Uj Idők Lexikona 3-4. Assistens - Börcs (Budapest, 1936)

B - Böge - Bögellő - Bőgés - Bögő - Bgölylárvabetegség - Bögölyök (Tabanidae) - Bögölypatony (Dolnia Potôn) - Bőgőmajmok - Bögöt - Bögöte - Bögöz (Mugeni) - Böhlau Helene - Böhm (Bánkúti) Dezső - Böhm Georg - Böhm Gusztáv - Böhm Henrik - Böhm Károly - Böhm Pál - Böhm Theobald - Bohme Franz Magnus - Böhme Jakob

Bőll­­e a rekeszizom összehúzódik és a nyelőcsőn át levegőt szív a gyomorba; ez a levegő aztán ismét a szájon át hangosan eltávo­zik. A B. a közérzetet tetemesen megja­vítja. Böge, eredeti jelentésében a. m. megre­kedt, lassan folydogáló víz v. medersza­kasz. Innen származtatják a Bega folyó nevét is. Újabban a hajózócsatornák v. csatornázott folyók két vízlépcsője (duz­zasztó és zsilip) közötti szakaszát nevezik B.-nek. Bögellő, pozsonymegyei község, Tr­­óta Csehszlovákiához tartozik, (1930) 401 lak. B'"gés, 1. Szarvasbőgés. Bőgő, 1. B. v. böggő, régies elnevezése a dunai fahajó elején, a fedélzet fölé emel­kedő orrtőke ormán elhelyezett csigavona­las faragványnak. 2. Mint hangszer 1. Cselló (Kis-B.) és Nagybőgő. Bögölylárvabetegség, elsősorban szarvas­marhákon észlelhető megbetegedés. A marh­abögöly-legyek lárvái a hát és ágyék­tájék bőre alatt diónyi genyes csomókat okoznak s a bőrt átfúrják; a bőr legérté­kesebb részének kilyuggatása által súlyos gazdasági kárt okoznak. Kivételesen a B. emberen is előfordul. Bögölyök (Tabanidae), a kétszárnyúak v.­legyek (Biglera) rendjébe tartozó rova­rok; mintegy 2000 fajuk ismeretes. Köze­pes és nagytermetű állatok. Hímjeik nö­vénynedvekkel táplálkoznak, nőstényeik melegvérű állatok, főként emlősök vérét szívják, eközben egyesek veszedelmes be­tegségek csíráit oltják emberbe, állatba. Nálunk főként a patás állatokat támadják, de az embert sem kímélik. Legfontosabbak közülük: a közönséges marha-B. (Tabanus bovinus), az esőhozó pöcsök (Haematopata pluvialis), az aranyszemű pöcsök (Chry­­sops coecotiens). Bögölypatony (Dolnia Poton), pozsony­megyei község, Tr­­ója Csehszlovákiához tartozik, (1930) 474 lak. Bőgőmajmok, az­­RoMo­mi­ nemzetségbe tartozó majmok összefoglaló neve; rend­­szertanilag a szélesorrú majmok (Plolty­­rrhini) alrendjében, a körmösmajom-félék (Cebidae) családjába tartoznak. Jellemző sajátságuk hólyagszerűen felfújt nyelv­csontjuk, mely hangadásnál hangerősítő­ként szerepel. Kapaszkodó farkkal bíró, meglehetősen ártalmatlan, falevelekkel táp­lálkozó, nagyon hangos állatok, hangjuk messzire hangzó bőgés. Fajaik D.-Ameriká­ban nagyon gyakoriak, a legismertebb köz­tük a főként az Amazonas táján honos vörös B. (Alouatta seniculus), ottani nevén guariba v. aluate. A B.-prém a kevésbbé nemes majomprémek között is az olcsób­bak egyike. Bögöt, kk. Vas vm. sárvári j.-ában, (1930) 412 lak. Tt. p. és u. t. Porpác. Bögöte, kk. Vas vm. sárvári j.-ában, a sárvár—zalabéri vasútvonal mentén. (1930) 716 lak. Kat. temploma 1756-ból való. Bögöz (Mugeni), udvarhelymegyei köz­ség, Tr­­óta Romániához tartozik, (1930) 1246 lak. A ref. templomban XIV. és XV. sz.-beli faliképek, Szt. László és Szt. Mar­git életéről. Böhlau Helene, német írónő, *1859. Sok realisztikus regényt írt, amelyeknek fv.­­erénye a női lélek finom elemzése. (Der Rangierbahnhof, Halbiier, im Garten der Frau Marie Strom), önéletrajzi regénye: Isebie, Böhm (Bánkúti) Dezső, zenei író, *1887. Az ev. leánykollégium igazgatója. Zene­­történeti munkákat ír. Magyar zenetörté­netet adott ki német nyelven (1930). Böhm Georg, német zeneszerző, zongora és orgonaművész, *1661, +1733. Reinken ta­nítványa, hamburgi, később lüneburgi or­gonista. Zongora­ muzsikája és kantáta műfaja nagy hatással volt Bachra. Böhm Gusztáv, zeneszerző, karmester, *1823. +1878. A Nemzeti Színház hegedűse, majd Szerdahelyi J. dalműtársulatának kar­mestere volt; a magyar nótát társaságával együtt külföldi hangversenykörutakon pro­pagálta. Később a Nemzeti Színház operai rendezője lett. Több operát és dalművet írt. (Debreceni bíró, vígopera, 1863.) Böhm Henrik, építész, *1867, +1936. Az ő műve az újpesti városháza, a pöstyéni Zöldfa-szálló, egy sor budapesti lakóház. Böhm Károly, filozófus, *1846, +1911. A legkiválóbb és legeredetibb magyar gon­dolkodók egyike. Főműve Az ember és vi­lága (5 kötet). Comte pozitívizmusának és Kant idealizmusának az összeegyeztetésére törekedett, de igazi szellemi vezetője Fichte bölcselete volt. Rendszerében azon­ban sok eredetiség van, különösen érték­­elmélete egészen új nyomokon halad s vele a külföld filozófusait messze megelőzte. Mint kolozsvári egyetemi tanár, rendkívül nagy személyes hatást tett tanítványaira; ezeknek egyike, Bartók György írta meg életrajzát. Böhm Pál, festő, *1839, +1905. Szinte egész életét Münchenben töltötte, de gyermek­kori emlékek s néhány magyarországi úti benyomás alapján cigányokat, magyar pa­rasztokat festett, realista modorban. Ezek s a róluk külföldi lapokban is megjelent illusztrációk népszerűvé tették nevét. Né­­hány képe a Szépművészeti Múzeumban van. Böhm Theobald, német fuvolaművész és hangszerépítő, *1794, +1881. Ő látta el a fuvolát billentyűkkel. (B.-fuvola). Böhme Franz Magnus, német zenei író és folklorista, *1827, +1898. Nagybecsű né­met népdalgyű­jtemények kiadója: Altdeut­­sches Liederbuch (1877), Volkstümliche Lieder der Deutschen (1895), Deutsches Kinderlied und Kinderspiel (1897) stb. Böhme Jakob, német író, *1575, +1624. A német misztika utolsó és legnagyobb kép­viselője. Csizmadiamester volt, önerejéből küzdötte fel magát jelentős szellemi magas-

Next