Uj Idők Lexikona 21-22. Pozdorja - Szikes (Budapest, 1941)
S - Spanyolnád - Spanyolnátha - Spanyol nyelv - Spanyolország
Spanyol nád fejében Lorenzo Zaragoza tűnik ki, a barcelonai iskola főmestere. A XV. sz.-ban Valencia ragadja magához a vezetést (Antonio Guerau, az Eyck-tanítvány Luis Dalmano, Jaimo Bagó), Barcelonában Alfonso mester és Vermejo, Castiliában Fernando és Francisco Gallego emelkedik ki. Berréguete flamand és olasz hatásokat olvaszt egybe. Córdobában A. Fernandez a vezető mester, ekkortájt a S. teljesen a cinquecento befolyása alá kerül. Valenciában F. de Llanos, Juan de Juanes Leonardot követik, majd a Zarinena-család működik. Sevillában a bruxellesi Pedro de Campana, a hafael-követő Luis de Vargas s főleg Francisco Pacheco. A romanizmus Castiliában virágzik a legdússabban. A XVI. sz. 2. felében tűnik fel Toledoban Greco zseniális művészete, amely azonban elszigetelten marad. A XVII. sz. a S. aranykora sörök dicsősége. Valenciában Riballa, a nagy zenebrono-festő s tanítványa, Ribera drámai erejű művészete ragyog. Sevillában Juan de Ruelas az első nagy mester, őt követi J. de Castillo, P. Legole, a naturalista irány vezetője a két Herrera, erély sugárzik Zurbarán aszkéta-alakjaiból. Az iskola tetőpontját Murillo művészete nyújtja, akiben a spanyol szellem a legmaradéktalanabbul öltött testet. Valdés Leal az utolsó nagy sevillai mester, Granadában Alonso Cano, Pedro de Moya emelkedik ki; a fiatal madridi iskolából nőtt ki Velazquez, minden idők egyik legnagyobb festője. Hatása alatt az arcképfestés virágzik (F. Rizi, Carreno). A S. a XVIII. sz.-ban lehanyatlik, főleg külföldiek dolgoznak, a sz- 2. felében Goya, az utolsó nagy mester csillaga ragyog fel. A XIX. sz.-ban olasz s francia hatások uralkodnak, a klasszicizmus vezető mestere Madrazo, a történeti festészet számos jeles művelője közül Moreno Carbonero válik ki; az impresszionizmus nagy előfutára Fortuny, nyomában José Villegas; a realizmus nagy mestere a spanyol embertípus ragyogó palettájú festője, Ignacio Zuloaga. A modernek közül a Párizsban dolgozó Pablo Picasso emelkedik ki, a kubizmus nemzetközi nevű megalapítója Spanyolnád, az Indiában és Afrikában élő rotangpálmafélék (1. Calamus) nádszerű szára, amelynek szívós, tartós és hajlékony anyagát széthasogatva, székek és egyéb ülőbútorok fonatául alkalmazzák (pl. Calamus rotang és Calamus rudentum). A sétabot, lovaglóvessző, ostornyél, porolópálca stb. készítésére a Calamus Scipionum szárát hozzák forgalomba. Spanyolnátha, az 1918—1920 körül az egész világon gyorsan elterjedő influenza-járvány általánosan elterjedt neve volt. A járvány súlyos szövődményekkel (tüdőgyulladás stb.) és elég magas halálozással járt. L. még Influenza. Spanyol nyelv, a román nyelvek egyike, a vulgáris latin nyelv hispaniai változatából fejlődött. L. alatt szorosabb értelemben a kasztíliai nyelvet értik, mely a spanyol irodalomban kezdettől fogva uralkodó szerepet visz. A galíciai (gallego) nyelvjárás inkább a portugál nyelvhez, mint a kasztíliaihoz áll közel, a katalán nyelvjárás pedig, a Mallorcáival és valenciaival együtt a provengal nyelvvel rokon. A S. szókincsének mintegy háromnegyed része latin, a többi baszk, germán, arab, provengal, kisebb részben görög, héber, föniciai eredetű. A spanyol népnyelvet, a romance-t szélesebb körben először a compostelai Szt. Jakab sírjához sereglő zarándokok és a népénekesek, juglarok, troubadourok terjesztették el; első hiteles, írott emlékei az emuliai és a londoni glosszák, a X., ill. XI. sz.-ból. Spanyolország (Espana, Hispania), állam E Ny.-Európában, a Pireneusi félszigeten, Franciaország, Andorra, a Földközi-tenger, Gibraltár, Portugália és az Atlanti óceán között. Tér: 503.075 km 2, (1939) 25.975.411 lak. Népsűrűsége 47 km 2. Határvonalának hossza 4808 km, ebből a 1r. határ 677 km, a portugál 987 km, a földközitengeri partvonal 1663 km, az atlanti partvonal 1481 km. A partok csak KNy.-on jól tagozottak (mas partok), a Földközi tengernek csak tágas, lapos öblei (Valenciai, Alicantei, Málagai) vannak. DNy.-on hasonló típusú az Atlanti óceán Cádizi öble. Szigetei a Baleárok és közigazgatásilag az anyaországhoz tartoznak a Kanári szigetek is. Felszíne, vizei. S. belsejét a Mezeta nevű, platószerű kristályos masszívum foglalja el. Ez a tömb K.-en kiér a Földközi tengerig, É.-i pereme erősen megtorlódva, felmagasodik és Cantabriai hegység néven végződik az Atlanti óceán partján, ÉK.-en erős töréssel Ibériai hegység néven lejt le az Aragóniai medencére, D.-i pereme, az erdős Sierra Moréna, az Andaluciai medencére tekint le, Ny.-on pedig lépcsős törésekkel fokozatosan alacsonyodik le Portugália területére. A Mezeta ÉK.-i pereme és a Pireneusok (1. o.) euráziai típusú lánchegysége fogja közre a harmadkori rétegekkel kitöltött, tágas Aragóniai medencét. Ezt a földközi tenger partvidékétől a Pireneusok rendszeréhez tartozó Cataloniai hegység választja el. Az Aragóniai medence DNy.-i tükörképe a tágas, termékeny Andaluciai medence, a Mezeta pereme (Sierra Morena) és a Betikai Kordillerák (Sierra Nevada 3481 m.) fiatal lánchegységei között. S. folyói hosszúak, de váltakozó vízjárásúak, nem annyira a hajózás, mint inkább a mesterséges öntözés szempontjából fontosak. Az Atlanti óceánba ömlik a Minho, a Duero, a Tajo, a Guadiana és a Guadalquivir, a Földközi tengerbe az Ebro, a Júcar és a Segura. Nagyobb tavak nincsenek. Bányakincsekben S. gazdag. A Cantabriai hegységben bőven van kőszén, vasérc, ón, arany és wolframérc, a Sierra Morenában higany-, ólom-, réz- és mangánérc, a Beti-