Uj Idők Lexikona 7-8. Cún - Eöttevényi (Budapest, 1937)
E - Eklogit - Ekman Robert - Ekphonesis - Ekrazit - Ékszer - Ékszerész-ipar - Ektasia - Ektoderma
ezután foglalhatta el ismét rendes helyét a gyülekezetben. Ekliptika, a Földnek a Nap körüli pályája. Síkja a Föld egyenlítőjének síkjával 2326’59” szöget zár be (E. ferdesége). A Napnak az égen egy év alatt leírt látszólagos pályáját is E.-nak hívják, ez az előbbinek mintegy visszatükröződése. Az E. az égbolton azáltal vehető észre, hogy a Nap lenyugvásának helyén, a horizont közelében, az Állatkörnek mindig más csillagképe válik láthatóvá besötétedés után. Az E. síkjára merőleges, az E. középpontján átmenő egyenes az E. tengelye, ennek és a (látszólagos) éggömbnek metszéspontjai az E. pólusai. A csillagászatban használatos E.-i koordinátarendszer párhuzamos körei az E.-val párhuzamosak, délkörei az E. pólusain mennek át. Utóbbiakat a Tavaszponttól kezdődőleg számozták meg. Az E. szigorúan véve kevéssé megnyúlt ellipszis, ennek egyik gyújtópontjában van a Nap középpontja. A megnyúlás oly kicsiny, hogy még az E. középpontja is beleesik a Napba, ugyanis az E.-nak numerikus excentricitása 0 0167. Eklogit, zöld augitből, úgynevezett omfacitból és vörös gránátból felépített, nagy földmélységekben kikristályosodott magmatikus kőzet. Elterjedt Finnországban. Ekman Robert, a „finn festészet megindítója", *1808, +1873. Sokáig svéd udvari festő volt. Finnországba visszatérve népéletképeket festett. Fontos volt művészetpedagógiai munkálkodása. Ekphonesis (görög), a. m. „hangos olvasás", a g. kel. liturgia szövegeinek ünnepélyes, hangos előadása. Külön jelek, az ú. n. ekphonetikus jelek jelölik. Ekrazit, robbanóanyag, a pikrinsavnak (1. o.) az osztrák-magyar hadseregben viselt s azóta széltében elterjedt neve. A pikrinsavhoz rendszerint kevés mononitronaftalint is adtak, hogy feldolgozásánál kevesebb por keletkezzék (utóbbi ugyanis ártalmas a munkások egészségére). Ékszer, apró, leginkább nemes anyagból készült, a testi ékesítés célját szolgáló tárgyak gyűjtőneve. Díszítés mellett lehet babonás célja is (pl. díszes amulettek) v. a hatalom jele (pl. a különböző koronák) v. puszta jelkép (pl. eljegyzési, doktori gyűrű), másrészt szolgálhat gyakorlati célt is (pl. díszes övcsatt). Már az őskorban is nagy volt a szerepe, mint azt az ásatások útján napfényre került kőkorszakbeli, kagylókból, állati fogakból stb. készített „gyöngysorok", perecek bizonyítják. A mai, természeti állapotban a trópikus éghajlat alatt élő néptörzsek közt akadnak olyanok is, amelyeknél az efajta É. jóformán egymaga helyettesíti a ruhát s nagyon valószínű, hogy az őskorban is rokon viszonyok közt az É. megelőzte a ruházkodást. A kultúra fejlődésével az É. egészen iparr művészeti jellegű lett, alakítása túl Ektoderma nyomán az ötvösművészetnek lett feladata, egyre kisebb mértékben a gemmametszőké. A babilóniai, asszíriai, egyiptomi, krétai, mykenai leletek már nagyfejlettségű É.-művességről tanúskodnak a Kr. e. IV. évezredtől fogva. Már ebben a korban szorosan hozzásimul az É.-ek stílusa az említett népek általános művészeti stílusához s így van ez napjainkig. A fő É.-típusok már ebben az időben is elkülönödtek egymástól rendeltetésük szerint. Ilyen pl. a hajdíszítő diadém, amelynek pompás, aranyból domborított példányai már a Kr. e. II. évezredből is maradtak ránk. Ebbe a sorba tartoznak a gazdag díszítésű hajtűk is. A nyakékességet szolgálták a különböző, gyöngyből, zománcos aranyból, drágakövekből készült nyakláncok; a kar és láb díszei arany-, ezüst- és csontperecek; végül divatoznak a gyűrűk, fülbevalók, primitív népek ajak- és orrperecei stb. Mindezek közvetlenül a testre kerülnek. A ruhán viselt É.-ek elsősorban az ékes fibulák, tűk, csattok, a mellpajzsok, részben a násfák is (1. e címszavakat). A művelt népek É.-einek legfontosabb anyaga az arany, ritkábban az ezüst; ezeket gyakran kombinálják sokféle színű zománccal, drágakövekkel, gyönggyel, gemmával, kameóval. Az anyagoknak feldolgozási módja szorosan együttjár az ötvösség máscélú technikájával és stílusával. Manap az É.-ek sokféle típusa gyári üzemekben is készül, ezek termékei természetesen alsóbbrendűek, mint az igazi ötvösművészet készítményei. A tömegfogyasztást szolgálják az ú. n. hamis É.-ek is, amelyek olcsó anyagból (egyszerű fémötvözetek, színes üveg, mesterséges gyöngy stb.) utánozzák a nemes anyagúakat. A rendkívül fejlett régi magyar É.-művesség néhány jellemző termékét mutatják a 183—184. sz. képtáblák. Ékszerész-ipar, képesítéshez kötött ipar. Rokon az arany-, ezüstműves, arany-, ezüst-, fémverő, valamint ötvös iparokkal. Ennek következtében ezeket az iparokat együtt lehet gyakorolni, ill. az egyik iparról a másikra át lehet térni a képesítés külön igazolása nélkül. Az É. a nehezebben elsajátítható iparok közé tartozik, a segédidő 2 és 21 év. Az ékszerkereskedés szabad ipar, a zsibárus ékszerek vételével és eladásával külön engedély nélkül is foglalkozhat, de a rendőrségi előírásokat köteles betartani. Ektasia (görög), az orvostudományban valamely tömlőalakú szerv kiöblösödése, kitágulása. Ismeretes pl. a hörgők E.-ja, a gyomor E.-ja. Ektoderma. Fejlődésének legkezdetén az embrió két, később három réteg sejtből áll; ez az ú. n. csíraleveles stádium. A külső sejtréteg neve E„ a belsőé entoderma, a kettő közötti, utoljára fejlődő középső sejtréteg a mesoderma. Az E.-ból fejlődik a bőr, az idegrendszer az összes érzékszer.