Uj Idők Lexikona 3-4. Assistens - Börcs (Budapest, 1936)
B - Béreg (Bački-Breg)
Bereg A régi Bereg vm. címeredek az Uzsoki hágótól a Nagyág forrásvidékéig) és a Kárpátok vulkanikus vonulatának Szinyák és Baré Gyil nevű részei borítják. DNy.-i része síkság, amelyből csak a kis beregszászi vulkanikus eredetű hegység emelkedik ki szigetszerűen. Vizei a Latorca, a Borsava és a Tisza. Nagyobb állóvize volt a Szernye mocsár, de már lecsapolták. Éghajlata, a felszíni viszonyoknak megfelelően, az alföldi szélsőséges klímától egészen a magas hegységek zord éghajlatáig változik. Évi középhőmérséklet a síkságon (Munkács) 11.7° C, a Beszkidekben 5° C. Csapadék 800—1000 mm. Bányakincsekben a megye szegény, annál gazdagabb ásványos forrásokban (Szolyva, Királyfiszállás, Hársfalva, Szinyák stb.). Földje a síkságon termékeny, szépen művelt, a hegyvidéken erdőgazdálkodás és állattenyésztés a lakosság foglalkozása. Az összes népesség 75%-a őstermelő; az ipar és kereskedelem jelentéktelen. A vm. székhelye Beregszász volt. A mai vármegye leírása: B. megmaradt területét megosztották Szabolcs és Szatmár vm. között. Szabolcshoz csatoltak 67 km 2-t, Szatmárhoz 369 km 2-t. (1930) 4095, ill. 23.834 lak. Mivel nagyobb része Szatmárhoz tartozik, közigazgatásilag Szatmár vm. és Ugocsa vm. Magyarország birtokában maradt területével alkot közös törvényhatóságot. L. még: Szatmár, Ugocsa és Bereg k. e. e. vm. B története. A vm. területe már a honfoglaláskor történelmi események színhelye. A krónika szerint a honfoglaló ősök alapították itt Munkács várát. Szt. István idejében királyi várispánság volt. A vm. központja minden valószínűség szerint Borsova vára volt, erről nevezték el a vm.-t is Borsovának; a Bereg nevet véglegesen csak 1621-től kezdve viselte. A XII. sz.-ban II. Géza Beregszász vidékére szászokat telepített be, akik itt bányászattal és szőllőműveléssel foglalkoztak. A vm. területén adta ki II. Endre a híres beregi oklevelet a zsidók megrendszabályozására (1233.). A tatárok a vm.-t elpusztították. IV. Béla a tatárok kivonulása után idegeneket telepített a vm.-be és őket privilégiumokkal ruházta fel (1247.). Károly Róbert Munkács várát az ország É.-K.-i vidékének egyik védelmi támpontjául építtette ki. Nagy Lajos a vm. K.-i részeibe Halicsból és Podoliából rutén földműveseket és pásztorokat telepített le. Munkácsot és környékét Zsigmond király 1427-ben Brankovics György szerb deszpotának adományozta; a XVI. sz. elején a vm. területe a korona birtokába került. A bécsi békében (1606) a vm. több É. K.-i vm.-vel együtt Bocskai István kezébe került, az 1621-i nikolsburgi békében Bethlen Gábor, az 1615-i linzi békében pedig I. Rákóczi György kapta meg. Ettől kezdve a Rákóczi család birtoka mindaddig, míg 1688-ban a császári csapatok az I. Rákóczi Ferenc özvegyétől, Zrínyi Ilonától védett Munkács várát el nem foglalták. II. Rákóczi Ferenc ugyan visszaszerezte, de a szatmári béke után III. Károly a vm. nagy részét a gr. Schönborn család birtokába juttatta. Ettől az időtől kezdve e határszéli vm. a nemzet történetében nagyobb szerepet nem játszott. Béreg (Backi-Breg), bács-bodrogmegyei község, Trója Jugoszláviához tartozik. A régi Bereg vm. térképe.