Limes - Tudományos szemle, 12. évfolyam (Tatabánya, 1999)

1999 / 2. szám - Könyv-Tár - Gózon Ákos: Beszélgetés Simonyi Károllyal A fizika kultúrtörténete c. könyvéről

170 Könyv-Tár — Miért érdemes kézbe vennie az új német vagy magyar kiadásokat annak, aki már ismeri „A fizika kultúrtörténete” című könyvét korábbról? — A változások miatt. De érdemes pár szót szólni arról, hogy milyen nehéz munka egy már kész szövegben akár egyetlen változtatást is tenni úgy, hogy ne bomoljon meg az egész egysége. Hadd mondjak egy példát a német második kiadásból. A könyvem elején van egy ábra annak igazolására, hogy a modern fizika, amelyet Galilei nevéhez szokás kapcsolni, milyen paradigmaváltást hajtott végre az elődeihez képest, s hogy ennek a kihatása miként él mind a mai napig. A könyvemben közlök egy valódi fizikai példalapot, 1976-ban az országos felvételin ezt kellett megoldania minden, fizikából vizsgát tevő diáknak. Az egyes feladatok mellé odaírtam, hogy az adott példához melyik évben ismerték már a szükséges fizikai összefüggést. Ha végignézzük a feladatsort, akkor abból az következik, hogy egy művelt ifjú 1690-ben már a felvételi lap összpontszámának a felét megszerezhette volna, tehát legfeljebb helyhiány miatt utasították volna el az egyetemről. Volt, aki ennek kapcsán fel is szólalt, hogy lám-lám, én a feladat összeállítóit támadom, amiért ilyen ósdi példákat találtak ki. Nem mentségemre mondom, de abban az évben én voltam a feladatokat összeállító bizottság elnöke... Mindenesetre ez a tény - hogy valaki már 1700 körül is úgy felvételizhetett volna, mint egy modern diák — a fizikai köztudatban úgy terjedt el, mint a „Rákóczi tüzérhadnagya” eset, vagyis, hogy Rákóczi egyik tisztje sikerrel kért volna bebocsátást a műegyetemre. Én úgy gondoltam, hogy kihasználom ezt a „szájhagyományt”, hiszen sokkal könnyebb az olvasó dolga, ha egy adott példát vagy tényt egy személyhez is hozzá tud kapcsolni. Ki legyen ez a személy? Azt tudtam, hogy Rákóczi 1714-1717 között Párizsban járt. S vele volt természetesen Mikes Kelemen is. Mikes akkor éppen egyetemi hallgató korú ifjú volt. Feltettem hát ma­gamnak a kérdést: vajon Mikes Kelemen Párizsban kikkel találkozott vagy találkozhatott volna, akiktől mindezt eltanulhatta? Sorra vettem: Huygenstől megta­nulhatta volna az optikai kérdéseket, a dinamikáról Newton könyvében olvashatott volna, s így tovább. De az ember nem állhat meg itt, ha lelkiismeretesen utána akar járni a dolognak: megvizsgáltam tehát Mikes Kelemen irodalmi munkásságát. Kiderült, hogy Mikes ebben az időben egy sor művet fordított franciáról magyarra, de csupa vallásos témájú könyvet. Tovább kellett nyomoznom hát. Egy héten keresztül hívogattam telefonon az írószövetséget és az irodalomtörténészeket: mondják meg, hogy van-e adat arra vonatkozóan, hogy Párizsban tartott-e fenn valamilyen kapcso­latot Rákóczi a tudományos körökkel. Végső választ máig nem kaptam. A német kiadásban így aztán nem szerepel Mikes Kelemen - amúgy is nehéz lett volna elma­gyaráznom egy német olvasónak, hogy ki is volt ő -, csak név nélkül „ein junger Mann”. Őt aztán nyugodtan elküldhettem Marquise de Lambert szalonjába, hogy találkozzék a polihisztor Fontanelle atyával... — Van-e olyan korszak a fizika kultúrtörténetéből, amelyik különösen közel áll a szívéhez, s a művelődéstörténeti kutatás módszertanát tekintve is érdekes lehet? — Az én kedvencem a középkor tanulmányozása. Rengeteg meglepetéssel szolgál a

Next