Uj Idők Lexikona 23-24. Szikesfalu - Zygota (Budapest, 1942)

W - Wichmann Yrjö - Wick Béla - Wickhoff Franz - Wiclif (Wycliff) John - Wiczián Dezső - Widmar Antonio - Widnes - Widukind (Wittekind) - Widukind - Wiechert Ernst - Wiedemann Alfred - Wieland Christoph Martin

tOH forgalmi gócpont, mezőgazdasági vá­sárai híreseik. Egyetemek, gyáripar.­­ Wichmann Yrjö, finn nyelvtudós, *1868, +1932. A helsinkii egyetemen a finnugor nyelvészet tanára volt. Tanulmányút­akat tett a votjákokhoz, a zürjénekhez, a csere­miszekhez és a csángókhoz, mindenütt gaz­dag nyelvi és néprajzi anyagot gyűjtött. Többször járt hazánkban is, kitűnően meg­tanult magyarul. Eddig votják, zűrjén és cseremisz szövegei, valamint szójegy­zékei jelentek meg, anyagának jelentékeny része még kiadatlan. Csángó nyelvanya­gát Csűry Bálint és Karnisto Artúr adta ki 1936-ban. Főbb tanulmányai: Zu­r Geschichte der finnischugrischen anlauten­­den Affrikaten, Die tschuvassischen Lehn­­wörter in den permisehen Sprachen, Wör­­terbuch des ungarischen moldauer Nord­­csángó und des hétfaluer Csángódialehtes. Wick Béla, történetíró, *1873. A kassai káptalan tagja, pápai kamarás, helytörté­neti kutató. Több könyve jelent meg Kassa középkori és újkori történetéről, művésze­téről. Wickhoff Franz, osztrák művészettör­ténész, *1853. *1909- A bécsi műtörténeti iskolának Riegl mellett legkiválóbb mes­tere; művei a késő római kor s az olasz renaissance művészetével foglalkoznak. Har­­tellel együtt kiadta a bizánci kéziratfestés legnagyobbszabású emlékét, a „Bécsi Ge­­nesis“-t; közzétette az Albertina olasz raj­zait is. Wiclif (Wycliff) John, angol reformátor, *1325 körül, +1384. Az oxfordi egyetem ta­nára, később lutterworth-i lelkész volt. Be­szédeiben kikelt az egyház, különösen a pápaság gazdagsága és pénzszerzési törek­vései ellen. Később az egyházi intézmé­nyeket, hierarchiát és a t­anssubstantiatió­­ról szóló tanítást is megtámadta. Angolra fordította a Szentírást. Hívei, a „lolthar­­dok“, az apostolok példája szerint kettesé­vel járták be az országot és terjesztették tanítását. Egy parasztlázadásért őt okol­ták, tanítását elítélték, halála után az egy­ház eretneknek minősítette. Híveit ke­gyetlen üldözésekkel irtották. Tanítását utóbb Csehországban Hus (1. o.) elevenítette fel. Wiczián Dezső, ev. teológus, *1901. Az Er­­zsébet-tudományegyetem soproni ev. hit­­tudományi karán az egyetemes egyháztör­ténelem tanára. Főbb munkái: Luther mint professzor (1930). Az újabb Luther-kutatás főbb irányai és eredményei (1936). E lexi­kon munkatársa: Widmar Antonio, olasz író, *1899. Fiumé­ban született, a budapesti egyetem­en sze­rezte bölcsészetdo­ktori oklevelét és 1924 óta Budapesten az olasz követség sajtóelő­adója. Sok könyvet fordított olaszból ma­gyarra (Mussolini, Virginio Gayda stb.), és magyarról olaszra (Madách: Az ember Wieland tragédája, Petőfi költeményei, Kosztolányi:­­(SA véres költő stb.). & Widnes [uidnisz] város Lancaster angol grófságban, Liverpooltól Jr.-ra, (1931) 40.610 lak. Vegyi és vasipar. Widukind (Wittekind), szász hg. 768-ban lett a szászok hge. A szászoknak a frank birodalomhoz való laza függőségi viszo­nyát a szászok teljes önállóságává akarta változtatni. A szász törzsek élén több íz­ben felkelt Nagy Károly ellen, s bár hősie­sen harcolt, 783-ban Nagy Károlytól a Hasé folyónál döntő vereséget szenvedett, kény­telen volt meghódolni s felvette a keresz­ténységet. Widukind, német krónikás, corvey-i szer­zetes, *1004 körül. Művei: Res gestae Saxonicae, a szász hg.-ség története Ma­darász Henrik és II. Ottó idejében 967-ig. Megbízható kútfő- A magyar kalandozá­sokra fontos adatokat tartalmaz. Wiechert Ernst, német elbeszélő, *1887. Számos regényt és novellát írt a modern ember vívódásairól, a frontkatona proble­matikájáról, a hit és hitetlenség össze­ütközéséről, Krisztus követésének lehető­ségéről. S­egényei: Der Wald, Der Toten­­wolf, Jedermann, Die Magd des Jürgen Doskodil (főműve), Das einfache Leben, Die Majorin, Wälder und Menschen stb. Szín­műve: Der verlorene Sohn. Wiedemann Alfred, német egyiptológus, *1856, +1936. A bonni egyetem tanára volt. összefoglaló műve: Das alte Ägypten. Wieland Christoph Martin, német költő, *Oberholzheim 1733, +Weimar 1813. A ro­kokó-klasszicizmus legnagyobb jelensége. Fejlődése három korszakra tagolódik. Az első csupa visszhang; lecsapódásai: törté­neti és bibliai epika, keletieskedő , idill, pietista és érzelmes tanító költészet­ A másodiknak hajtóereje Shakespeare, W. le­fordítja huszonkét drámáját, maga is ír drámákat, köztük az első német jambikus tragédiát ((Clementina von Peretta 1759), franciásan sikamlós elbeszéléseiket (Ko­­mische Erzahlungen), egy Cervantes-után­­zatot (Don Sylvio von Rosalva), görögösen álcázott fejlődésregényt (Geschichte des Agathon). A harmadik korszak uralkodó műfaja a regény. A francia felvilágosodás hatása egyre erősbödik; az antik háttér kimélyül, gazdagabb lesz (Geheime Ge­schichte des Peregrinus Proteus, Agatho­­ddmon, Aristipp). W. megírja prózai re­mekét (Geschichte der Abderiten), a tárgyi-érzéki romantika halhatatlan epo­szát, az Oberont (1780), meséket, novellá­kat egyesítő keretes elbeszélését (Der Hexameron von Rosenhain, 1805), kiad egy keleti mesegyűjteményt, megindítja nagytekintélyű folyóiratát, a Teutscher Merkúrt (1790—1810). Kitűnően fordított antik írókat (Aristophanes, Lukianos). A XVIII—XIX. sz. fordulójának legnépszeb 6185

Next