Uj Idők Lexikona 5-6. Bőrcsipke - Cumulus (Budapest, 1937)

C - Csőszivűek (Leptocardii) - Csősztelek (Čestereg) - Csőtészta (maccaroni) - Csővágó - Csővár - Csövesfogú emlősök (Tubulidentata) - Csöves kazán - Csövesmalom (csőmalom) - Csővoltméter

Csőszívűek mást redukáló szerkezetek, mérőberendezé­sek, stb. Szerelésüknél tekintetbe veendő, hogy a csőkeresztmetszet hirtelen, átmenet nélküli v­ éres átmenetű változása a folya­dék áramlásában energiaveszteséget okoz (örvény-veszteség, kontrakciós veszteség). Igen sok fajtájuk van, a leggyakrabban al­kalmazottakat az ábra mutatja. Csőszívűek (Leptocardii), halszerű állatok. Vázuk csupán gerinchúr; koponyájuk, agyuk, szívük nincs; az utóbbi helyett véredények lüktetnek. Ezek a tulajdonságok nagyon elkülönítik a C.-et a gerinces állatoktól. Legismertebb képviselőjük az Amphioxus (1. o.) v. Branchiostoma. Csősztelek (Cestereg), torontálmegyei köz­ség, Tr­­ója Jugoszláviához tartozik, (1930) 2400 lak. Csőtészta (maccaroni), sikérben dús, finom búzalisztből v. darából, élesztő, kovász, sütőpor felhasználása nélkül készülő száraz tésztaáru. Gyúró, dagasztógép végzi a tészta gyúrását és fűtött gépi berendezés adja meg a C. egyenletes, szabályos alakját. Van tojással és tojás nélkül készült C., utób­bit a kereskedelemben fehér áru­nak neve­zik. A C.-t csak növényi festékkel szabad festeni és azt a burkolaton fel kell tüntetni. Tápértéke 337 kalória. A C. olasz nemzeti étel. Szárított állapot­ban több minőségben (a kg liszt arányában felhasznált tojások száma szerint) és külön­féle vastagságban kerül forgalomba. Szá­raz helyen tartva, évekig eláll. Az olasz konyha sok készítési mód­ját ismeri. Legnépszerűb­bek : a milánói, bolognai, nápolyi módok. Kedvelik sós vízben kifőzve, külön­féle mártásokkal (paradi­csom­, spanyol­, barna már­tás) hús, hal, máj, gomba v. hasonló vagdalékkal el­keverve. Készítik még tál­ban sütve (au gratin), mint előételt v. mint hús­ételek velejáróját. Sajttal meghintve, olvasztott vaj­jal, főtt tésztaként is szo­kás adni. Egyik fajtája a bigoli. Csővágó, vékonyfalú vas­csövek (gáz- v. vízvezetőcsövek) méretre­­vágásához használt kézi szerszám (1. az áb­rát). A levágandó cső az A görgőkre támasz-Csővágó. A) Görgők. B) Vágótárcsa. C) Csavaros nyél­­kodlik. A B acélvágótárcsát a C csavaros nyéllel a csőre szorítják és a C.-t a nyíl irá­nyában körülforgatják. Az éles tárcsa addig nyomul be a cső falába, míg átvágja. Csővár, kb. beosztva Ácsa nk.-hez Pest- Pilis-Solt-Kiskun vm. váci j.-ában. (1930) 642 lak. U. p. és u. t. Ácsa. Csövesfogú emlősök (Tubulidentata), az emlősök egyik rendje. Jellemzi őket saját­ságos, az emlősök sorában egyebütt sehol elő nem forduló fogazatuk, mely oszlop alakú, függőleges csövecskékből összetett, gyökértelen egyes fogakból áll. Az utób­biak tehát csak felül zártak, alul ellenben nyitottak, azért az állat egész életén át nő­nek; fogzománc nem fedi őket. A rend egyetlen képviselője a földimalac (Orycte­­ropus). Magyar nevét sajátságos, erősen megnyúlt, a végén egyenesen levágott, a sertéséhez hasonló orráról kapta. Hazája D. és ÉK. Afrika (Orycteropus capensis és Orycteropus aethiopicus). Csöves kazán. Gőztermelés céljából a fűtő­felület megnagyobbítására és a jobb víz­cirkuláció biztosítására a kazánokban igen elterjedten alkalmaznak csöveket. A tüzelő-C. legjellemzőbb típusa a Cornwall-kazán (1. o.). A tűz-C.-t leginkább vasúti mozdonyok­ban alkalmazzák. Legmodernebb a víz-C, melynek igen elterjedt alakja a Babcock— Wilcox-féle v. elemsoros kazán. C.-okban lágy, iszapmentes vizet kell használni, mert a kazánkő (vízkő) lerakódása sok bajt okoz­hat, időnkénti kitisztítása pedig nagyon kö­rülményes. Csövesmalom (csőmalom), ércek és más kőzetek rendkívül finom aprítására hasz­nált aprítógép. Két, vízszintes, üreges csap körül forgó, hosszú, csőszerű acél-őrlődob­­ból áll. Belsejében gömbölyű flintkövek v. acélgolyók vannak, melyek a szárazon , nedvesen beadott anyagot, a dob forgása közben, ütéssel aprítják fel. A két üreges csap egyikén történik az adagolás, mási­kán pedig a felaprított anyag távozik el a C.-ból. Csővoltméter, elektrotechnikai műszer, elektroncsöves mérőberendezés, mely az elektroncső egyenirányító hatását használja fel feszültségmérésre. Működésének lényege: a mérendő, váltóáramú feszültséget az elektroncső, rácsára vezetik és az elektro- Csövesmalom metszete. 1. Tartály. 2. Adagolócsiga. 3. Adagolócsiga hajtása. 1. Fal. 5. Silexkóbélés 6. Üritőnyilások. 7. Szállítócsiga. 8. Búvónyilás. 9. Flintka őrlőtestek. 10. Fogaskerékhajtás. 11. Fogaskerék.

Next