Limes - Tudományos szemle, 21. évfolyam (Tatabánya, 2008)
2008 / 1. szám - Hasonlóságok és különbségek az Osztrák–Magyar Monarchiában - Katona Csaba: Magyar és cseh fürdők az Osztrák-Magyar Monarchiában
Katona Csaba 34 Hasonlóságok és különbségek és Új-Lublón a lengyelek, Élőpatakon a románok bukkantak fel nagyobb számban.26 A későbbi évtizedeket tekintve pedig említést érdemel Fest Imre politikus, közgazdász azon néhány sora, amelyekkel Mehádián (Herkulesfürdőn) szerzett tapasztalatait örökítette meg 1870-ben: „A társaság tarka volt, mivel itt már észrevehető a kelet közelsége, és a vendégek többsége román a dunai fejedelemségekből, szerb, sőt török, örmény. Magyart keveset találtam közöttük.”21 Lévay József költő pedig - már a század vége felé, 1898-ban így írt trencsénteplici (Trencianske Teplice) élményeiről: „De a fürdőlista, mely már a háromezer számon felül van, még mindig alig mutat az érkezők között egy-két magyar nevet. Többnyire külföldiek.”2* Hasonló volt a helyzet az osztrák határhoz közel fekvő Tarcsafürdő (Tatzmannsdorf) esetében, ahol pl. 1858-ban a vendégek 20%-a érkezett Alsó-Ausztriából és Stájerországból.29 (Tegyük azonban hozzá azt is, hogy Tarcsa jóval kisebb fürdő volt, 1876-ban összesen 457-en keresték fel.)30 A magyar fürdők ellenpéldájaként ugyanakkor feltétlenül érdemes egy pillantást vetni az ausztriai (azaz a Monarchiának nem a magyar koronához tartozó részein fekvő) fürdők háromévi összesített vendégforgalmát, és ezen belül a külföldről érkezettek arányát bemutató adatsorra: 1867-ben 76 158 vendégből 29 135 érkezett más országokból, 1869-ben 91 010-ből 35 554, míg 1870-ben 86 573-ból 33 060 látogató volt külföldi.31 Ez stabilan egyharmad körüli arányt jelent! Az okok között azt is meg kell említeni, hogy a magyarországi fürdők szolgáltatásai nem érték el az ausztriai vagy csehországi fürdők színvonalát. Füreden pl. csak az 1860-as években vette kezdetét a fürdő komolyabb fejlesztése.32 Nem véletlen, hogy Széchenyi István gróf a reformkorban így írt Füredről: „Szinte semmiben sem létezik Füreden azon csín, azon falusi csend, azon kényelem, azon minden fesznélküliség és mégis mindenek fölött Hiedelem, mely más, kivált külföldi fürdő- és borvíz-helyeket oly magához vonzó bárerővel ruház fel, hogy mind a már sokat élvezett, mind a még sokat élvezni akaró [...] nagy számban tódul beléjük.”33 Dőreség lenne tehát Petneki Áron megállapításával vitába szállni: „... a múlt század közepén a legnagyobb magyarországi fürdőhelyek többé-kevésbé ugyanabba a kategóriába tartoztak, mint a cseh és osztrák középmezőny.” Hogy a Petneki által leírt jelenség a következő évtizedekben sem változott, azt egy - több csehországi fürdőt is felsoroló - kiragadott példán keresztül a statisztika is alátámasztja. Míg 1870-ben Karlsbad 13 549, Baden bei Wien 9017, Töplitz 6506, Franzensbad 6210, Marienbad 6148 és Ischl 4471 vendéget fogadott, addig Füred az évi vendégeinek száma csupán 2160 fő - a nevesebb nem magyar fürdők közül ezzel csak az 1264 főt fogadó Gasteint előzte meg. A legnagyobb vendégforgalmat Magyarországon a Mehádia (Mehadia) melletti Herkulesfürdő bonyolította le ebben az évben 4252 látogatója révén.34 A magyar fürdőknek az osztrák és cseh fürdőkhöz képest alacsony látogatottsága évtizedekkel később sem változott, hiszen 1893-ban pl. Trencsénteplic (4885), Pöstyén (Piestany) (3657), Herkulesfürdő (3045), a Nagyvárad (Oradea) melletti Félixfürdő (Bäile Felix/Bäile Victoria) (2513) és Balatonfüred (2052) fogadta a legtöbb vendéget Magyarországon.35