Limes - Tudományos szemle, 18. évfolyam (Tatabánya, 2005)
2005 / 4. szám - Szemle - Szilágyi Imre: Déli szomszédaink a nemzeti vágyak és a nagyhatalmak között (Ress Imre könyvéről)
Limes lendülése előtt a térség népeinek magyarokkal való kapcsolatát inkább az együttműködés, a török elleni közös harc jellemezte (a történetíró itt szépirodalmi emlékekre, a délszláv epikus énekhagyományra és például Zrínyi Miklós horvát költői megörökítésére utal), addig a 19. században, az alkalmi versek éppúgy, mint a történetírók munkái már ázsiai eredetű, a barbár hunokkal rokon magyarokat tártak az alakuló horvát nemzet elé. Az átalakulásnak persze jól körüljárható történelmi, társadalomlélektani okai voltak: „A reformkor ellentétes magyar-horvát nemzetpolitikai törekvései, amelyek mindenekelőtt a középkori államközösség nemzetállami átalakítására irányultak....’’Ress Imre ezután bemutatja, hogyan alakították a horvát történetírók a magyarokról szóló horvát sztereotípiákat. A szerb történetírás magyarság-felfogását viszont az 1980-as évek Szerbiájának szemléletváltása tükrében mutatja be a szerző. Ekkor ugyanis a szerb történészek jelentős része félretette azt az 1970- es években kialakított, objektivitásra törekvő megközelítést, amelyben ugyan megmaradt mind a szerb, mind a magyar történészek sajátos látásmódja, de a kölcsönös megismerés és megértés jegyében törekedtek a közös történelem kritikus pontjainak feltárására. E rész legszomorúbb tanulsága, hogy olyan történészek, akik korábban képesek voltak szakmailag kifogástalan elemzéseket készíteni egy-egy történelmi folyamatról, hajlandók voltak kiszolgálni a nyolcvanas évek szerb politikusainak azon igényét, amely a szerb történelem különböző eseményeinek mitologizálását várta el. Az adott politikai légkörben azután azt igyekeztek bizonyítani, hogy „a szerbek kiirtásának eszméje tulajdonképpen az egykori Osztrák- Magyar Monarchiában formálódott ki”. Eltekintek annak felsorolásától, hogy melyik szerb történész milyen, szakmailag elfogadhatatlan álláspontot képviselt a Slobodan Milosevic nevével fémjelzett korszakban, azt azonban érdemes megemlíteni, hogy ilyen mitologizáló szemlélettel megírt szerb történeti művek már a 19. században is megjelentek. Elég például Jovan Ristics Risztics János művére gondolni, amely 1892-ben Szerbia külügyi viszonyai az újabb időben címmel magyarul is megjelent. Ress Imre végül megemlíti a 19. század második felében kialakuló/kialakított „az önálló boszniai nemzet létét igazoló történeti konstrukciót”, s ennek az elmúlt bő száz év alatt bekövetkezett metamorfózisait is. Ezután következik a horvátok, a szerbek és a bosnyákok nemzetállami törekvéseinek egy-egy konkrét témához kapcsolódó bemutatása, oly módon, hogy mindegyikben kitüntetett szerepet kap a magyarok ebben játszott szerepe és megítélése. Mindenekelőtt megismerjük, hogy milyen együttműködés, és miféle küzdelem alakult ki magyarok és horvátok között az 1825-1827-es pozsonyi országgyűlésen a Fiume gazdasági szerepének növelése érdekében folytatott tárgyalások során. Már itt megfigyelhető, ahogy Ress Imre igyekszik az események és a viták mögött meghúzódó társadalmi, politikai és gazdasági érdekek egész hálózatát minél részletesebben bemutatni, annak érdekében, hogy érthetővé váljék, miért és milyen területen volt lehetőség az együttműködésre, és hol volt bizonyos értelemben elháríthatatlan a magyarok és horvátok közötti ellentét. „...az árutermelő magyar nemesség és a kereskedelmi forgalom növekedésében érdekelt fiumei polgárság között érdekközösség alakul ki a birodalmi gazdaságpolitika elutasításában és a magyarországi kereskedelem fejlődését szolgáló változások elérésében”. Az együttműködés objektív és szubjektív feltételeinek részletes bemutatása mellett a szerző arra is sort kerít, hogy megmutassa, a nyelvi kérdés milyen 113 Szemle