Limes - Tudományos szemle, 10. évfolyam (Tatabánya, 1997)
1997 / 3. szám - Hadtörténelem - Ságvári György: A "császár ruhája". Osztrák-magyar uniformis a Ferenc József-i korban
Ságvári György 56 Hadtörténelem A háború után nem lett igazi örököse a császár ruhájának. Ahogy vége lett a háborúnak, először a felségjelek, a legfelsőbb névjelek, a címerek estek áldozatul. A levehető jelvényektől könnyű volt megszabadulni. A beszövött, aranyozott, „örök időkre” szánt jelekkel azonban nehezebben boldogultak. De azokat is el kellett takarni: a kardbojtokra, jelvényekre piros-fehér-zöld, piros-fehér-kék kokárdák kerültek. Őfelsége tisztjei szétszéledtek, új hazát, új hadsereget választottak az utódállamokban. Régi egyenruháikat újra cserélték. A hazaözönlő besorozottak csukaszürke és tábori szürke egyenruhái pedig igazi munkaruhákká váltak — másfajta rendeltetéssel. A felszerelő raktárak megmaradt, régi készleteit az új hadseregek élték fel. Jegyzetek 1. A trónörökös véleményét idézi Walter Wagner In: Die Habsburmonarchie 1848-1918. V. Die bewaffnete Macht. Wien, 1987, 602-603 p. 2. Inhalt und Form. Das Buch vom Officier Ein Mahnwort zur Erhaltung soldatischer Ideale. Den Kameraden gewidmet von Georg Aufart Hauptmann im k. u. k Infanterie Regiment Nr. 27. Wien, 1910. 117. p. 3. Gustav von Hubka: Die Dienst und Galauniformen der österreich-ungarischen Generale. In: Zeitschrift fur Heeres und Uniformkunde 1838. 104. Heft, 45. p. 4. Erről ld. bővebben Ságvári György: An odd System of Symbols: uniforms In: Interpress Grafik, 1985. 2. szám 57. p. 5. Barcy Zoltán-Somogyi Győző: Királyért és hazáért. Budapest, Corvina 138. p. 6. A. Gyldenfalk: Das österreichische Edelweiss-Korps. In: Zeitschrift für Heeres und Uniformkunde. 1957. 155. Heft 87. p. 7. Abzeichen für besondere Ausbildungszweige und Verwendungen im Österreichischungarischen Heer und Flotte. Kragen-, Klappen- und Armelabzeichen (Truppenabzeichen), Hadtörténeti Múzeum Kézikönyvtár V 863. 8. A viselésről a rendszeres időközökben - általában 10-15 évenként - kiadott öltözködési szabályzatok rendelkeztek. A Monarcia korában 3 alkalommal (a Közös hadsereg részére 1872-, 1891-, 1911-ben, a Honvédség számára 1876-, 1892-, 1911-ben) jelentettek meg öltözködési szabályzatot. 9. A szárazföldi haderő rendfokozati rendszerének áttekintő összefoglalása: Dienstbuch A-45., Beförderungsvorschrift für die Personen des Soldatenstandes im k. u. k. Heere. Wien 1908. Legújabb összefoglalása Jörg C. Steiner: Die Rang und Distinctionsabzeichen in der K. u. K. Armee. Militärhistorische Themenreihe Band 1. 10. A lovas és a ló felszerelése. In: Magyar Katonai Közlöny, 1907. 758. p. 11. Auffarth, i. m. 142-143. pp. 12. Az etikett persze még tovább is differenciált. Mangold Béla Kolos, a korszak egyik leghíresebb magyarországi divatszakértője a polgári érintkezés különböző helyzeteire 15 öltözetformát sorolt fel. Lásd: F. Dózsa Katalin: Letűnt idők, eltűnt divatok 1867-1945. Bp. Gondolat, 1989 202-204. p. 13. Hugo Schmid: Handbuch für Unteroffiziere, Wien 1913, 617. P., illetve E-19 Szolgálati könyv: Változások a honvédgyalogság fölszerelésében, Budapest, Pallas 1905. 14. Öltözködési és felszerelési szabályzat a M. kir. Honvédség számára, Budapest, 1911-12, 2. rész, 28-29. p. 15. Ámbár nem váratlan esemény a Nagyhét, de az erre a hétre kötelező díszviseletet esetenként és minden esztendőben külön szabályozták. A Budapesti 4. Hadtest parancsnoka erről szóló rendeletét rendszeresen át is küldte a Honvéd Főparancsnokságnak. 1912- ben Nagyhéten például köpeny nélküli díszöltözetet írt elő a hadtestparancsnok. Hadtörténelmi levéltár (Továbbiakban H. L.) 1. 75. Hfp. 1760/fp/1912 16. H. L. 1. 75 Hfp 1536/1914