Uj Idők Lexikona 3-4. Assistens - Börcs (Budapest, 1936)

B - Béreg (Bački-Breg)

Bereg A régi Bereg vm. címere­­dek az Uzsoki hágó­tól a Nagyág forrás­­vidékéig) és a Kár­pátok vulkanikus vo­nulatának Szinyák és Bar­é Gyil nevű ré­szei borítják. DNy.-i része síkság, amely­ből csak a kis bereg­szászi vulkanikus ere­detű hegység emelke­dik ki szigetszerűen. Vizei a Latorca, a Borsava és a Tisza. Nagyobb állóvize volt a Szernye mocsár, de már lecsapolták. Éghajlata, a felszíni viszo­nyoknak megfelelően, az alföldi szélsőséges klímától egészen a magas hegységek zord ég­hajlatáig változik. Évi középhőmérséklet a síkságon (Munkács) 11.7° C, a Beszkidekben 5° C. Csapadék 800—1000 mm. Bányakin­csekben a megye szegény, annál gazdagabb ásványos forrásokban (Szolyva, Királyfi­szállás, Hársfalva, Szinyák stb.). Földje a síkságon termékeny, szépen művelt, a hegy­vidéken erdőgazdálkodás és állattenyésztés a lakosság foglalkozása. Az összes népes­ség 75%-a őstermelő; az ipar és kereskede­lem jelentéktelen. A vm. székhelye Bereg­szász volt. A mai vármegye leírása: B. megmaradt területét megosztották Szabolcs és Szatmár vm. között. Szabolcshoz csa­toltak 67 km 2-t, Szatmár­­hoz 369 km 2-t. (1930) 4095, ill. 23.834 lak. Mivel na­gyobb része Szat­márhoz tartozik, közigazgatásilag Szatmár vm. és Ugocsa vm. Magyarország birto­kában maradt területével alkot közös törvényható­ságot. L. még: Szatmár, Ugocsa és Bereg k. e. e. vm. B története. A vm. te­rülete már a honfoglalás­kor történelmi esemé­nyek színhelye. A kró­nika szerint a honfoglaló ősök alapították itt Mun­kács várát. Szt. István idejében királyi váris­­pánság volt. A vm. köz­pontja minden valószínű­ség szerint Borsova vára volt, erről nevezték el a vm.-t is Borsovának; a Bereg nevet véglegesen csak 1621-től kezdve vi­selte. A XII. sz.-ban II. Géza Beregszász vidé­kére szászokat telepített be, akik itt bányászattal és szőllőműveléssel foglalkoztak. A vm. terü­letén adta ki II. Endre a híres beregi okleve­let a zsidók megrendszabályozására (1233.). A tatárok a vm.-t elpusztították. IV. Béla a tatárok kivonulása után idegeneket telepí­tett a vm.-be és őket privilégiumokkal ru­házta fel (1247.). Károly Róbert Munkács várát az ország É.-K.-i vidékének egyik védelmi támpontjául építtette ki. Nagy La­jos a vm. K.-i részeibe Halicsból és Podo­­liából rutén földműveseket és pásztorokat telepített le. Munkácsot és környékét Zsig­­mond király 1427-ben Brankovics György szerb deszpotának adományozta; a XVI. sz. elején a vm. területe a korona birto­kába került. A bécsi békében (1606) a vm. több É. K.-i vm.-vel együtt Bocskai Ist­ván kezébe került, az 1621-i nikolsburgi bé­kében Bethlen Gábor, az 1615-i linzi béké­ben pedig I. Rákóczi György kapta meg. Ettől kezdve a Rákóczi család birtoka mindaddig, míg 1688-ban a császári csapa­tok az I. Rákóczi Ferenc özvegyétől, Zrínyi Ilonától védett Munkács várát el nem fog­lalták. II. Rákóczi Ferenc ugyan vissza­szerezte, de a szatmári béke után III. Ká­roly a vm. nagy részét a gr. Schönborn család birtokába juttatta. Ettől az időtől kezdve e határszéli vm. a nemzet történe­tében nagyobb szerepet nem játszott. Béreg (Backi-Breg), bács-bodrogmegyei község, Tr­­ója Jugoszláviához tartozik. A régi Bereg vm. térképe.

Next