Uj Idők Lexikona 21-22. Pozdorja - Szikes (Budapest, 1941)

R - Roller Alfred - Rollinat Maurice - Rolova Huta, l. Főnikszhuta - Róma - Róma

Róma száma a Kr. e. II. sz.-ban indult rohamos emelkedésnek, midőn a latiumi nagybirto­kokról az elszegényedett földművesnép R.-ba özönlött. A császárkorban R. nemcsak po­litikai, de kulturális értelemben is az ak­kori világ­­központjává lett. Augustus az épületek, templomok egész sorával díszí­tette R.-t, ezek közt legművészibb a Tibe­ris partján emelt Ara Pacis Augustae (13­—9 Kr. e., rekonstruálták 1938). Kr. u. 64. júl. 16.-án, nem sokkal Szt. Péter, az első római püspök vértanúhalála után, Nero f­elgyúj­tatta B.-t; a tűzvész által elpusztított házak helyére új, szebb épületeket emel­tek. Kr u. 81-ben emelték a Forum Ro­­manumon a zsidók fölött aratott győzelem emlékére Titu® diadalívét, a dákok fölött aratott győzelmét Trajanus császár (98— 117) pedig a saját fórumán állított 36 m­ magas domborműves oszloppal örökítette meg. A másik hatalmas R.-i diadaloszlo­­pot Marcus Aurelius (161—180) építette garammenti hadjáratának emlékére. A III. sz. végén Aurelianus császár (270—272) a barbárok esetleges betörései ellen újra fal­lal vette körül a megnagyobbodott várost. Most már csak néhány terma, mauzóleum és a földalatti temetkezőhelyek: columba­­riumok (1. o.) és katakombák (1. o.) marad­tak a falakon kívül. A keresztény R. története a keresztény­séget elismerő milánói edictum (313) után kezdődik. Nagy Constantinus császár a Mil­­vius hídjánál Maxentius fölött aratott győ­zelmét a Colosseum közelében diadalívvel örökítette meg (1. VII. k. 151. tábla). Bár ugyanő 330-ban a birodalom székhelyét az új Rómába, Constantinopolisba tette át, mégis gondoskodott az „örök város" ki­építéséről is. Theodosius császár (379—395) Székhelyét Milánóba tette át, azonban utó­dai, Honorius és Arcadius alatt ketté­­oszlott a­­birodalom s a Ny.-i rész, R.-val együtt lassú hanyatlásnak indult. A csá­szári hatalom hanyatlására jellemző, hogy 452-ben R. ellen vonuló Attilát nem a csá­szár, hanem a pápa, I. Leó fogadta a vá­ros falai alatt. Végül 476. szeptemberében Odovakar germán zsoldosvezér detronizálta Romulus Auguistulust s a NIy.-római biro­dalom ezzel megszűnt. Odovakar utóda, a K.-i gót Ti­­oderik, fel akarta újítani az antik R.-t: a Colosseum s az új Circus Maximus újra kíváncsi nézők ezreivel telt meg. Ám az állandóan fenyegető barbár veszedelem megakadályozta a békés fejlő­dést. 547-ben Justinianus vezére, Belizár újra fallal vette körül a várost. A VII.— VIII. sz.-­ban csak a­­pápák fordítottak gondot R. szépítésére. A X. sz.-ban I. Ottó német-római császár uralkodása idején meg­kezdődött a több mint háromszázéves küz­delem a császárság és a pápaság közt. E sz. folyamán ragyogott fel ismét R. dicső­sége, amikor Jacopo Torriti és Pietro Ca­­valcini dolgoztak R.-ban, sőt a 67.­forduló körül egy ideig Gi­­otto is. A XIV. sz.-ban, az avignoni fogság ideje alatt R. nagyon alá­rendelt szerepet vitt Itália kultúrtörténeté­ben, csak Cola di Rienzo nép­tribün, a s­z. közepén, kísérelte meg a klasszikus R. em­­­lékeit felkutatni s írásban megörökíteni. Az ő humanista világnézete támadt fel a XV. sz. nagy renaissance pápáiban, kiknek uralkodása alatt élte R. új fénykorát. II. Pius, majd a XVI. sz. elején II. Gyula pápa (1503—1513) nagy áldozatokat hoztak, hogy R. még megmaradt antik emlékeit megmentsék. Emellett megindult a klasszi­kus szellem ú­jjászületése a renaissance mű­vészetében: Bramante, Rafael, Michelangelo korszaka ez. 1506-ban Bramante megkezdte az új Szt Péter templom építését, melyen a XVI. —XVII. sz. legnagyobb olasz építészei dolgoztak. 1541-ben leleplezték a Capella Sistinában Michelangelo Utolsó ítéletét, Rafael pedig R. földalatti romjai között talált freskók motívumait vitte napfényre a vatikáni Loggiák freskóiban. A XVII.— XVI. sz. eleje­­a palotaépítés virágkora. Ekkor épült az új lateráni palota (Fontana műve), a Quirinal (Ponzio és Nanei alko­tása), Chi­gi-palota (Della Porta és Della Greca műve). A XVI. sz. II. felében épí­tette fel az első barokk templomot Vignola (Gesù). A XVII. sz.-ban Bernini­s, mások pompás kutakkal díszítették R.-t (Fontana Trevi, Fontana delle Tartarughe stb.). A XVIII. sz. nagy pápái XI. Kelemen (1700— 1721), majd a század végén VI. Pius (1775— 1799) az irodalom, művészet, tudomány bő­kezű mecénásai voltak. A XIX. sz. a pápai uralom hanyatlásá­nak kora. 1808. febr. 2.-án a francia csá­szári csapatok bevonultak R.-ba s a pápa, VII. Pius, egy évi seámkivetésb© ment.. Ez az utolsó nagy műpártoló pápa a Szt. Pál bazilika égésének napján, 1823. máj. 2.-án hunyta le szemét. Utána a pápai hatalom ereje egyre gyengült a mindjobban erő­södő nemzeti gondolattal szemben. 1849-ben az olasz köztársasági csapatok elől IX. Pius pápa menekülni volt kénytelen. 1870. szept. 20.-án megdőlt a pápaság világi ha­talma,­ az olasz csapatok bevonultak R.-ba s R. újra birodalmi székvárosa, az egységes Italia fővárosa lett. 1922. okt. 22-én R. Mus­solini vonult be R.-ba (Marcia su E.). 1929. febr. 11.-én, a lateráni szerződés után a Vatikán ismét szabad állammá lett. A XX. s­z. elején R. építészete a neoba­rokk stílus hatása alá került. Ennek az irányzatnak legjellegzetesebb és leghatal­masabb méretű alkotása a Viktor Emánuel emlékmű a Palazzo Venezia és a Capito­lium közt. A fasiszta uralom nagymérték­ben átalakította R. képét: nagyszabású ása­tások a császárfórumok számos ismeretlen remekművét hozták napfényre, mellettük kiépült a Via dellempero, számos köz- és magánépület emelkedett a modern olasz építészet monumentálisan egyszerű stílusá­ban. A legkiemelkedőbb alkotások a szobr

Next