Uj Idők Lexikona 21-22. Pozdorja - Szikes (Budapest, 1941)

Sz - Szanzadu - Szap - Szápár - Szápáry v. Szapáry (Szápári, Muraszombathi és Széchyszigethi) - Szapáry Gyula gr. - Szapáry László gr. - Szapáryfalva (Ţipari) - Szapáryliget (Ţipar) - Szaplonca - Szapoly - Szapolyai (Zápolya) család - Szaporca - Szaporodás

Szanzariu­ sével és összetételével, a dunántúli ivóvizek minőségével, az allgaui tehenek tejének összetételével, a tejválság okaival, a hab kémiai összetételével és minősítésével, fagy­laltporok összetételével, sajtérési kérdések­kel, a paprikatermések C-vitamin tartalmá­val, a fűszerpaprika tökéletesebb feldolgo­zásával és minőségének emelésével stb. E lexikon munkatársa: Szanzadu (francisa: sans atont, a. m. adu nélkül), kártyakifejezés, azt jelenti, hogy a játszmában egyik szín sem minősül adunak, hanem a színek, ütőerő szempontjából, egyenrangúak. Rendszerint az olyan lap al­kalmas S.-ra, melyben valamennyi színből magas ütőkártyák vannak. Szap, kk., Komárom vm. dunaszerdahelyi j., a győr—dunaszerdahelyi autóbuszvona­lon. (1941) 661 lak., u. p. és u. t. Balony, Tr.—1938 Sz. néven CsSzl.-hoz tart. Szápár, kir., Veszprém vm. zirci j. (1941) 505 lak., u. p. és n. t. Bakonycsernye. Ha­tárában nagy bitumen-, ill. kátránytar­talmú, oligocénkori szén található. Szápáry v. Szapáry (Szápári, Muraszom­batul és Széchyszigetei), Veszprém vm.-ből származó család. Őse: György, 1550 táján szerepelt. Nevezetes utódai: András, 1620- ban Győr vm. alispánja; Péter, 1657-ben tö­rök fogságba esett és ott négy évet súlyos szolgasorsban töltött, szabadulása után Mo­son vm. alispánja és követe, alországbíró, majd 1690-ben magyar br. lett; fiai: Mik­lós és Péter 1722-ben magyar gr.-i rangot kaptak. A családból közéletünknek számos jeles tagja származott. Szapáry Gyula gr., politikus, *1832, 1­805. A kiegyezés után Heves vármegye főis­pánja lett, részt vett a Szabadelvűpárt meg­alakításában s 1878-ban Tisza Kálmán kor­mányában pénzügyminiszteri tárcát vál­lalt. Kilenc évig állt a minisztérium élén, majd közlekedésügyi, később földmívelés­­ügyi miniszter lett, 1890—92-ben pedig mi­niszterelnök. 1894-ben az egyházpolitikai ja­vaslatok miatt kilépett a Szabadelvűpárt­ból és a közgazdasági életben vállalt sze­repet. Szapáry László gr., politikus, *1864, 1­939. Szabadelvűpárti programmal kapott kép­viselői mandátumot, 1896-ban Fiume kor­mányzója lett, 1922-től 1924-ig Magyar­ország londoni követe volt. Szapáryfalva ('J’ipari), krassó-szörényme­­gyei k-, Tr­­ója Romániához tart. (1930) 1401 lak. Szapáryliget (J'ipar), aradmegyei k., Tr. óta Romániához tart. (1930) 2443 lak. Szaplonca, nk., Máramaros vm. márama­­rosszigeti j., a técső—máramarosszigeti autóbuszvonalon. (1941) 3950 lak. Savanyú­­vízforrás. Tr—1940: Sápánfa (Románia). Szapoly, fából készült vízmérő eszköz, a ladikokba beszivárgó víz kimerítésére. Szapolyai (Zápolya), magyar főnemesi család. Nevét a pozsegavármegyei Zápolya falutól kapta, amely a török hódítás kora­alatt is­ nem vett címszón­t alatt található ki­á­ban teljesen elpusztult. A család fejedelmi tagjait I. János és János Zsigmond alatt. Kívülük nevezetesebbek: 1. I. Imre, nádor, 1­487. Hunyadi Jánossal együtt harcolt a törökök és a husziták ellen. Érdemeiért Késmárk várát kapta. Mátyás Bosznia kor­mányzójává, Horvát- és Tótország bánjává nevezte ki s szepesi örökös gróffá tette. Bár összeesküdött Mátyás ellen, de kegyelmet kapott és visszanyerte a király bizalmát. Mikor Mátyás 1475-ben külföldre távozott, őt tette meg az ország kormányzójává. 1485- ben a rendek nádorrá választották. 2. I. Ist­ván, nádor, 1­499. Részt vett Mátyás har­caiban a husziták és III. Frigyes ellen. 1482-ben elfoglalta Hainburgot. Stiria meg­hódítása és Bécs bevétele is az ő hathatós közreműködésének köszönhető. Bécs elfogla­lása után Mátyás a város kapitányává és Ausztria kormányzójává nevezte ki. Mátyás halála után mégis a régi szabadság vissza­szerzésére hívta fel a magyar rendeket s a királyválasztáson az ő szava döntött II. Ulászló javára. 1492-ben a budai országgyű­lés nádorrá választotta. 1496-ban Korvin Já­nos ellen harcolt s ennek árvái, túróéi és liptói birtokait elfoglalta­ Az ország leg­gazdagabb főura volt, 72 vár és uradalom birtokosa. Hedvig tescheni hg.­nővel kötött házasságából származott I. János, Magyar­­ország királya. Szaporca, kir., Baranya vm. siklósi j. (1941) 557 lak., u. p. és u. t. Kémes. Üdülőhely. Szaporodás, az élő­lények egyik jellemző életjelensége, amly új egyének létrehozá­sában nyilvánul meg. Mivel minden élő­lény életének kezdő pillanatában egyetlen sejt, a S. is legegyszerűbb alakjában új, fejlődésre képes sejtek létrehozása. Új sejt csak vala­mely már meglévő sejt osztódásával jöhet létre, tehát a S. az egysejtű lények osztó­dásával egyértelmű. Az ily osztódás lehet egyszerű hasadás, mint pl. a baktériumoké, v. heffiződés, sarjadzás. A sejtleválás v. spóraképződés a többsejtű lények szaporo­dásának eszköze és ez még bonyolultabbá válik akkor, ha összefüggő, osztódásra ké­pes sejttömegekből álló testrészek (pl. rü­gyek, sarjak, bimbók) válnak le az anya­testről. Ezek létrehozására különlegesen alakult szervek (szaporodó szervek) szolgál­nak a növényi és állati testen. Az ilyké­­pen létrejött új egyének minden változás nélkül veszik át az anyatest kromoszóma­állományát, tehát öröklöttségük az anya­­testével teljesen azonos. A szaporodásnak ez a módja az ivartalan, aszexuális S. (mo­­nogánia). A S. másik módja ivaros folya­mattal kapcsolatos. Ennél a test oly sejte­ket hoz létre, amelyek önmagukban osztó­dásra nem képesek, ezek az ú. n. ivarsej­tek. Két ivarsejt (1. Gaméta) egyesüléséből alakul a kettős kromoszómaszámú (1. Kro­­moszóma) csírasejt (zigota). Ez már képes osztódásra és továbbfejlődésre; belőle ke­letkezik a csíra (embrió). A két ivarsejt egymástól eltérő alakú, nagyságú és tar­ — 5582 —

Next