Limes - Tudományos szemle, 21. évfolyam (Tatabánya, 2008)

2008 / 3. szám - Nézőpont - Fedinec Csilla: Magyarország az ukrán külpolitikában

Limes Fedinec Csilla Magyarország az ukrán külpolitikában 1989 végén, Máltán. Gorbacsov kijelentette: a „Brezsnyev-doktrína halott”, ami azt je­lezte, hogy a Szovjetunió nem fog katonai erővel beavatkozni a kelet-európai országokban és a szovjet tagköztársaságokban végbemenő változásokba. 1989-ben megkezdődődött a szovjet csapatok kivonása a Varsói Szerződés tagállamaiból. Kezdetét vette a kelet-európai rendszerváltás. A szovjet katonákat kivonták a háborús gócpontokból is: Afganisztánból, Etiópiából, Mozambikból, Nicaraguából. A jaltai-potsdami nemzetközi viszonyrend­­szer értelmét vesztette, miután nem csak a szocialista tábor, de maga a Szovjetunió is felbomlott. Gyakorlatilag ettől az időszaktól kezdve beszélhetünk ukrán-magyar kap­csolatokról. A szovjet időszakban az ukrán köztársaság nem volt önálló szubjektuma a külpolitikának, noha a függetlenedés utáni időszakban az ukrán történelemnek ezt a vonatkozását is igyekeztek önálló fejezetként megjeleníteni - folytatva e tekintetben a szovjet hagyományt.­ Az 1968-as prágai tavasz és az 1975-ös Helsinki Záróokmány aláírása volt az a két nemzetközi esemény, amely Ukrajnán belül az ellenzéki mozgalmak megerősödését hozta. 1990-ben megsemmisítették a szovjet alkotmány 6. és 7. cikkelyeit, melyek az egy­pártrendszert rögzítették. Az 1989-1990-es időszak rendszerváltó pártja az „Ukrajna Népi Mozgalma” (közkeletű nevén RUH) volt, melyet már 1988 novemberében elkezdett szervezni az Ukrajnai Írószövetség. Az 1990 márciusában megtartott választásokon a RUH több mint száz parlamenti helyet tudott megszerezni. Az utolsó ukrajnai szovjet parlamentnek tehát már nem csak kommunisták voltak a tagjai, de külön frakciók még nem alakultak. A RUH legfőbb érdeme, hogy a szovjet típusú ukrán parlament elfogadta az új választási törvényt, annak a társadalmi nyomásnak köszönhetően, ami a Mozga­lom növekvő politikai erejéből következett. A választási törvény többszöri módosítása ellenére sem sikerült stabil politikai szerkezetet kialakítani. Az államfő, a parlament és a kormány hármasának a hatalmi egyensúlyért folytatott harca a stabilitást veszélyez­tető, folyamatos bizonytalanságot eredményezett. Az ukrán parlamentet frakciók (egy adott párt képviselői), csoportok (különböző pártok szövetségre lépett képviselői) és a függetlenek alkották.A Nyugati értelemben vett parlamenti többség először 2000-ben jött létre az ukrán parlamentben Leonyid Kucsma akkori államfő nyomására, ám csak rövid időre, mert a lehallgatási botrányba keveredett elnök vesztett pozícióiból.­ (Az első ukrán államfő, Leonyid Kravcsuk korábban a szocialista Ukrajna első embere volt.) Kucsmát 1994-ben választották meg először. 1999-es újraválasztása előtt legfőbb riváli­sa, Vjacseszlav Csernovil rejtélyes autóbalesetben meghalt. A 2004-es elnökválasztást közfelháborodásra - „narancsos forradalom” - megismételték, akkor került hatalomra a jelenleg is regnáló Viktor Juscsenko. A parlament változó hatalmi szimpátiái ellenére: 299 Nézőpont

Next