Limes - Tudományos szemle, 21. évfolyam (Tatabánya, 2008)
2008 / 1. szám - Hasonlóságok és különbségek az Osztrák–Magyar Monarchiában - Katona Csaba: Magyar és cseh fürdők az Osztrák-Magyar Monarchiában
Katona Csaba 31 Hasonlóságok és különbségek Kammerbergre. [...] Sokat barangol a környéken kis kalapácsával, megkopogtatja a köveket, és hoz belőlük haza is.”" Meggyőző érvelés, de bizonyos: abban, hogy Goethe Marienbadhot részesítette előnyben, kulcsszerepe van a „felvirágzó” jelzőnek is. Az idősödő költő legalább annyira élvezte a lüktető társasági élet szellemet élénkítő hatását, mint természettudományos vizsgálódásaival elegyített magányos sétáit és a számára az újdonság felfedezésre váró csodáit nyújtó környező táj szépségét. Nem véletlenül érintette meg őt ismét a szerelem a nála fél évszázadnál is fiatalabb Ulrike von Levetzow láttán, és született meg ily módon a Marienbaci elégia („Marienbader Elegie”). Goethe tételesen sorolta fel az élvezetes fürdőhelyi időtöltés elemeit: „Pompás szállás, barátságos házigazdák, jó társaság, csinos leányok, muzikális műkedvelők, kellemes esti szórakozás, remek étkezés, új, jelentős ismeretségek s újra megtalált régiek, könnyű atmoszféra, kétezer párizsi lábnyi magasság a tenger felett, klastromi lakomák stb. mind hozzájárult, hogy a három hétig tartó szép időt teljesen kihasználhattam, élvezhettem."" Nemigen lehet kétséges, hogy Goethéhez hasonlóan érezhetett a fürdőhelyre érkezők zöme, bár az erszények eltérő vastagsága kinél-kinél másképp szabott gátat az élvezeteknek. A fürdőzés elterjedésével párhuzamosan kialakulóban volt a sajátos fürdőhelyi kultúra, irodalom és zene - ám ezek részletesebb taglalása szétfeszítené e tanulmány kereteit. Azt azonban le lehet szögezni, hogy a Monarchia idejére kialakult egy egységes fürdői kultúra, életvitel, mentalitás, ennek jegyében azonosak voltak az elvárások az egyes fürdőhelyeken a látogatók részéről. Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy valamennyi Monarchiabeli fürdőhely ugyanazt, ugyanolyan színvonalon nyújtotta volna a vendégeknek. A magyarországiak például bizonyosan nem tartoztak az élvonalbeli fürdők közé, dacára minden igyekezetüknek, ellentétben több csehországi létesítménynyel. Világosan igazolja ezt az is, hogy mennyivel többen látogatták Magyarországról a nevesebb csehországi fürdőket, mint Csehországból a magyarországiakat. Ezt az állítást konkrétan a 19. század egyik legismertebb magyar fürdője, Balatonfüred vonatkozó adatainak vizsgálatával szeretném alátámasztani. Külföldi fürdővendégek Balatonfüreden A bencés rend kezelésében működő híres balatoni fürdőhelyen, a füredi Savanyúvízen már a 19. század elején felbukkantak külföldi vendégek (sőt nem kétséges, hogy korábban is). Michael Eissl osztrák utazó, aki 1818-ban Festetich Györgyhöz készült Keszthelyre, útba ejtette Füredet is, és ennek során nem mulasztotta el megemlíteni, hogy idegen beszéd is megütötte a fülét: „Ide Magyarország minden részéből tódulnak az emberek. [...] Találkoztam itt magyarokkal, szlávokkal, németekkel, rácokkal, minden rendű és rangú emberrel a Kis- és Nagyalföldről és a Kárpátokból."" Nyilván az sem véletlen: Füred méltatói előszeretettel példálóztak azzal, hogy a Savanyúvizet külországi fürdőkkel vetették össze. A korabeli sajtóban is megtalálható annak bizonyítéka, hogy Füred nem csak Magyarországot tartotta vonzáskörzetének. A Hazai Tudósítások az 1820-as években már rendszerint közölt hirdetéseket a füredi fürdői szolgáltatások árairól, így pl. a fürdő egyik legkelendőbb árucikkéről, a palackozott savanyú vízről. Ennek borsos árát (20 krajcár) indokolva, a lap több érvet is akkurátusan felsorolt. Ezek közül az egyik ez volt: „Ezen hasznos, és eléggé meg nem becsülhető orvosló víznek igazi híre, a továbbra nem csak hazánkban, hanem külföldre is való