Tolnai Világlexikona 4. Betegápolás-tól Brüsszel-ig (Budapest, 1914)
B - Borháza - Bor házasítása - Borhegy - Borhida - Bori - Borica - Boričevac - Boricin - Borics
Bozzolo — Böcklin arcképfestő is híres volt; Mária Lujza pármai hercegnő, Pallastrelli gróf s mások arcképeit festette. Bozzolo (c: bodzolo), olaszországi város, járási székhely, Mantova tartományban, az Oglio jobb partján, vasúti állomás, (1911) 3395 lakossal, a Gonzaga-család régi kastélyával. llő (Beő), kisközség, Sopron vm. csepregi járásában, (1910) 1181 magyar, r. k. lakossal ; postahivatal , u. t. Bük. — Orsz. vásárai: febr. 6., máj. 9., aug. 10., okt. 4. Böblingen, németországi város, járási székhely a württembergi Neckar-kerületben, vasúti állomás, (1910) 6019 lakossal. Régi kastély. Szövő-, játékszeripar. Böckh (e. bökk), 1. B., August, német archeológus és nyelvtudós (1785—1867). Karlsruheban szül. , Halléban tanult, hol Wolf előadásai érdeklődését a filológia felé terelték. 1807-ben a heidelbergi egyetem tanára lesz, majd 1811-ben az újonan alapított berlini egyetemre hívják, hol ötven évnél tovább működött. Tanulmányainak a köre nagyon széles volt ; ő ad először a nyelvtudománynak egységes filozófiai alapot, és előadásai körébe a formális grammatika mellé felveszi a nyelv történeti fejlődését, a régészetet, filozófiát, politikát, vallás- és társadalomtudományt. Felfogása kezdetben heves ellenzésre talált, később azonban sok követője akadt. Ma is, miután a nyelvtudománynak egyes mellékágai önálló tudományokká fejlődtek ki, megvan a hajlandóság, hogy visszatérjenek B. eredeti felfogásához a filológia egységes voltáról. Korszakalkotó művei : Pindaros kiadása, mely szövegkritikai felfogásával úttörő munka, és Az athéniek államháztartása, mellyel az államrégiségek tudományának alapját veti meg és mely a régi feliratok gondos felhasználásával készült. Egyéb nevezetes művei közül az ókori meteorológiáról, mértékekről és pénznemekről szóló tanulmányai a legnevezetesebbek. 2. B. Hugó (nagysúri), magyar bányászakadémiai tanár, szül. Budapesten 1874-ben. Főiskolai tanulmányainak befejezése után a budapesti műegyetemen az ásvány-földtani tanszék tanársegéde volt . 1900 óta a Selmecbányai bányászati akadémián ugyane tárgyak tanára, 1910 óta főbányatanácsos és a legutóbbi években az erdélyi földgázkutatás vezetője. 1903/09- ben megírta Geológia című kétkötetes nagy kézikönyvét, amellyel a magyar szakirodalomnak igen nagy hiányát pótolta. 3. B. János (nagysúri), magyar geológus, szül. Pesten 1840-ben, megh. Budapesten 1909- ben. Noha kezdetben a katonai pályára készült, hivatása csakhamar a Selmecbányai bányászakadémiára vonzotta, melynek végeztével a bécsi földtani intézet kötelékébe lépett. 1867-ben a magyar pénzügyminisztérium bányászati osztályában, 1869-ben pedig saját óhajára már az újonan alakult magyar földtani intézetnél találjuk, mint segédgeológust. 1872-ben főgeológussá , 1882-ben pedig ugyanez intézet igazgatójává neveztetvén ki, életének és munkásságának javarészét ennek szentelte. Még bécsi állásában alkalma nyílt a Pest és Nógrád vm.-i dombvidéket, majd a Bükk-hegységet geológiaiig tanulmányozni és leírni. A földtani intézetnél Böckli János, magyar geológus. 441 ugyanazt tette a déli Bakony-hegyvidékével és a pécsi hegységgel, továbbá megindította az első eredményes hazai petróleumkutatást Máramaros vm.-ben. Utóbbi művéért a magyarhoni földtani társulat, amelynek hat éven keresztül elnöke is volt, neki ítélte oda a Szabó Józseférmet. Több bel- és külföldi érdemrendet, 1907- ben pedig magyar nemességet kapott. 1908-ban vonult nyugalomba. 4. B., Richard, német statisztikus, B. August (1. B.) fia, szül. 1824-ben Berlinben. 1875-ben vette át a berlini városi statisztikai hivatal vezetését. 1881-ben rendkívüli, 1886-ban tiszteletbeli tanára lett a statisztikának a berlini egyetemen. Megh. 1907-ben. Főbb statisztikai munkái : A porosz állam hivatalos statisztikájának történeti fejlődése (1863) ; A népnyelv statisztikai jelentősége a nemzetiség megállapításánál (1865) ; Berlin népességi statisztikája (1869-1878). Böckingen, németországi falu, Württemberg Neckar kerületében, vasúti állomás, (1910) 10.441 lakossal, szőlő- és gyümölcstermeléssel. Böcklin, Arnold, svájci festő, szül. Baselben 1827 okt. 16-án, megh. Fiesoléban 1901 jan. 16-án. A düsseldorfi iskola tanítványa, ahol a romantikus tájképfestő Schirmer volt rá nagy hatással. Tanulmányai végeztével egy ideig Svájcban van, majd Párisba, 1850-ben pedig Rómába megy, ahol ekkor csak egy félévig él; visszatér Baselbe, majd újból Rómába megy, ahol 1852és 1857 közt egyhuzamban tartózkodik. 1860/62 közt a weimari művészeti iskolán mint tanár működik, de helyzete Weimarban nem elégíti ki, elhagyja Németországot, 1862/66 közt Rómában és Nápolyban él. Különösen nápolyi tartózkodása van művészeti fejlődésére döntő befolyással, az antik, főképp Pompeibeli falfestészet hatása révén. 1861/71 közt Baselben él és dolgozik, ebből az időből valók a baseli freskók, azután három évig Münchenben páratlanul munkás és termékeny időszaka következik, amelyet a nagy, 11 éves firenzei korszak követ. Ebben az időben még nem nagyon ismerik el a mestert, minden újabb művét némely dicséret mellett a leghevesebb ellenzéssel fogadják, mégis ez volt a. legszebb, legharmonikusabb életideje. Egy sor tanítvány és alkotásait megértő barát gyülekezik körülötte, s B. boldog családi körben (1853-ban Rómában egy Pascucci Angela nevű, finomlelkű, művelt római nőt vett feleségül), az alkotások és kísérletezések közt boldogan tölti napjait. Közben hite, elismertsége egyre növekszik, hatása kortársaira mind nagyobb és nagyobb lesz, s végül a németek legünnepeltebb, legnagyobbra tartott művésze lesz. 1885/92 közt Svájcban, Zürich mellett, töltötte napjait, erre az időre esik Keller Gottnied-del (1. o.), a nagy svájci íróval, való barátsága. 1892-ben éri az első szélütés, s ettől kezdve testileg és szellemileg is fokozatosan hanyatlik. Művészetében ettől az időtől kezdődik a tanít Böcklin Arnold: Önarckép a halállal (Berlin).