Uj Idők Lexikona 7-8. Cún - Eöttevényi (Budapest, 1937)

D - Dunaegyháza - Dunaföldvár - Dunagálos (Gložan) - Dunagárdony (Gardinovci) - Dunagőzhajózási Társaság, l. Első Dunagőzhajózási Társaság - Dunaharaszti - Dunahidas (Most na Ostove v. Bruck) - Dunai Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság, l. Cred - Dunai galóca (Salmo hucho) - Dunai hering, l. Alosa - Dunai hidak - Dunai kerületi kapitányság - Dunai konföderáció

rendelkezései által nemzetközivé nyilvání­tott Duna igazgatására kidolgozott szabály­zat. L. Duna (nemzetközi helyzete) és Duna­­bizottságok. Dunaegyháza, nk. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. dunavecsei j.-ában, a kunszentmiklós— dunapataji vasút és a budapest—bajai, kun­szentmiklós—kalocsai és a fülöpszállás— dunaf­öldvári autóbuszvonalon, a Duna men­tén, (1930) 1989.lak. Dunaföldvár, nk. Tolna vm. dunaföldvári j.-ában, a pusztaszabolcs—paksi vasútvonal mellett, a Veszprém—fülöpszállási autó­buszvonalon, a fülöpszállás—dunaföldvári és a dunaföldvár—szekszárdi autóbuszvonal végállomása, a Duna partján (hajóállomás). Csonka-torony a XVI. sz.-ból. A Dunapar­­ton szabad fürdők. Áramelosztó telep, ken­derkikészítő és gőzmalom. Közúti Dunahíd­­ját 1930-ban adták át a forgalomnak. A kö­zeli Baracspusztán római kori tábor marad­ványai (1. Annamatia), (1930) 11.340 lak. Dunagálos (Glozan), bácsbodrogmegyei község, Tr. óta Jugoszláviához tartozik, (1930) 2865 lak. Dunagárdony (Gar­dinovci), bácsbodrog­­megyei község, Tr. óta Jugoszláviához tar­tozik, (1930) 1520 lak. Dunagőzhajózási Társaság, 1. Első Duna­­gőzhajózási Társaság. Dunaharaszti, nk. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. központi 1.-ában, a budapest—ráckevei vasút­ és a budapest—bajai autóbuszvona­lon, a dunaharaszti—alsónémeti autóbusz­­vonal végállomása, a soroksári Dunaágban. Hajóállomás, 2 strandfürdő. Áramelosztó­­telep, asztalosárugyár, kosárfonó. (1930) 8040 lak. Dunahidas (Most na Ostrove v. Bruck), pozsonymegyei község, Tr­­óta Csehszlová­kiához tartozik, (1930) 1471 lak. Dunai Állandó Vízügyi Műszaki Bizott­ság, 1. ered. Dunai galóca (Salmo hucho), a lazacféle halak (Salmonidae) nálunk élő legnagyobb fajtája. Néha eléri a 2 m hosszúságot és 50 kg súlyt. Pisztránghoz hasonló, felül sö­tétzöld, alul ezüstfehér, feketepettyes szép hal, mely csak a Duna vízrendszerében, a Duna és mellékfolyóinak felsőbb szakaszai­ban, a Vágban, Árvában, Tiszában stb. él. Horgászata kedvelt sport, húsa kitűnő. Dunai hering, 1. Alosa: Dunai hidak. Legré­gibb emléküket Tr­aia­­nus császárnak egyik szép érme őrizte meg (1. az ábrát), ez a fából szerkesztett al dunai híd a császár­nak a dákok ellen in­dított hadjárata al­kalmával készült. Ma a hajózható Dunának említésre méltóbb híd­Dunai híd képe, Traianus császár érmén. Dunai konföderáció­ jai a következő helyeken vannak (a felso­rolásban K közúti, V vasúti, KV pedig köz­úti és vasúti hidat jelöl): Regensburg (K), Passau (K) gerendahíd és (K) kábelhíd, Linz (K) és (KV), Steyregg (V), Mauthau­sen (V), Stein (K), Krems (V), Tulin (V). Bécs: Nordwestbahnbrücke (V), Florisdor­­ferbrücke (K), Nordbahnbrücke (V), az újjáépített Reichsbrücke (K), Stadlauer­­brücke (V), Pozsony (V) és (K), Komá­rom (V) és (K), Esztergom (K); e három utóbbi határhíd Magyarország és Csehszlo­vákia között. A sorban következő újpesti összekötőhíd (V): Margithíd, Lánchíd, Er­­zsébet-híd, Ferenc József-híd, Horthy Mik­­lós-híd és Alsó összekötőhíd a Budapest címszó Hidak c. alfejezetében bővebben szerepelnek. Budapest alatt az első híd Dunaföldvárnál van (KV), majd a Baja melletti vasúti híd az utolsó magyar­­országi dunai híd. Újvidék (K), (V), Bel­­grád (KV), majd pedig Csernavoda (KV) melletti híd következik, ez utóbbi régi és híres s egyben legalsó hídja a Dunának. Dunai kerületi kapitányság, a budapesti m. kir. rendőrségnek az a kerületi ható­sága, amelynek a területe maga a folyó a szigetekkel és az alsó rakodópartokkal együtt. A székesfőváros területén 1908 óta a D. jár el a fiatalkorúak rendőri kihágá­saiban és a rendőri gyermekvédelmi ügyek­ben. E működési körében „rendőri gyer­­mekbiróság“ a neve. Dunai konföderáció, a Duna-menti orszá­gok államszövetsége. Az eszme Kossuth Lajostól eredt. Kossuth már 1850-ben arra a gondolatra jutott, hogy, ha az osztrák birodalom és Törökország felbomlik s e bi­rodalmak területén kisebb nemzeti államok fognak kialakulni, ezek magukban nem lesznek elég életerősek s könnyen idegen hatalmak játékszereivé válnak. Szükséges­nek tartotta ezért, hogy a dunamelléki ál­lamok: Magyarország Erdéllyel, Horvát­ország, Szerbia és a két román fejede­lemség, államszövetséggé alakuljanak oly­képpen, hogy ezek a tagállamok belügyei­­ket önállóan igazgatnák, azonban terüle­tük védelmét, a külpolitikát, kereskedelmi, vám- és pénzügyeiket közösen intéznék, kö­zös parlamenttel. A közös ügyekben a vég­rehajtó hatalmat egy közös bizottság gya­korolná, ennek székhelye felváltva Pest, Zágráb, Belgrád és Bukarest lenne. Ez a tervezet nem talált visszhangra, sőt itthon ártott Kossuth népszerűségének. A világ­háború vége felé Jászi Oszkár és társai ve­tették fel, sok szempontból eltérő fogalma­zásban, a D. tervét. Újabban ismét gyakran emlegetik, pont Középeurópa „új rendezé­­sének“ egyik lehetőségét. 1931-ben Tardieu francia miniszterelnök is felvetette és Ma­gyarországot, Ausztriát és a kisantantot akarta gazdasági egységbe olvasztani; a D.­­hoz hasonló együttműködés tervével foglal­kozik Hodzsa csehszlovák miniszterelnök is. 1847

Next