Uj Idők Lexikona 23-24. Szikesfalu - Zygota (Budapest, 1942)
W - Wichmann Yrjö - Wick Béla - Wickhoff Franz - Wiclif (Wycliff) John - Wiczián Dezső - Widmar Antonio - Widnes - Widukind (Wittekind) - Widukind - Wiechert Ernst - Wiedemann Alfred - Wieland Christoph Martin
tOH forgalmi gócpont, mezőgazdasági vásárai híreseik. Egyetemek, gyáripar. Wichmann Yrjö, finn nyelvtudós, *1868, +1932. A helsinkii egyetemen a finnugor nyelvészet tanára volt. Tanulmányútakat tett a votjákokhoz, a zürjénekhez, a cseremiszekhez és a csángókhoz, mindenütt gazdag nyelvi és néprajzi anyagot gyűjtött. Többször járt hazánkban is, kitűnően megtanult magyarul. Eddig votják, zűrjén és cseremisz szövegei, valamint szójegyzékei jelentek meg, anyagának jelentékeny része még kiadatlan. Csángó nyelvanyagát Csűry Bálint és Karnisto Artúr adta ki 1936-ban. Főbb tanulmányai: Zur Geschichte der finnischugrischen anlautenden Affrikaten, Die tschuvassischen Lehnwörter in den permisehen Sprachen, Wörterbuch des ungarischen moldauer Nordcsángó und des hétfaluer Csángódialehtes. Wick Béla, történetíró, *1873. A kassai káptalan tagja, pápai kamarás, helytörténeti kutató. Több könyve jelent meg Kassa középkori és újkori történetéről, művészetéről. Wickhoff Franz, osztrák művészettörténész, *1853. *1909- A bécsi műtörténeti iskolának Riegl mellett legkiválóbb mestere; művei a késő római kor s az olasz renaissance művészetével foglalkoznak. Hartellel együtt kiadta a bizánci kéziratfestés legnagyobbszabású emlékét, a „Bécsi Genesis“-t; közzétette az Albertina olasz rajzait is. Wiclif (Wycliff) John, angol reformátor, *1325 körül, +1384. Az oxfordi egyetem tanára, később lutterworth-i lelkész volt. Beszédeiben kikelt az egyház, különösen a pápaság gazdagsága és pénzszerzési törekvései ellen. Később az egyházi intézményeket, hierarchiát és a tanssubstantiatióról szóló tanítást is megtámadta. Angolra fordította a Szentírást. Hívei, a „lolthardok“, az apostolok példája szerint kettesével járták be az országot és terjesztették tanítását. Egy parasztlázadásért őt okolták, tanítását elítélték, halála után az egyház eretneknek minősítette. Híveit kegyetlen üldözésekkel irtották. Tanítását utóbb Csehországban Hus (1. o.) elevenítette fel. Wiczián Dezső, ev. teológus, *1901. Az Erzsébet-tudományegyetem soproni ev. hittudományi karán az egyetemes egyháztörténelem tanára. Főbb munkái: Luther mint professzor (1930). Az újabb Luther-kutatás főbb irányai és eredményei (1936). E lexikon munkatársa: Widmar Antonio, olasz író, *1899. Fiuméban született, a budapesti egyetemen szerezte bölcsészetdoktori oklevelét és 1924 óta Budapesten az olasz követség sajtóelőadója. Sok könyvet fordított olaszból magyarra (Mussolini, Virginio Gayda stb.), és magyarról olaszra (Madách: Az ember Wieland tragédája, Petőfi költeményei, Kosztolányi:(SA véres költő stb.). & Widnes [uidnisz] város Lancaster angol grófságban, Liverpooltól Jr.-ra, (1931) 40.610 lak. Vegyi és vasipar. Widukind (Wittekind), szász hg. 768-ban lett a szászok hge. A szászoknak a frank birodalomhoz való laza függőségi viszonyát a szászok teljes önállóságává akarta változtatni. A szász törzsek élén több ízben felkelt Nagy Károly ellen, s bár hősiesen harcolt, 783-ban Nagy Károlytól a Hasé folyónál döntő vereséget szenvedett, kénytelen volt meghódolni s felvette a kereszténységet. Widukind, német krónikás, corvey-i szerzetes, *1004 körül. Művei: Res gestae Saxonicae, a szász hg.-ség története Madarász Henrik és II. Ottó idejében 967-ig. Megbízható kútfő- A magyar kalandozásokra fontos adatokat tartalmaz. Wiechert Ernst, német elbeszélő, *1887. Számos regényt és novellát írt a modern ember vívódásairól, a frontkatona problematikájáról, a hit és hitetlenség összeütközéséről, Krisztus követésének lehetőségéről. Segényei: Der Wald, Der Totenwolf, Jedermann, Die Magd des Jürgen Doskodil (főműve), Das einfache Leben, Die Majorin, Wälder und Menschen stb. Színműve: Der verlorene Sohn. Wiedemann Alfred, német egyiptológus, *1856, +1936. A bonni egyetem tanára volt. összefoglaló műve: Das alte Ägypten. Wieland Christoph Martin, német költő, *Oberholzheim 1733, +Weimar 1813. A rokokó-klasszicizmus legnagyobb jelensége. Fejlődése három korszakra tagolódik. Az első csupa visszhang; lecsapódásai: történeti és bibliai epika, keletieskedő , idill, pietista és érzelmes tanító költészet A másodiknak hajtóereje Shakespeare, W. lefordítja huszonkét drámáját, maga is ír drámákat, köztük az első német jambikus tragédiát ((Clementina von Peretta 1759), franciásan sikamlós elbeszéléseiket (Komische Erzahlungen), egy Cervantes-utánzatot (Don Sylvio von Rosalva), görögösen álcázott fejlődésregényt (Geschichte des Agathon). A harmadik korszak uralkodó műfaja a regény. A francia felvilágosodás hatása egyre erősbödik; az antik háttér kimélyül, gazdagabb lesz (Geheime Geschichte des Peregrinus Proteus, Agathoddmon, Aristipp). W. megírja prózai remekét (Geschichte der Abderiten), a tárgyi-érzéki romantika halhatatlan eposzát, az Oberont (1780), meséket, novellákat egyesítő keretes elbeszélését (Der Hexameron von Rosenhain, 1805), kiad egy keleti mesegyűjteményt, megindítja nagytekintélyű folyóiratát, a Teutscher Merkúrt (1790—1810). Kitűnően fordított antik írókat (Aristophanes, Lukianos). A XVIII—XIX. sz. fordulójának legnépszeb 6185