Uj Idők Lexikona 15-16. Kámea - Láz (Budapest, 1939)
K - Keresztnév - Keresztrefeszítés - Keresztrejtvény - Keresztrókaprém, l. Rókaprém - Keresztrózsa, l. Keresztvirág - Keresztről nevezett rendek - Keresztség
Keresztnév amint a beállított adóállomás nem sugároz ki rádióhullámokat. Keresztnév, a családnév mellé a keresztség alkalmával választott megkülönböztető személynév. Az első keresztényeik nevei legtöbbször bibliai nevek, néha erénynevek v. alázatosságból választott igen egyszerű nevek voltak. A kateehumenek a keresztségben új nevet kértek, mert lelkük új úrnak lett birtokosává; e neveket lajstromokba vezették. A XIV. sz.-tól fogva szokás több K.-et is választani. A kat. egyházban az a törekvés, hogy a K. lehetőleg egy szentnek neve legyen, aki a megkeresztelt égi pátrónusa. A K.-hez hasonló új név felvétele szerepel a legtöbb monachális rend első fogadalma alkalmával („szerzetesi név“), épp így a pápa is új nevet vesz fel kormányzása elején. Oltároknak, harangoknak is szokott K.-e lenni. Keresztrefeszítés, a római birodalomban a kivégzés leggyalázatosabb módja volt. Jobbára a legnagyobb bűnösöket, különösen a rabszolgákat s az ellenségből foglyul ejtetteket végezték ki így. A K.-t többfélekép hajtották végre. Az elítéltet v. karóra húzták (infixio) v. n. n. crux compactam, azaz egymást T alakban keresztező gerendára függesztették. Krisztus keresztje crux immissa (t) volt. E kivégzési módot a római birodalomban Nagy Constantinus császár törölte el. Keresztrejtvény, egyike a legnépszerűbb fejtörőknek. Burgess nevű amerikai bankhivatalnok 1924-ben találta fel, a többszázéves lóugrásos számrejtvény és szótagrejtvény ügyes párosításával. Üres kockás táblának vízszintes és az azokat keresztező függőleges soraiba kell a megadott meghatározások alapján kitalált szövegeket beírni. Az ábrák eleinte állatokat, virágokat, házakat stb. ábrázoltak, de ma már inkább az egyszerű négyzetalakú K. divatos, némelyikben hosszú mondásokat rejtenek el. K.-t festők részére világszerte nagy versenyeket rendeznek, gyakran nagyértékű díjakkal. Keresztrókaprém, 1. Rókaprém. Keresztrózsa, 1. Keresztvirág. Keresztről nevezett rendek. 1. Keresztesurak, a leginkább Szt. Ágoston szabályzatát követő, betegápolásra és később lelkipásztorkodásra alakult kongregációk összefoglaló neve. Az Olasz Keresztesurakat III. Sándor pápa erősítette meg, de VII. Sándor 1656-ban a kongregációt feloszlatta. A Belga-hollandi Keresztesurak kongregációja 1211-ben alakult; ma két hollandi és három belga kolostor lelkipásztorkodással foglalkozik. A cseh vörös keresztről nevezett lovagrend alapítója valószínűleg Boldog Cseh Ágnes, szintén betegápolásra alakult; ma cseh, morva területen néhány helyen lelkipásztorkodik. Itt említendő a Szt. Ágoston kanonokrend portugál ága és a Német Lovagrend (1. o.). 2. Passzionisták, Keresztes Szt. Páltól 1725-ben belső és külső miszék alatt fel nem vett címszók alatt található kis sztóra alapított, nagyon szigorú szabályokkal bíró kongregáció. 20 tartományban kb. 2700 szerzetes dolgozik. Női ágát Keresztes Szt. Pál 1771-ben alapította és Cajoni Magdolna grófnő 1819-ben szervezte újjá. 3. Jézus keresztjének testvérei, 1824-ben Franciaországban, nevelésre alakult szerzet, Ménestruel középponttal. 4. Menzingeni Keresztes nővérek, alapítójuk Theodorik Florentini, 1844-ben. Fő céljuk a nőnevelés volt; az irgalmasság más cselekedeteit is gyakorolják. Több világrészben el vannak terjedve. 1000-nél több nővér dolgozik különböző munkatéren. 5. Ingenbohl-keresztesnővérek, 6. Ingenbohl-nővérek. 6. Jézus keresztjének nővérei, 1832-ben Franciaországban alakult kongregáció, Groissiat középponttal. 7. Szt. Kereszt leányai, 1625-ben alakult, később két részre oszlott: hitbuzgalmi nőegyesületre és szerzeteskongregációra. 8. Strassbourgi nővérek, árvák és beteg ápolására és gondozására 1833-ban alakult kongregáció. Keresztség, az első és legszükségesebb szentség; első, mert előtte semmiféle más szentség nem vehető fel érvényesen; legszükségesebb, mert nélküle a lélek a természetfeletti boldogságot el nem érheti. Anyaga a természetes vízzel való leöntés, alakja Krisztus szavai: „Én téged megkeresztellek az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében". A K. eltörli az áteredő bűnt és minden személyes bűnt, mely előtte történt, eltörli az összes büntetéseket; a lélek megkapja a megszentelő kegyelmet és eltörölhetetlen jelet nyom a lélekbe, Krisztus titokzatos testének, az egyháznak tagjává tesz. Érvényesen mindenki kiszolgáltathatja a K.-et, azaz mindenki keresztelhet: férfi, nő, hívő, hitetlen, megkeresztelt v. meg nem keresztelt, ha az egyház szándékával keresztel. Rendesen azonban felszentelt pap a keresztelő. A K.-et a kat. egyház tanítása szerint csak a vérkeresztség, azaz a vértanúság és a vágy-h„ a megkeresztelkedés után a tökéletes szeretetből fakadó vágy pótolja. A K. Jézus Krisztus rendelése (pl. Máté ev. 28, 18—20.) alapján az ev. egyházban is Isten kegyelmének egyik eszköze, Luther szerint: „Isten parancsolatába foglalt és Isten igéjével egybekapcsolt víz eszközli a bűnök bocsánatát, megszabadít a haláltól és az ördögtől, és örök üdvösséget ad mindazoknak, akik hiszik azt, amit Isten igéje és ígérete mond." Hatása nem gépies, hanem a Szentlélek munkája. A K. a ref. egyház tanítása szerint is sakramentum, szentség, amellyel a hívők gyermekeit a kegyelmi szövetség alapján eljegyzik Krisztus számára. A II. Helvét Hitvallás szerint a K. „az Isten gyermekeivé való fogadtatásunknak örök pecséte. Isten fiainak szövetségébe és családjába való beírás, felavatás és befogadás, Isten nevéről elnevezés, a bűnök szennyéből való megtisztulás ... vallást teszünk hitünkről és kötelezzük ma