Uj Lexikon 1. A-BRA (Budapest, 1936)
B - B betű - Baader, Franz Xaver von
373 nyájuk alkata mongoloid vonásaik mellett is változó. Az északi népeknél, a mandzsuknál keskenyebb arccal, hosszúkás koponyával találkozunk. Orruk is erősebben nyergeit, termetük magasabb. A délkínai típusra azonban a mongolredő erős fejlettsége mellett az alacsonyabb termet (150—160 cm), a széles, lapos arc, a rövidfejűség és az arc izomzatának ernyedtsége jellemző, melynek következtében az arc mindkét nemnél bizonyos egyformaságot nyer. A ferdén álló és szűk szemrések, a vastag szemöldökök , náluk különösen feltűnnek. A férfiak fejüket kopaszra nyírják, s hátul a hajat tincsbe fonják. A nők lábukat eltorzítják. A kínai ruházatát ing, kabát, kalap, cipő alkotja. Már évezredekkel ezelőtt fejlett csatornarendszerük, nagyszerű szövőiparuk, porcellántelepeik voltak, de szellemi téren viszonylag nem sok kimagasló egyéniséget adtak az emberiségnek. Talán az egyéniségnek ősidőktől fogva történő elnyomatásával függ ez össze, s azzal a kommunisztikus felfogással, mely az egyént egy nagy társadalmi közösség alárendelt szervének tekinti. Azonban a kínaiak határtalan konzervativizmusa és a hagyományokhoz való merev ragaszkodása is gátat emelt a fejlődés útja elé. Ez az oka annak, hogy a kínai határtalan szívóssága mellett sem tud terjeszkedni, nem tud alkalmazkodni a megváltozott életfeltételekhez oly mértékben, mint a japáni. Ezzel összefüggésben a kínai nem ismeri a nemzetiség és a modern patriotizmus gondolatát és az egyénnek az állammal szembeni feladatait. A kínait a bizalmatlanság és ravaszság mellett bizonyos találékonyság jellemzi, noha a felfedezések kora ő náluk jóval későbbi időkre esik, mint azt általában tanítják. A porcellángyártás és a gyapot kultusza Krisztus idejére esik, a papirost először a Kr. e. II. sz.-ban kezdték használni, az első üvegolvasztás Kr. u. 450-re, a könyvnyomtatás feltalálása Kr. u. 600-ra esik. A tintával 350-ben, a cukornáddal 840 körül ismerkedtek meg. A mandzsu-típus északra fokozatosan megy B B, az ábécé második betűje, görögül béta (ß), fí a kémiában bár. A zenében: 1. a c hangsor leszállított 7. foka. Eredetileg a mai h hangot hívták b-nek (mint Hollandiában és Angliában még ma is), át a tunguzok típusába, a tibeti pedig a délkínaihoz áll közelebb. A tibetiek nomádok, kiknek kultúrájában sok az eredeti vonás, vallásos világnézetük környezetüknek megfelelően egészen átalakult. A koreaiak egész műveltségüket a kínaiktól vették át. A tibetiek északnyugatra azzal az emberrasszal szomszédosak, melyeket a búvárok töröktatár néven választanak el a többi mongol népektől. Kalandor, lovas és nomád nép, mely több ízben betört Európába. Ruházatuk hosszú szoknya. Sátrakban laknak és helyüket ma is állandóan változtatják. Fontosabb törzseik a kalmükök és burjátok, a szomszédos népekkel már annyira keveredtek, hogy elvesztették faji jellegeiket s csak a Baraba sztyepp néhány törzsében őrizték meg faji tisztaságukat, ilyenek az asztraháni kirgizek. Középtermetűek, bőrük sárgásfehér, koponyájuk rövid. Egyesek a jakutokat is közéjük számítják, a törökök (1. o.), ugorok, uzbékek, karakirgizek vagyis kínai tatárok azonban feltétlenül ide sorolhatók. Egy részük a Kaukázusban is megvetette lábát és így fokozatosan nyugatra terjedve beolvadt a különböző európai emberrasszokba. Irodalom. Buschau : Völkerkunde II. (1927). Schmidt-Köppers : Völker und Kulturen (1924). Pongrácz L. Ázsió (félpénz, felár), fémpénznek, nemesfémnek árl_ bármely értékobjektumnak a névértéke fölé való emelkedése kurrens pénzben és %-ban kifejezve. Ázsiotárs az ingadozások kihasználására irányuló tőzsdejáték. Azték kultúra és művészet, Amerikai őskultúra. Aztékok, 1. Amerika népei és emberfajtái. Azurit (rézlazúr), bázisos rézkarbonát. Ritkán kristályos, inkább cseppköves, gumós, vesés halmazokban Gyakran smaragdzöld malachit kíséri, ami a lazúrkék azurittal igen szép színt ad. Előfordul Recsken, Rudabányán, zólyomi rézbányákban. Vitriol és kékszínű festékek készítésére használják . 2. A vonatkozó hangot fél hanggal leszállító előjegyzés (b). Baader, Franz Xaver von, német filozófus és kat. teológus, szül. 1765., megh. 1841. Schelling, Böhme és a középkor Baader