Tolnai Világlexikona 2. Angol nyereg-től Azzurri-ig (Budapest, 1913)

A - Aristippus - Aristobuius - Aristocratia, l. Arisztokrácia - Aristodemus - Aristogiton - Aristol - Aristolochia - Aristolochiaceák - Aristomenes - Aristophanes

Aristippus — Aristophanes 285 Aristippus (c. arisztippusz; görögül: Aristip­­pos), a cyrenei filozófiai iskola alapítója, Socra­tes (1. o.) tanítványa, szül. Cyreneben. Csak­hamar Athénbe került, ahol Socrates legszű­kebb társaságához tartozott. A hedonikus (1. o.) iskolának lett mestere, amely az élet legfőbb javának az élvezetet tekintette. Társa, Antisthenes, akivel együtt hallgatták Socratest, halálos ellensége lett A.-nak e taní­tása miatt. És ez az A.-i tanítás mégis messze kiható és történeti szempontból is rendkívül jelentőssé vált. Mert, amit ő kezdetlegesen, szegényes dialektikával hirdetett, azt magáévá tette, kifejtette és egész rendszerré növelte Epicurus (1. o.), aki épp úgy folytatója a cyrenei filozófiának, mint a szoa (1. o.) a cyniku­­sok (1. o.) iskolájának. Aristobulus (e: arisztobulusz; görögül: Ari­­stobulos), I. A., Judea királya, Johannes Hyr­­canus legidősb fia, megh. Kr. e. 104-ben; apja halála után anyját s fivéreit börtönbe vetette, hogy uralmát biztosíthassa. Itureát le­igázta s lakosait kényszeritette a zsidó vallás fölvételére. Vérengző uralmának második évében megh. — 2. A., Judea királya, Alexander Jannaeus király fia, megh. Kr. e. 49-ben. Anyja, Salome Alexandra, ki férjét követte a trónon, távol­tartotta őt az uralomtól. Külföldi segítséggel Jeruzsálemet ostromolta A., majd Pompejus támogatásáért folyamodott, l’om­pejus azonban inkább A. bátyja, J iyreanus, pártjára hajlott, kit főpapi és fejedelmi méltóságában megerősített, A.-t pedig fogságba ejtette. A Pompejus és Caesar közti polgárháborúban az utóbbi érde­kébe szegődött A., kire Caesar két légiót bízott Judea elfoglalására, de Pompejus hívei meg­mérgeztek. — 3. A., hellén-zsidó bölcsész, ki Kr. e. a II. vagy 111. században Alexandriában élt. Munkáiból fontos töredékeket mentett meg az utókor számára Eusebius egyházatya. Bölcse­letében igyekezik összeegyeztetni Plató és Ari­stoteles eszméit. Aristocrata), 1. Arisztokrácia. Aristodem­us (e: arisztodémusz; görögül: Aristodemos), 1. Aristomachus fia, Heracles dédunokája. A monda szerint Spárta első királya a Heraclidák (1. o.) törzséből. 2. A., az első messenoi háború (1. o.) mondái hőse. A jóslat szerint csak úgy győzhettek Spárta ellen, ha egy hajadont feláldoznak. A. erre saját leányát ajánlotta fel áldoza­tul, s mikor ennek vőlegénye, csakhogy meg­mentse a leányt, azt állította, hogy a le­ányt már megejtette. A. saját kezével ölte meg leányát, hogy ártatlanságát a leány fel­boncolt testén bebizonyítsa. Később a messe­­neiek királyukká választották meg A.-t, aki Kr. e. 726-ban Ithome mellett le is győzte a spártaia­kat, de két év múlva baljóslatú jelek és egy borzalmas álom következtében hazája sorsán kétségbeesve, leánya sírján öngyilkos lett. Aristogiton (e. arisztogiton; görögül: Ari­­stogeiton). 1. Hipparchus athéni zsarnok egyik gyilkosa, I. Ilarmodius és Aristogiton. — 2. A attikai szónok, Demosthenes (1. o.) és Dinarchus (1. o.) ellenfele. A nyers szavú, formátlan szónok nevét csak nagy ellenfeleinek vádbeszédei örö­kítették meg. Aristól, dith­ymoliodid. Barna, szagtalan, íztelen por, vízben oldhatatlan, alkoholban kissé, éterben, kloroformban jól oldódik. A jodoform (I. o.) helyett mint hintőport, vagy 3 — 10%-os kenőcs alakjában használják. Szagtalan, de hatás dolgában nem pótolja teljesen a jodoformot. Aristolochia L. (növ.), farkasalma, gégevirág, a róla nevezett Aristolochiaceák nemzetsége. Szára dudvás vagy csavarodó fás. Szórt állású, tövükön rendesen színes levelei vannak. Leples virága a levelek hónaljában csoportosan álló; a porzója a bibeoszloppal van összekötve. Közel 200 faja nő az egész földkerekség meleg és mérsé­kelt vidékein. Nálunk közismert az utak, kerí­tések mentén, szőlők közt termő A. clemalitis. Ennek szennyes sárga virága többed magával áll a levél hónaljában. Termése igen nagy, körte­forma. Sajátos szaga van. Gyöktörzse régente vér- és vizelethajtó sze­rül szolgált, ma már csak állatot gyógyítanak ve­le. Az északamerikai kicsiny barnásvirágú A. serpentoiria gyöktörzse illő olaj- és aristolochin­­tartalmával lázellenes szer volt. Kisajtolt levél a benszülöttek kigyó­­marás ellen használják. Kigyómarás ellen szolgál még különösen a délamerikai, guaco-nak neve­zett A. maxima, anguidida, brasiliensis, trilobala, stb. Különös virágai miatt az A.-nak számos faja dísznövényül szolgál, így a magasan fel­futó A. sipho, a pipavirág, pipaszerűen görbült virágaival. Észak-Amerikából származik, nálunk a szabadban kitelelt igen nagy virága van az amerikai A. grandiflora-nak, a gigantea-nak és a Goldiea-nak. Utóbbi a Rafflesia Arnoldi után az eddig ismert legnagyobb virág. Aristolochiaceák (növ.), kétszikű növény­család összesen 5 nemzetséggel. Virága három tagú, kétivarú. A virágtakaró lepelnemű, össze­nőtt levelű, színes, igen sok alakú. Porzója van 6 — 36, ezek szabadok, vagy a bibeoszloppal az úgynevezett gynostemium-má(n.o.) nőttek össze. Fajai az egész földkerekség melegebb vidékein el vannak terjedve. Nemzetségei közül nálunk az Asarum (1. o.) és az Aristolochia (1. o.) terem. Aristomenes (e. arisztomenesz), a második mes­senoi háború (1. o.) hőse. Kr. e. 645-ben a deraci csatában úgy kitűnt a spártaiak ellen, hogy honfitársai királyukká választották meg , de A. csak a „hadvezér“ címet fogadta el. Mikor a mes­­seneiek kénytelenek voltak Ira várába vonulni, A. még 11 évig védte a várat hősiesen , de végül ki kellett vándorolniuk Szicíliába. A. ekkor Ázsiába indult, hogy Lydia szövetségét megszerezze, de útközben még I. Rhodus szigetén Jalysusban, ahol herosként tisztelték. Aristophanes (e. arisztofánész), 1. a görögök leg­nagyobb vígjátékírója ; szül. Kr. e. 450 körül At­hénben, s ott is halt meg 385 táján. Életéről nem sokat tudunk. Első vígjátékét 427-ben adatta elő idegen néven. 426-ban „Babiloniak“ című víg­­játékában kicsúfolta Cleon-t (1. o.), a hatalmas demagógot, aki emiatt azt a vádat emelte ellene, hogy a szövetségesek követei előtt kigúnyolta Athén politikáját, és hogy bitorolja az athéni polgárjogot, mert apja nem volt attikai eredetű. Ezeken az adatokon kívül azt tudjuk még róla, hogy körülbelül 1­1 darabot irt , de közülük csak 1­1 maradt ránk. Ezek a régi komédiának leg­java termékei. De hogy élvezhessük őket, alapo­san kell ismernünk az akkori Athén történetét, mert a vígjátékok tele vannak vonatkozásokkal a kortársakra, az athéni állam politikájára, a város családi, társadalmi és irodalmi életére. A görögök, ragyogó és merész élcein kívül, különö­sen ,1. nyelvének finom, igazi attikai báját csodál­ták. Egy epigramma (1. o.), amelyet Plato-nak (I. o.) tulajdonítanak, azt mondja, hogy a gráciák A. szellemét választották ki lakóhelyükül. Politikai és erkölcsi felfogását tekintve, A. konzervatív hajlamú, a régi erkölcs, tudomány Aristolochia clemalilis, magyarul: farkasalma, a), bi nyílott virága beporzás elöli és illán.

Next