Uj Idők Lexikona 15-16. Kámea - Láz (Budapest, 1939)
K - Kínai tea, l. Tea - Kínai tus, l. Tus - Kínai zene - Kínálat, l. Kereslet és Kínálat - Kincardine, Kincardineshire - Kincs István - Kincsásás - Kincsem, l. Angol telivér és Blaskovics Ernő - Kincsendzönga (Kinchenjunga, Kanchenjunga) - Kicses (Chinciuş) - Kincsesfő (Comori) - Kincslelet - Kincstár, államkincstár
— K alatt fel nem vett címszók C alatt találhatók — csín, Kalgan). Anyaga túlnyomóan gyapjú, de gyakori a selyem csomózása is. Régebben, az ősi selyemszövés mintáit vitték át a szőnyegekre, ezek mindig jelképes jelentőségűek. Gyakoriak a szimbolikus növények (lótusz, bambusz, barackvirág stb.) a vonalornamentika (meander, svasztika), tárgyi ábrázolások (pl. a taoista szerencsejelek) és állatok (sárkány, főnix, denevér stb.). A K. színezésében az alap szürkés, porcellánszínű v. sárgásfehér halványságától erősen elütnek a minták erős színei: arany és réz, bíbor és a vörös sóik árnyalata, indigókék és sárga. Kínai tea, 1. Tea. Kínai tus, 1. Tus. Kínai zene. A legrégibb kínai hangrendszer a félhangkörnélküli ötfokúság. Hangjai: f,g,a,c,d, kínai neveiken: kung, csang, kio cse, yu. Ezekhez a hangokhoz járultak az ú. n. pien-hangok, melyek a skálát hétfokúvá bővítették, és pedig az e (csang, közvetítő) és a h (ho, vezető). A monda szerint a K. törvényeit Huang-Ti császár megbízásából Linglun bölcs (Kr. e. 2700 körül) dolgozta ki, aki a két csodamadár, Fung és Hoang útmutatása alapján hathangú sípokat készített. A két síp együtt 12-hangú kromatikus rendszert ad, a lü-, azaz törvényrendszert. A K.-i előadás heterofon jellegű, de ebben a valódi polifóniának egyes nyomai is föllelhetők (kvart- és kvint-párhuzamok). Hangszerei főleg ütő- és zörejhangszerek: dobok, csörgők, kereplők. Dallamos hangszerei fuvolafélék, oboák, pánsípok, a hiún nevű okarinafajta, a kin nevű selyemhúros citera, a csegitár és a cseng, az orgona egyik őse, mely kivájt tökből és huszonnégy különböző hosszúságú bambuszsípból áll. A csenget szájjal fújtatják és a Kincstár sípokat ujjakkal fedik be (képét 1. XII. kötet, 2992. lap). L. még Ázsia zenéje. Kínálat, 1. Kereslet és kínálat. Kincardine, Kincardineshire [kinkerdinsejf], grófság Skóciában. Tér: 1005 km 2. (1931) 39.861 lak. Halászat, állattenyésztés, textilipar. Székhelye Stonehaven. Kincs István, író, *1867. Apátplébános, a magyar kat. irodalom kiváló képviselője. Főbb elbeszélő művei: Testvérek (1895), Tarka világ (1895), Tanulságos történetek (1897), Elbeszélések (1898), Rajzok a kurucvilágból (1899), A leánymamák fia (1901). Kincsásás, általánosan elterjedt népi hiedelmek alapján, babonás formaságok szerint történő titokzatos művelet. A régi időkben elásott kincset v. a „tűz veti fel“ szabályos időközönként v. megjelenik valamilyen figyelmeztetés formájában valakinek az álmában. A tulajdonjog megszerzése követelményekhez és megpróbáltatások kiállásához van kötve; ezt szokták okolni azért, hogy a K. a legtöbb esetben kudarccal végződik. Ilyenkor, úgy mondják, ijesztő lények jelennek meg, kiket csak ahhoz értő (garabonciás, táltos stb.) tud elriasztani. Gyakorlati érzékű csalók a régi időkben sorozatosan követték el a K. babonáival kapcsolatban a hiszékeny emberek megkárosítására irányuló csalárdságokat. Kincsem, 1. Angol telivér és Blaskovics Ernő. Kincsendzönga (Kinchenjunga, Kanchenjunga), a Himalája-hegylánc második legmagasabb hegycsúcsa (8580 m), Tibet és Szikkim (Britindia) határán. Kincses (Chinciu?), kisküküllő megyei község, Tr. óta Romániához tartozik; (1930) 626 lak. Kincsesfő (Comori), marostordamegyei község, Tr. óta Romániához tartozik; (1930) 556 lak. Kincslelet, véletlenül napfényre ikerült, elásott, befalazott v. másként elrejtett pénz, ékszer v. egyéb drágaság, melynek tulajdonosát már nem lehet megállapítani. A K.-et 8 nap alatt be kell jelenteni, különben a megtalálót jogtalan elsajátítás vétsége miatt pénzbüntetéssel s a K. elkobzásával büntetik. Szabályszerű bejelentés esetén a találó és az ingatlan tulajdonosa felezik a K. értékét, de ha ez 300 P-n felül van, ezek és a kincstár V. részben osztoznak. Kincstár, államkincstár (latinul fiscus, aerarium), az államnak javakban v. pénzben megtestesített vagyona, v. maga az állam, mint vagyoni jogok alanya, ill. a vagyon birtokosa. Jogászi nyelven K. az államnak magánjogi viszonylatban való megjelölése. Az állam ingatlan vagyona a telekkönyvben a K. nevén van feltüntetve, magánjogi követelései és tartozásai a K. kezelésében vannak, polgári peres ügyekben az igazságügyminiszter fenhatósága alá tartozó m. kir. kincstári jogügyi igazgatóság képviseli. A régi magyar jogban a kínai szőnyeg.