Limes - Tudományos szemle, 14. évfolyam (Tatabánya, 2001)
2001 / 6. szám - Magyarságkép – II. rész - 1956 és Olaszország - Walcz Amarylisz: Az 1956. évi magyar forradalom és Olaszország
Walcz Amarylisz 92 1956 és Olaszország Parlamentare e politica dell’Italia 1861-1988, Volume 17 (1954-1958), 11 Centrismo dopo De Gasperi, Nuova CEI, Milano, 1991, 205-206.o. 4 A NATO az olasz vezérkart bízta meg a magyarországi események kivizsgálásával. 5 A Magyarországot érintő olasz külpolitikai lépésekről, illetve azok indítékairól lásd részletesebben: Katalin Somlai: La diplomazia italiana e il ’56 ungherese. In Ungheria 1956 - La cultura si interroga (La rivoluzione patriottica e democratica d’Ungheria nello specchio di letteratura, storia, pubblicistica, politica, diplomazia, economia, arte) [a továbbiakban: Ungheria - 1956], Rubbetino, Soneria Mannelli, 1996, 95-10Lo. 6 „Olaszország és az 56-os magyar forradalom" [a továbbiakban: Olaszo. és 1956.], 1996. október 1-2., Magyarországi Olasz Kultúrintézet, Budapest, 1996., Paolo Massimo Antici hozzászólása, 18-20.o. 7 Pallavicini-Pálinkás Antalt a forradalom után halálraítélték és kivégezték. Olaszo. és 1956., (1996.), Gyapai Dénes hozzászólása, 112.o. 8 Olaszo. és 1956., (1996.), Ilario Fiore hozzászólása, 34.o. 9 Giulio Nascimbeni: Montanelli „I sogni rinascono al Talba...” In Corriere della Sera, 1994. augusztus 25., 25.o.; Filippo Raffaelli: Le notti di Kádár, Grafis Edizioni, Casalecchio di Reno, 1986, 18-19., 71., 91., 93-94., 148.o.; Sergio Perucchi: Dove abitava l’anima del mondo. In Ungheria 1956 (1996.), 175.0. 111 Olaszo. és 1956., (1996.), Vittorio Mangili hozzászólása, 61-62.0. 11 uo., 64-66.0.; vö. Raffaelli: i.m. (1986.), 93-95., és 102-104.0. 12 Ilario Fiore: Ultimo treno per Budapest, Mondadori, Milano, 1957 11 Luigi Fossati: Qui Budapest, Einaudi, Torino, 1957 14 Raffaelli: i.m. (1986) 15 Indro Montanelli a magyar kormánytól 1996-ban magas kitüntetést kapott. 16 Montanellinek az 1956-os forradalomról szóló írásait magyarul a következő kötetben olvashatjuk: Indro Montanelli, 1956 Budapest — a Corriere della Sera kiküldött tudósítója jelenti (Válogatás Montanelli 1956-ban írt cikkeiből), Püski Kiadó, Budapest, 1989. 17 Nascimbeni: i.m. (1994.), 25.o. 18 Az egyes városokban zajló diáktüntetésekről részletesebben lásd: II Giornale d’Italia, 1956. október 30., 2.0. 19 Ragno a forradalom leverése után a tiltakozó megmozdulások mellett pénzt is gyűjtött a diákok körében és igyekezett elérni, hogy egy-egy magyar menekültet római családok lássanak vendégül. (Gino Ragno szíves közlése, 2001. április 5.) A diákvezető egyébként a későbbiekben is aktív tevékenységet fejtett ki az olasz-magyar barátság fenntartása és az 1956-os forradalom emlékének a megőrzése érdekében, így pl. szavalóestet rendezett Tollas Tibor költő számára és több - filmbemutatóval egybekötött - előadást szervezett a magyar forradalomról. Budavár visszafoglalásának emlékére pedig ünnepi megemlékezést tartott, amelyen nagynénje, a római egyetem töröktanára versfordításokat mutatott be török szerzőktől. (Mihályi Géza szíves közlése, 2001. február 16.) 211 II Giornale d’Italia, 1956. október 30., 2.o. 21 XII. Pius pápa ezzel az enciklikával szólította fel a világegyházat a magyar népért való imára. In „Én apostoli vagyok, ő azonban apostol” [a továbbiakban: „Én apostoli vagyok...”] Kiállítás a Szentszék és Magyarország ezeréves kapcsolatáról. Esztergom, Prímási Palota, 1996. június 29- október 8., Akaprint Nyomda, Budapest, 1996, 41.o. 22 11 Messaggero, 1956. október 28., 4.0. 23 Triesztben a San Antonio-bazilikában, Genovában a Santissima Annunziata-bazilikában, Torinóban a San Filippo-templomban, Firenzében a Santa Maria in Fiore-bazilikában került sor ilyen szertartásra, amelyek végén rendszerint felcsendült a magyar himnusz is. In II Messaggero, 1956. október 28., 4.o. 24 II Messaggero, 1956. október 28., 2.0 25 1948. február 8-án az április 18-i országgyűlési választások előkészítésére létrehozott antikommunista szervezet, amely a keresztény értékek képviseletében lépett fel a kommunista propaganda ellen. Az 1980-ig működő szervezet, amelynek elnöke Luigi Gedda orvos, irányítója pedig Lucio Migliaccio katolikus pap volt, 19 tartományi, 320 - egy-egy egyházmegye körül csoportosuló - ún. területi és 18 ezer - a plébániákhoz tartozó - ún. helyi bizottságból állt és 50 ezer önkéntes, anyagilag független aktivistával rendelkezett. A szervezet létrejöttének körülményeiről részletesebben lásd: Luigi Gedda: 18 aprile 1948 Memoria inedite dell’artefice della sconfitta del Fronte Popolare, Mondadori, Milano, 1998, 115-129.0. 26 II Messaggero, 1956. október 29., 2.o. és október 30., 2.o. 27 Archivio Centrale dello Stato [a továbbiakban: ACS], Croce Rossa Italiana [a továbbiakban: CRI], Servizio Affari Internazionali [a továbbiakban: SAI], busta 22, az Olasz Vöröskereszt sajtóközleménye, 1956. október 29. 28 II Messaggero, 1956. október 30., 2.o. 29 II Messaggero, 1956. október 29., 2.o