Uj Idők Lexikona 9-10. Eötvös - Frémont (Budapest, 1938)

E - Epitheton - Építményi jog - Epitome - Építőáldozat - Építőállvány, l. Állvány - Építőanyagok - Építőipari gépek

Epitheton (görög), a. m. jelző. E. ornans (latin), a. m. díszítő jelző; a jelzőnek az a válfaja, mely a jelzett szónak nem meg­különböztetésére, hanem jellemzésére, s ez­által legtöbbször hangulatkeltésre szolgál; pl. Arany Toldijában: barna éjfél. Minthogy az eposzban az ilyen E. legtöbbször állan­dóan ismétlődik egy-egy hős, mitológiai alak, földrajzi hely v. tárgy mellett, ezért az E. ornanst állandó jelzőnek is mondják, pl 1. Homerosnál gyorslábú Achilles, rózsás­ujjú hajnal, bővizű Ida hegy. Építményi jog, ingatlan haszonélvezetén alapuló jog. Akit a tulajdonos a haszonélve­zetre feljogosított, az az É. szerint az ingat­lanon épületet emelhet, de ez az építmény jogilag nem válik az ingatlan alkatrészévé. Epitome (görög), a. m. kivonat; valamely nagyterjedelmű irodalmi műnek rövidített feldolgozása, ill. tartalmi áttekintése. Építőáldozat, ősi hiedelmekkel kapcsolatos babonás népszokás. Célja a gonosz megnye­rése­­. a háztól való távoltartása és ezzel a házban lakók szerencséjének biztosítása. Eleinte embert falazott be az építtető ál­dozatul, hogy amit nappal építenek, azt a hely megsértett szelleme éjjel szét ne rom­bolja. Ennek a K.-i forrásokból is ismert szokásnak emlékét őrzi a Kőmives Kele­­mennéről szóló ballada is. A szokás eny­hébb alakját még ma is sokfelé ismerik. A székelyek pl. kákával kimérik az éppen arra járók árnyékát s ezt a kákát ássák az első ásónyomba. Más hagyományok szerint a gonosznak járó „vámot" valami háziállat­ban adták meg: élő kakast, kutyát tettek deszkaládikában a küszöb alá v, falaztak a ház falába, hogy aki az új házban elsőnek alszik, még az évben meg ne haljon. Idővel ez a szokás is enyhült s az állatot előbb le­vágták s így falazták be v. elégetett ham­vát keverték a mészhabarcsba. Máskor pe­dig csak a hasznával (tojás, toll) keverték a maltert, pl. a hortobágyi híd, késmárki vár­fal építésekor. Végül a „vámot" az alapba ásott pénz helyettesíti. Építőállvány: 1. Állvány. Építőanyagok: Természetes É. a kő, a ka­vics és homok (habarcs, beton stb. alap­anyagai), a mész égetett állapotban és a fa. Mesterséges v. gyárilag feldolgozott É.: agyagból égetett tégla és cserép, kovaföld és tuffaépítőkövek, cement, a szerves anya­gokból készített különböző falazati anya­gok: szalmatáblák (Szolomit), cellulozetáb­­lák (Celotex, Isotex, Insulit stb.), faforgács­táblák (Heraklit). Nagyfontosságúak a ter­mészetes v. gázgyártásból eredő kátrány­szigetelő lemezek a nedvesség ellen. Acélból készülnek a vasbeton kerek keresztmetszetű (gömbvas) betétei, a különböző keresztmet­szetű hengerelt vastartók, a bádogosmun­kákhoz szükséges különböző vastagságú hengerelt lemezek, különböző célokra szük­séges L és U keresztmetszetű szögvasak. Kovácsolt rúdvasat használnak a lakatos­­munkákhoz. Falbur­kolatok részére különféle Építőipari gépek minőségű agyagból és kaolinból égetett la­pokat alkalmaznak. Mind nagyobb fontos­ságú építőanyag az üveg. A leghasználato­sabb É.­az 1. külön címszók alatt. Építőipar, azoknak az iparoknak a gyűj­tőneve, melyek közreműködése valamilyen fajta építkezésnél szükséges. Ide tartozik úgy a magas-, mint a mély­építészet. Sző­kebb értelemben­­, vagyis építőmesterség az építkezésekkel kapcsolatos négy főiparág: az építőmesteri, kőmíves, ács és kőfaragó ipar. Ezek mindegyike külön ipar; gyakor­lásukat képesítéshez és azonfelül engedély­hez is kötik; ezek az iparok még csak nem is rokonok egymással, így a képesítést mind­egyikre csak külön-külön lehet megszerezni. Nem tekintendő iparnak az építkezések ter­vezése, ez tehát mindenkinek, az építőmes­ternek is, jogában áll; az építkezések válla­lása, azaz az üzleti és pénzügyi rész lebo­nyolítása viszont szabad ipar. Vannak mér­nököknek fenntartott munkálatok, pl. hidak, utak, vasutak, középületek, nagyobb lakó­épületek tervezése stb. E munkák jegyzé­két a 127.000/1929. K. M. sz. rendelet so­rolja fel. Az E.-okban a képesítés megszerzésének általában két foka van: a kisebb és a na­gyobb munkák végzésére vonatkozó. A kisebb munkákra a képesítés három évi szakbavágó gyakorlat után rendszerint megszerzettnek tekintendő; a nagyobb munkákra a képesí­tést a gyakorlati évek kitöltése mellett kü­lön vizsgának oklevéllel igazolt sikeres le­tétele, ill. az állami felső építő ipariskola sikeres elvégzése adja meg. Az É. jelenlegi jogi helyzetét miniszteri rendeletek szabá­lyozzák, de régóta törekednek külön törvény alkotására. L. még Építőmester. Tágabb értelemben az É. körébe tartozik az építészet mellett a közút- és vasútépítés, vízszabályozás, ármentesítés, folyamkotrás, kikötő-, csatorna-, híd-, vízmű- és vízvezeték­építés, földmun­ka vállalkozás, E.-i vasbeton­szerkezetek készítése, kőműves, ács, csere­­pező, palafedő, üveges, szobafestő, papír­­kárpitfelragasztó, fényező, mázoló, címfestő, stukkatúrakészítő, márványozó, kútásó, ke­menceépítő, kéményseprő iparok; nád- és zsúptetőkészítés, porcellán- és majolika­falburkolás, kövezés, aszfaltozás, gáz-, gőz­fűtés- és vízvezetékberendezés és szerelés, lakás-, szoba- és ablaktisztítás, köztisztasági vállalkozás. Az 1930. évi népszámlálás szerint az É.-ok­­ból élt 285.913 személy, ezek közül kereső 112.373, eltartott 173.540. A keresők közül önálló 22.674 (22.366 férfi, 308 nő) volt. Leg­több személynek a kőműves- (45.715) és ács­­ipar (17.403), valamint a szűkebb értelem­ben vett építészet (12.188) nyújtott kerese­tet, legkevesebbnek a papírkárpitfelragasztó­­ipar (4). Építőipari gépek, az építkezés folyama­tos munkáit gyorsítják és egyes munka­­folyamatokat egyenletesebbekké tesznek. Alkalmazásuk mindinkább terjed, bár az Uj Idők Lexikona, IX. 2097

Next