Tolnai Új Világlexikona 10. Lak-Mag (Budapest, 1928)

L - Lamb, Charles - Lambeaux, Jef - Lamber, Juliette - Lamberg Ferenc - Lamberger Géla - Lambrecht Kálmán - Lambrequin - Lamennais, Hugues Felicité Robert - Lamentáció - Lamento - Lametta

Lamb­o Lametta ro­ mantikusokhoz szokták, mint költőt, számítani, bár sokban különbözött ezektől. A tiszta, ne­mes érzések, fellengző szerelem, vallásos áhitat, mélabús merengés költője. Műveiért rajong­tak olvasói és ma sem avult még el. A lóhoz írt híres verse, meditációi, Jocelyn c. verses elbeszélése még ma is meghatják az érzékeny lelkeket. Művei közül a Girondisták története, a Jocelyn, a Graziella, a Sokrates halála, az 1848-as forradalom története és számos verse jelent meg magyar fordításban. Lamb (e. : lem), Charles, angol író, szül. 1775. Londonban, megh. 1834. Edmontonban. Huszonegy éves volt, mikor szörnyű eset tör­tént családjában : nővére, Mária, akit nagyon szeretett, őrülési rohamában késsel agyon­szúrta az anyját. Ezóta L. szerencsétlen nővére gondozására szentelte életét, ezért nem is háza­sodott meg. Nővérére ezután is időnként rá­jött az őrü­ltségi roham, máskülönben a leg­­gyengédebb testvéri szeretet fűzte bátyjához. L. az irodalomban barátjával, Coleridge-zsel együtt lépett fel néhány szonettel, majd egyéb lírai és elbeszélő verseket adott ki, néhány drámát is, melyeknek nem volt sikere. Nagy szegénységben élt, míg 1807. nővérével meg nem írta leghíresebb művét, a Shakespeare­­meséket, amely minden idők klasszikus ifjú­sági művei közé tartozik. A mesék sorozatában ő írta a tragédiákat, nővére, Mária a vígjáté­kokat. Ezután is több ifjúsági könyvet irt még, később kritikai tanulmányokat régi an­gol drámaírók műveihez. Ezekkel igen nagy tekintélyt szerzett, mint kritikus és essay-író s e hírnevét öregbítették Hogarthról és Shakes­­peareről írt tanulmányai. 1820—1825. írta hí­ressé vált tanulmányait Elia tanulmányai cím­mel ; ezeket tartják az angolok főműveinek. Az angolok őt tekintik egyik legnagyobb cssayistájuknak és kritikusuknak, érzésének mélységét és gyöngédségét, képzeletének gaz­dagságát magasztalják s­ neki tulajdonítják elsősorban a régi angol irodalom iránti érdek­lődés felújulását. Emberi jelleméért, testvére iránti önfeláldozásáért, kedves lényéért, még furcsaságaiért is, szerették kortársai s még­ ma is mint az angol irodalom legrokonszenve­sebb alakját emlegetik. Lamb­eaux (e.: lam­bó), Jej, belga szobrász, szül. 1852., megh. 1908. Igen tehetséges mű­vész volt, aki azzal érte el nagy sikereit, hogy a lágy és finom, érzékies hatásokat hatalmas erő­vel, a barokművészekre emlékeztető szenvedé­­lyességgel egyesítette. Fiatalabb kori munkái közül leghíresebbek : ,,A csók”, ,,A részegség” és ,,Birkózók”. Későbbi művei közül legjelleg­zetesebb alkotás „A szenvedélyek” c. hét m. hosszúságú, óriási dombormű. Alkotott igen sok portré- és emlékszobrot. Lumber (e.: lambér), Juliette, francia írónő, szül. 1836. Verberieben (Oise département). La Messme, majd Edmond Adam felesége volt, írá­sait Madame Adam néven adta ki. A francia-po­rosz háború után a reváns eszméjének harcosa lett. Hazánknak nagy barátja volt ; az árvízsúj­­totta Szeged érdekében Párisban jótékonysági mozgalmat indított s 1884. meg is látogatta Ma­gyarországot. Ez útjának eredménye A magya­rok hazája (La patrie Hongroise) c. műve. Regényeket és elbeszéléseket irt (Mon village; Liége de Paris ; Le roman de mon enfance stb.). Lambert­ Ferenc Fülöp gróf, osztrák altábor­nagy, szül. 1791. Marott. A család 1790. nyert magyar honfiúsítást. Mint magyar honos, részt­­vett az 1847. pozsonyi országgyűlésen és Ma­gyarországról több ismeretterjesztő és törté­nelmi művet írt magyar és német nyelven. 1848 szept.-ben, midőn a Batthyány-kormány elszámolás módozatai, paleontológus, író, a­­ lemondott, császári biztossá és ideiglenes ná­­n­dorrá nevezték ki azzal a megbízással, hogy a békét helyreállítsa. Midőn szept. 28. Bu­dáról Pestre akart átmenni, a nép meg­támadta, kocsijából kivonszolta s meg­gyilkolta. Lamberger Béla, mezőgazdasági író, szül. 1888. Tanulmá­nyait a németországi egyetemeken vé­gezte. Munkái a me­zőgazdasági üzemek szervezésével, a me­zőgazdasági számvi­tellel foglalkoznak. Főműve : A mező­­gazdasági kettős szám­vitel alapkérdése és­­ az üzemágak közötti Lambrecht Kálmán, pécsi egyetem magántanára, szül. 1889. Pancso­­ván. Tanulmányai végeztével előbb a m. kir. Madártani Intézetben, majd a m. kir. Föld­tani Intézetben működött, tudományos rovat­vezetője volt a Magyarság c. napilapnak. Tudományos téren az őslénytan modern bioló­giai irányának egyik jeles képviselője, speciális munkaköre a madarak őslénytana. Kiváló művelője a népszerű tudományos irodalomnak. Önálló művei közül nevezetesebbek : A magyar malmok könyve; Herman Ottó, az utolsó ma­gyar polihisztor élete és művei; A madarak paleontológiájának története és irodalma; a Fossilium Catalogus-nak a madarakra vonat­kozó része ; Az őslények világa ; A Mount Everest ostroma; Az ősember. Munkatársa e Lexikonnak is. Lambrequin (franc., e. : lambrien), keskeny szövet, amelyet felső szélével valamely tárgy­hoz, pl. állványhoz díszül erősítenek. Alsó része rojtos v. sallangos. Lamennais (e.: láméné), Hugues Felicité Robert, francia r. kat. egyházi iró, szil­ 1782. a bretagne-i St.-Malóban, megh. 1854. Párisban. Már 33 éves volt, mikor pap lett. Nagy feltűnést keltett a vallási közömbösség okait tárgyaló munkájának 1817. megjelent első kötetével, emelkedett gon­dolkozásával és szellemes stílusával. Ezt a négy kötetre nőtt munkáját 1823. fejezte be. Eleinte a király híve volt, de a júl.-i forradalom után a demokratizmusért rajongott, megindította Montalambert-rel az Avenir c. szabadelvű r. kat. lapot. Ebben ki akarta békíteni az egyhá­zat a szabadelvű eszmékkel , de a püspöki kar, utána pedig a pápa is elítélte tanait. Érveinek védelmére új munkát írt , de mindinkább tá­vozott a r. kat. egyház tanításaitól. Az egy­házzal ki nem békülten és nagy szegénység­ben halt meg. Noha 1848. megválasztották képviselőnek, a politikai élettől hamar vissza­vonult. Irt egy négykötetes filozófiai tanul­mányt is. Kisebb munkáit halála után adták ki öt kötetben. Lamentáció (lat.) a. m. siralom, jajgatás. A nagyhéten, szerdán, csütörtökön és nagy­pénteken a r. kat. egyházban délután tartott vecsernyén énekelt gyász-zsolozsmák közt Jere­miás próféta siralmainak három részlete ; az énekek híres egyházi zeneszerzők alkotásai. Lamento (oh) a. m. panasz, siránkozás, kesergés ; az ige : lamentál a. m. jajgat, panasz­kodik. Lametta, vékony fémdrótból erős nyomás alatt készült fémszalag, mely igen finom (0­3 S­amberg gróf

Next