. Aristocrata), 1. Arisztokrácia. Aristodemus (e: arisztodémusz; görögül: Aristodemos), 1. Aristomachus fia, Heracles dédunokája. A monda szerint Spárta első királya a Heraclidák (1. o.) törzséből. 2. A., az első messenoi háború (1. o.) mondái hőse. A jóslat szerint csak úgy győzhettek Spárta ellen, ha egy hajadont feláldoznak. A. erre saját leányát ajánlotta fel áldozatul, s mikor ennek vőlegénye, csakhogy megmentse a leányt, azt állította, hogy a leányt már megejtette. A. saját kezével ölte meg leányát, hogy ártatlanságát a leány felboncolt testén bebizonyítsa. Később a messeneiek királyukká választották meg A.-t, aki Kr. e. 726-ban Ithome mellett le is győzte a spártaiakat, de két év múlva baljóslatú jelek és egy borzalmas álom következtében hazája sorsán kétségbeesve, leánya sírján öngyilkos lett. Aristogiton (e. arisztogiton; görögül: Aristogeiton). 1. Hipparchus athéni zsarnok egyik gyilkosa, I. Ilarmodius és Aristogiton. — 2. A attikai szónok, Demosthenes (1. o.) és Dinarchus (1. o.) ellenfele. A nyers szavú, formátlan szónok nevét csak nagy ellenfeleinek vádbeszédei örökítették meg. Aristól, dithymoliodid. Barna, szagtalan, íztelen por, vízben oldhatatlan, alkoholban kissé, éterben, kloroformban jól oldódik. A jodoform (I. o.) helyett mint hintőport, vagy 3 — 10%-os kenőcs alakjában használják. Szagtalan, de hatás dolgában nem pótolja teljesen a jodoformot. Aristolochia L. (növ.), farkasalma, gégevirág, a róla nevezett Aristolochiaceák nemzetsége. Szára dudvás vagy csavarodó fás. Szórt állású, tövükön rendesen színes levelei vannak. Leples virága a levelek hónaljában csoportosan álló; a porzója a bibeoszloppal van összekötve. Közel 200 faja nő az egész földkerekség meleg és mérsékelt vidékein. Nálunk közismert az utak, kerítések mentén, szőlők közt termő A. clemalitis. Ennek szennyes sárga virága többed magával áll a levél hónaljában. Termése igen nagy, körteforma. Sajátos szaga van. Gyöktörzse régente vér- és vizelethajtó szerül szolgált, ma már csak állatot gyógyítanak vele. Az északamerikai kicsiny barnásvirágú A. serpentoiria gyöktörzse illő olaj- és aristolochintartalmával lázellenes szer volt. Kisajtolt levél a benszülöttek kigyómarás ellen használják. Kigyómarás ellen szolgál még különösen a délamerikai, guaco-nak nevezett A. maxima, anguidida, brasiliensis, trilobala, stb. Különös virágai miatt az A.-nak számos faja dísznövényül szolgál, így a magasan felfutó A. sipho, a pipavirág, pipaszerűen görbült virágaival. Észak-Amerikából származik, nálunk a szabadban kitelelt igen nagy virága van az amerikai A. grandiflora-nak, a gigantea-nak és a Goldiea-nak. Utóbbi a Rafflesia Arnoldi után az eddig ismert legnagyobb virág. Aristolochiaceák (növ.), kétszikű növénycsalád összesen 5 nemzetséggel. Virága három tagú, kétivarú. A virágtakaró lepelnemű, összenőtt levelű, színes, igen sok alakú. Porzója van 6 — 36, ezek szabadok, vagy a bibeoszloppal az úgynevezett gynostemium-má(n.o.) nőttek össze. Fajai az egész földkerekség melegebb vidékein el vannak terjedve. Nemzetségei közül nálunk az Asarum (1. o.) és az Aristolochia (1. o.) terem. Aristomenes (e. arisztomenesz), a második messenoi háború (1. o.) hőse. Kr. e. 645-ben a deraci csatában úgy kitűnt a spártaiak ellen, hogy honfitársai királyukká választották meg , de A. csak a „hadvezér“ címet fogadta el. Mikor a messeneiek kénytelenek voltak Ira várába vonulni, A. még 11 évig védte a várat hősiesen , de végül ki kellett vándorolniuk Szicíliába. A. ekkor Ázsiába indult, hogy Lydia szövetségét megszerezze, de útközben még I. Rhodus szigetén Jalysusban, ahol herosként tisztelték. Aristophanes (e. arisztofánész), 1. a görögök legnagyobb vígjátékírója ; szül. Kr. e. 450 körül Athénben, s ott is halt meg 385 táján. Életéről nem sokat tudunk. Első vígjátékét 427-ben adatta elő idegen néven. 426-ban „Babiloniak“ című vígjátékában kicsúfolta Cleon-t (1. o.), a hatalmas demagógot, aki emiatt azt a vádat emelte ellene, hogy a szövetségesek követei előtt kigúnyolta Athén politikáját, és hogy bitorolja az athéni polgárjogot, mert apja nem volt attikai eredetű. Ezeken az adatokon kívül azt tudjuk még róla, hogy körülbelül 11 darabot irt , de közülük csak 11 maradt ránk. Ezek a régi komédiának legjava termékei. De hogy élvezhessük őket, alaposan kell ismernünk az akkori Athén történetét, mert a vígjátékok tele vannak vonatkozásokkal a kortársakra, az athéni állam politikájára, a város családi, társadalmi és irodalmi életére. A görögök, ragyogó és merész élcein kívül, különösen ,1. nyelvének finom, igazi attikai báját csodálták. Egy epigramma (1. o.), amelyet Plato-nak (I. o.) tulajdonítanak, azt mondja, hogy a gráciák A. szellemét választották ki lakóhelyükül. Politikai és erkölcsi felfogását tekintve, A. konzervatív hajlamú, a régi erkölcs, tudomány Aristolochia clemalilis, magyarul: farkasalma, a), bi nyílott virága beporzás elöli és illán.