Uj Idők Lexikona 15-16. Kámea - Láz (Budapest, 1939)

K - Kanton - Kántor - Kántorböjt - Kántorjánosi - Kántorné Engelhardt Anna - Kántus - Kántusfű - Kanut (Knut, Kund), szentek - Kanut, dán királyok - Kány - Kánya Kálmán - Kánya - Kánya (Milvus)

Kanton ményes kikötő. (1931) 861.724 lak. 1938-ban megszállták a japánok. Kanton (canton): 1. Franciaországban és Belgiumban alacsonyabb fokú közigazgatási területegység. 2. Svájcban az egymással­­örökös szövetségb­e lépett tagállamok megjelölése. Kántor (latin cantor, a. m. énekes), a templomban orgonáié és az istentiszteletek alatt a népéneket vezető férfi. Magyar­­országon nagyon sok helyen kapcsolódik a tanítósághoz (kántortanító). Kiképzése a tanítóképzőben történik. Kántorböjt (latinul quattuor, t. i. tempo­rum, a. m. négy időszak böjtje), negyedévi böjt, magyar elnevezése, latin nevének fél­reértéséből, ú. n. népetimológiával keletke­zett. II. Orbán pápa 1095-ben rögzítette a ma is előírt napokra: a nagyböjt első he­tének, pünkösd hetének, a szept. 14-et és dec. 13-at követő hétnek szerdájára, pén­tekjére és szombatjára. Eredete I. Calixtus (218—222) és Nagy Szt. Leó (440—461) pá­pák nevéhez fűződik. A K. szombatjai az Egyházi Törvénykönyv szerint a papszen­telés napjai. Kántorjánosi, kir. Szatmár vm. máté­szalkai j.-ában, a nyíregyháza—mátészalkai vasútvonal mellett. (1930) 3260 lak. Kántorné Engelhardt Anna, színésznő, •1791, 1­853. Mint a pesti német színház igazgatójának a szolgálója kezdett érdek­lődni a színpad iránt. 1809-ben Kántor­­Tor­zson komikus színész neje lett. Egyike volt a Nemzeti Színház megnyitását megelőző korszak legnagyobb magyar színészi tehet­ségeinek, főleg mint tragika. Vidéki társu­latoknál, majd Budán működött és nagy áldozatkészséggel vett részt a Nemzeti Szín­ház előkészítésében. Mikor ez utóbbi fel­épült, K.-t mégis mellőzték. Ezután több­nyire Erdélyben lépett fel. Legemlegetet­­tebb szerepe Grillparzer Sapphóia­ volt. Kántus (latin cantus, a. m. ének), a ma­gyar kultúrtörténetben a régi protestáns kollégiumok (elsősorban Debrecen, Sáros­patak) énekkarának neve. Sajátos, már ere­dendően régies stílusukat, a tenor-dallam­­­vezetést (a középső szólam kiemelése, alatta és felette alkalmazott kísérőszólamokkal) Maróthi György (1. o.) hozta be svájci­francia példára, a XVIII. sz. első felében. A K. dalanyaga igen változatos s a nép­daltól az egyházi zenéig terjed. Lelőhelye számos kollégiumi kézirat, s még Pálóczi Horváth Ádám gyűjteménye is a K. szel­lemét tükrözteti. A K. a prot. magyar iro­dalmi szellem fontos hagyománya. Jókai, Csokonai, Arany több helyen megemlékez­nek róla. (L. például Aranynak Hatvani professzorról szóló balladáját.) Zenetörté­­netileg a magyar dalárdaéneklés ősének te­kinthető.­­ 1 . Kántusfű, a Bartscha (1. o.) alpesi nö­vény magyar neve­ alatt fel nem vett előszak­a alatt található ki — Kanut (Knut, Kund), szentek. 1. L. Kanut, dán királyok. 2. K., schleswigi hg., művelt, keresztény életű nemes lovag; nagybátyja, Nielssen Magnus, féltékenységből meggyil­koltatta 1131-ben. Szentté avatták 1170-ben. Ünnepe: jan. 7. Kanut, dán királyok. 1. III. (Nagy) K., 1 995 körül, +1035. I. Svend dán király­­a. Atyjának halála után (1014) folytatta an­nak hódításait Angliában és sikerült el­érnie, hogy az angolok 1016-ban királyukká választották. 1018-ban a dán koronát is örökölte s 1028-ban Norvégiát is meghódí­totta, így É.-Európa leghatalmasabb feje­delme lett. 2. IV. (Szent) K., Dánia védő­szentje, uralkodott 1080-tól 1086-ig. A ke­reszténység megerősödése érdekében sokat tett; aszkéta életű, bölcs fejedelem. Az egy­házi tizedek behozása miatt öccse, Olaf felkelést szított ellene és a lázadók Oden­­seeben, Szt. Albán templomában meggyil­kolták. Szentté avatták 1101-ben. Ünnepe júl. 10. v. jan. 19.­3. VI. K., *1163, +1202. 1182-ben lépett a trónra. Meghódította Po­­merániát és Mecklenburgot (1184), majd Holsteint, Lübecket és Hamburgot is (1200 —1202). Kány, kir. Abaúj-Torna vm. cserehát­­encsi j.-ában. (1930) 264 lak. U. p. és u. t. Krasznokvajda. Kánya Kálmán, diplomata, volt külügy­miniszter, *1868. A bécsi konzuli akadémia elvégzése után diplomáciai szolgálatba lé­pett. 1896-ban alkonzul lett Konstantiná­polyban. Megfordult Szalonikiben, Moszk­vában, Szentpétervárott, Kievben, Odesszá­ban stb. 1905-ben visszahívták Bécsbe, 1913-ban megkapta a rendkívüli követ és meghatalmazott miniszteri címet és Mexi­­cóba küldték követnek. Az összeomlás után a magyar külügyminisztérium szolgá­latába állott. 1925-ben berlini követ lett és sokat tett a Németországgal való jóviszony fejlesztése érdekében. 1933-ban a Gömbös­­kormány külügyminisztere lett és ebben az állásában megmaradt a Darányi- és Im­­rédy-kormányok alatt is; 1938 novemberé­ben vonult nyugalomba. Kitűnő, igen ta­pasztalt, nemzetközileg elismert és tisztelt diplomata; nagy érdeme volt a Felvidék egy részének visszaszerzésében (1938). Kánya, nk. Tolna vm. tamási j.-ában, a kaposvár—siófoki vasútvonal mellett. (1930) 1055 lak. Kánya (Milvus), a sólyom­félék (Falconi­­dae) családjába tartozó nemzetség. Hét is­ Kánya,­ ­ 3630­­ — 1

Next