Uj Idők Lexikona 13-14. Herder - Kamcsatka (Budapest, 1939)

I - Iparművészeti Iskola (Orsz. Magy. Kir.) - Iparművészeti Múzeum (Orsz. Magy.) - Iparművészeti Társulat (Orsz. Magy) - Iparosok Országos Központi Szövetkezete (IOKSz) - Iparossegéd - Iparosszövetkezet, l. Ipari szövetkezet - Iparostanonc - Iparostanonciskolák - Iparostanoncotthonok - Iparpártolás - Iparpolitika

Iparművészeti Iskola meg, hogy alkotásait külön iparos osztály v­­egyes iparművészek állítják elő és nem saját céljukra (mint pl. a faragcsáló pász­torember a maga díszített tárgyait), ha­nem a közönség számára. I.-i tevékeny­séggel minden korban és minden népnél találkozunk, főleg luxuskészítmények terén. Ezzel szemben a mai értelemben vett I., mely a napi élet tárgyait, eszközeit stb. igyekszik művészi formában alakítani, még csak a múlt sz. közepén alakult ki mint önálló fogalom. Az új I.-i mozgalom Angliából indult ki, William Morris és Walter Crane baráti köréből, akik 1861- ben műhelyt alapítottak színes üvegkészít­mények, művészi kárpitok, csempék, texti­liák stb. előállítására. Törekvéseiket a kö­zönség szívesen fogadta, sorban alakultak I.-i iskolák, I.-i múzeumok, I.-i kiállítások stb. a kontinensen is. A századforduló tá­ján fejlett modern I.-e volt már Német­országnak (a Jugend c. folyóirat körül csoportosuló művészek ápolták), Francia­­országnak, Belgiumnak, a skandináv álla­moknak és kifejlődött az I. hazánkban is. Később gyakran túlzásba is tévedt a túlsá­gos egyéniséget erőltető I.-i törekvés („sze­cesszió"). A háború utáni fejlődés tisz­­tultabb formákhoz, egyszerűbb vonalakhoz, a gyakorlatiasság és anyagszerűség na­­gyob tiszteletéhez vezetett. A magyar I. ma jóhírű az egész világon és termékei­ből sokmillió pengő kivitelünk van. Iparművészeti Iskola (Orsz. Magy. Kir.), Trefort Ágoston, közoktatásügyi miniszter alapítása (1880). Eleinte a Mintarajziskolá­­val és Rajztanárképzővel volt kapcsolatban, a fokozatos fejlődés évei 1883—1896 közé es­nek. Ekkor az I.-nak már több osztálya volt. 1896-ban került mai helyére (IX., Kinizsi­­utca 31), ahol elérte fejlődése legmagasabb fokát. Egy alacsonyabb, 3 éves és egy ma­gasabb, 5 éves (művészképző) tanfolyamra oszlik. Igazgatója (1939) Szablya-Frischauf Ferenc. Iparművészeti Múzeum (Orsz. Magy.), 1872-ben­­alapították. Ekkor az országgyűlés 50.000 forintot szavazott meg műtárgyak vásárlására. A letétek és adományok útján is gyarapodott gyűjtemény eleinte a Nem­zeti Múzeum lépcsőházában, 1877-től 1896-ig az Andrássy­ úti régi Műcsarnokban, majd 1896-tól üllői úti saját épületében (tervezte Lechner Ödön) van elhelyezve. Itt Radisics Jenő igazgatósága alatt hatalmas gyűjte­ménnyé fejlődött. Későbbi főigazgatója Végh Gyula volt. 1934-ben az intézet bele­olvadt a Magyar Történeti Múzeumba. Iparművészeti Társulat (Orsz. Magy.), 1885-ben alakult a magyar iparművészet fejlesztésére. 1894-ig a Magyar Ipar c. fo­lyóiratot adta ki, 1896 óta a Magyar Ipar­művészet a társulat hivatalos folyóirata. Az I. rendkívül sokat tesz a magyar ipar­művészet külföldi terjesztése érdekében. Örökös elnöke (1939) József Ferenc kir. hg., ügyvezető alelnöke Szablya-Frischauf János. Iparosok Országos Központi Szövetkezete (IOKSz), 1920-ban a kisipar áruhitellel való ellátására és szövetkezeteinek ellenőrzésére alakult. Az 1924. XVIII. t.-c. átszervezte, azóta iparosok szövetkezetei csak az I. kebe­lében működhetnek. Elnöke (1939) Laky Dezső. Iparossegéd, a segédlevéllel rendelkező ipari alkalmazott. Az iparos és I. közötti viszony a törvény korlátai között szabad egyezkedés tárgya. Az I., aki könnyebben elsajátítható iparban 2 évig, egyéb iparok­ban 2­1 évig szakbavágó munkát végzett, mestervizsgát tehet és önállósíthatja magát. Az I. munkakönyvét köteles kérni; e sza­bály alól csak a fontosabb teendőkkel meg­bízott I. (könyvvivő, pénztárnok, munka­vezető) van felmentve (1884.XVII. t.-c. 99. §.). Az I. felmondási ideje 15 nap, fontosabb teendőkkel megbízott I.-nél (könyvvezető, pénztárnok, üzletvezető, utazó, raktárnok stb.) 3 hó (1884.XVII. t.-c. 92. §.), 2 évi szol­gálati idő után félév (1910/1920. M. E. sz. r. 2. §.). A felmondás nélküli elbocsátás és ki­lépés okait a törvény állapítja meg. Iparosszövetkezet, 1. Ipari szövetkezet. Iparostanonc, az az alkalmazott, aki vala­mely iparüzem tulajdonosával szemben arra kötelezi magát, hogy részére az üzemben folytatott ipari munka megtanulásához szükséges mértékben dolgozni fog. I. csak az lehet, ki 12. életévét betöltötte, 6 elemi osztályt végzett, az iparra testi állapotánál fogva alkalmas. I.-ot csak olyan iparos tart­hat, kinek iparjogosítványa van, szakkép­zettséggel rendelkezik, üzemi berendezése a kiképzésre alkalmas és akitől a tanonc­­tartási jogot nem vonták el. A tanszerző­dést az iparhatóság előtt kell megkötni. Az iparos az I.-nak nemcsak munkaadója, de oktatója, nevelője és atyahelyettese; az I.-et tanonciskolába köteles járatni. Az I. a tan­idő leteltével segédvizsgát tesz. Iparostanonciskolák. Az 1922. évi ipartör­vény rendelkezései értelmében minden ipa­rostanonc köteles a tanoncidő alatt I.-ba járni. A szükséges tankönyveket és tansze­reket a mesterek kötelesek tanoncaiknak be­szerezni, de ha a mester is szegény, Buda­pesten a székesfőváros ezeket ingyen adja. L. még Inasiskola. Iparostanoncotthon, iparos tanoncok neve­lését előmozdító intézmény. Többnyire la­kást és teljes ellátást nyújt a bennlakók­nak. Néha csak arra szolgál, hogy a ta­noncok szabad idejüket ott töltsék; az ilyen I. feladata az ipari továbbképzés és az er­kölcsi nevelés. Magyarországon (1937) 9 bennlakásos I. áll fenn. Iparpártolás, a hazai ipar védelmére, ill. a hazai iparcikkek fogyasztásának fokozá­sára irányuló társadalmi mozgalom. Befo­lyásolni törekszik az állam iparfejlesztési politikáját is. Híres volt a magyar tulipán­mozgalom, az 1900-as években. Iparpolitika, az ipar fejlesztésére és vé­delmére szolgáló törvényhozási és kormány­zati intézkedések összessége.

Next