Uj Idők Lexikona 17-18. Lazacfélék - Nád (Budapest, 1940)
M - Mondorlak (Mândruloc) - Mondrian Piet Cornelius - Mondsee - Moneasa, l. Menyháza - Monet Claude - Monetarius (Kincses) István - Monfalcone - Monge Gaspard - Monghyr (Mungir) - Mongol birodalom - Mongolfolt - Mongolföld, Mongólia
Mondorlak és Szemere Pál írtak erre hasonlóan kíméletlen hangú Feleletet (1815). Mondorlak (Mondruloc), aradmegyei község, Trója Romániához tart. (1930) 1334 lak. Mondrian Piet Cornelis, hollandi festő,1872. Az absztrakt festés legszélsőségesebb irányát képviseli; képeit egyenes vonalakból, egyszerű mértani formákból szerkeszti, tiszta színekkel festi. Párizsban él. Mondsee. 1. Jégkori eredetű tó Ober- Donauban, a Salzkammergutban. Lefolyása az Atterseebe a Mondseer Aache. Tér: 144 km 2, 67 m mély. 1871-ben neolitos cölöpépítményeket tártak fel partján. 2. Üdülőhely a M. partján. Bencés apátságát 784-ben alapították. Kaszagyártás. Kb. 1600 lak. Moneasa, 1. Menyháza (Románia). Monet [moné] Claude, francia festő, *1840, fl926. Rendszeres művészi oktatásban nem részesült, ifjan főként Boudin buzdítása és példája hatott rá. Nagy befolyással volt még fejlődésére 1870. évi londoni tartózkodása, ahol Turner művészetével ismerkedett meg. Korai időszakában kivált figurális képeket festett, realisztikus felfogással és mesteri tudással. Utóbb az impresszionista festészet úttörője és legkövetkezetesebb művelője, az atmoszférikus hatásoknak, a fény életének legkitartóbb kutatója lett. E tekintetben nagy hatással volt az impresszionista csoport többi tagjaira, így Manet-ra is. A fény erejének fokozására ő kísérletezett először azzal az eljárással, mely a tiszta színeket apró ecsetvonásokkal egymás mellé rakja fel a vászonra, hogy aztán a színek összetételét és rezgésük egybefolyását a szemlélő recehártyája végezze el. Ezt az eljárást M. követői szigorú módszerességgel fejlesztették tovább (pointilizmus), holott maga M. távol volt az elméleti ridegségtől, s művészetét a természet mámoros szeretete és pantheista költészet hatotta át. Híresek a tengerről, a katedrálisokról, a boglyákról, a nyárfákról és a nimfeákról festett sorozatai. A Szépművészeti Múzeumban A trouville-i kikötő bejárata (1870) és Virágzó almafák (1879) c. festményei képviselik. L. a 437. táblát. Monetarius (Kincses) István, zenetudós, bécsi gimnáziumi zenetanár, a XVI. sz. elején működött. Műve: Epithoma utriusque musices practice Stephani Monetarii Cremniciani (Krakó 1518), Szalkay László kompendiuma után a legrégibb, magyar szerzőtől eredő zeneelméleti munka. Monfalcone, község Olaszországban, a Trieszti tartományban, az Isonzo torkolata közelében. Gyapotszövés, vegyi ipar. (1931) 18.202 lak. Monge [monts] Gaspard, francia matematikus és fizikus, *1746, f818. A párizsi műegyetem megszervezője (1794). Az ábrázoló és infinitezimális geometria megalapozója. Monghyr (Mungir), város Britindiában, Bihar és Orissza tartományban, a Ganges mellett. Vas- és dohánygyártás. (1931) 46.800 lak. Mongol birodalom. A Kinától É.-ra lakó lovasnomád mongol törzseket egyik főnökük, Temudzsin 1206-ban egyesítette, majd a Dzsingiz kán nevet véve fel, 1211—15 között elfoglalta É.-Kinát, 1218-ban pedig a khvárizmi birodalmat pusztította el. Egyik hada a Kaukázuson át Európába nyomult és 1223-ban megverte az egyesült oroszkun hadsereget. Dzsingiz kán után fia, Ogdaj (Oktaj) lett főkán (1229—42) és Karakorumban állandó fővárost alapított. A Kun-birodalom meghódítása után unokaöccse, Batu kán 1235-ben Oroszországba tört s 1240-ben elpusztította Kijevet, majd 1241-ben Liegnitznél megsemmisítette az egyesült lengyel-német sereget. Ezután 1241-ben hadai Magyarországba törtek s az országot feldúlva, Dalmáciáig nyomultak; csak 1242-ben, Ogdaj halálának hírére hagyták el Magyarországot (1. Tatárjárás). A mongolok európai betörésének maradványa a Batu által alapított Kipcsák birodalom volt, az Ural hegység és a Fekete tenger között. Ogdaj utódai: Kujuk (1242—47) és Mangu (1251—59) a Szung birodalmat hódították meg. Mangu egyik fivére, Kublaj kán 1280-ban Kina császára lett, másik testvére, Bulaghu kán Iránt és Szíriát hódította meg, 1258-ban pedig feldúlta Bagdadot és véget vetett az Abbászidák khalifátusának, azonban további előnyomulásában 1260-ban az egyiptomi seregektől szenvedett veresége gátolta meg. Hulaghu utódai, az Ilkánok áttértek az iszlámra s Iránban és Mezopotámiában uralkodtak. 1368-ban a kinaiak megdöntötték a Kublaj által alapított Jüan-dinasztiát, ennek utolsó sarja 1370-ben a kalka-mongolok országát alapította meg, amely később Kína hűbérese lett. Újjáéledt a M. Dzsingiz kán leszármazója, Timur alatt, aki 1369-ben felvette a nagy kán címet és Szíriától Delhiig egész Ázsiát hatalmába kerítette; birodalma halála ,(1405) után felbomlott. 1505-ben azonban Timur egyik leszármazója, Baber, sereget toborzott össze és betört India É.-i síkságára. Hódításait unokája, Akbar (1556—1605) egészítette ki; utána a mogulok uralkodtak Indiában 1803-ig. Mongolfolt, barnás-szürke bőrelszíneződés mongolfajú népek csecsemőinek keresztcsontja fölött; nálunk is gyakori, általában a 3.—4. életévben eltűnik. Mongolföld, Mongólia, tágabb értelemben a belső ázsiai száraz puszták övezetének az Altáj hegységtől a Nagy Chingánig terjedő része, szűkebb értelemben az önálló mongol szovjetköztársaság (Bugude Naiamdaco Mongol Arad Ulus, a. m. a mongol nép országa) területe. Tér: 1.525.700 km 2, kb. 700.000 lak. É.-on Tuvával, a Szovjetunióval, K.-en Mandzsúriával, D.-en Kínával, Ny.-en K.-Türkisztánnal határos. ÉNy.-i.