Állami polgari és középkereskedelmi iskola, Lippa, 1896
4 arany-, a többi herczegnők és magasrangú udvarhölgyek ezüstedényekbe gyűjtik össze a császári selyemhernyók számára szükséges eperfaleveleket, néhány gubót legombolyítanak és ezzel az ünnepélyesség véget ér. Chinában és Perzsiában már régóta jelentékeny volt a selyemkereskedés. Mikor a macedóniaiak Nagy Sándorral élükön a perzsákat Krisztus előtt 325-ben legyőzték, minden görög város vásáraira hoztak chinai selyemszöveteket elárusítani. Némely író szerint, a palesztinai izraeliták már ezen időt megelőzőleg ismerték volna a selymet, mint oly anyagot, melyből ruhát készíttetnek és az Ezechiel prófétánál (16 fej. 10.) előforduló »meshi« szót ma is selyemnek fordítják. A próféta valószínűleg a babyloni fogságban ismerkedhetett meg a selyemmel, ámbár még az sincs egészen bebizonyítva, hogy azon időben a babyloniaiak ismerték-e már a selymet. Rómában a köztársaság vége felé lett először a selyem ismeretes. Később Tiberius uralkodása alatt törvény is hozatott, mely csak a nőket megillető selyemruha viselését a férfiaktól eltiltotta. Ez.után 229-ben Heliogobalus császár már nagyban viselte a selyemfogát. Ebben az időben azonban Olasz- és Görögországban roppant drága volt, ugyannyira, hogy csak a leggazdagabbak voltak képesek a selyemruhák viselésére s még Aureliánus császár is megtiltotta nejének a selyemruha hordását a nagy drágaság miatt. A selyem nagy árát nem az okozta, mintha már Chinában lett volna a selyem oly drága, hanem a sok nehézség, melyekkel a perzsiai és indiai kereskedőknek meg kellett küzdeniük, hogy a kellő selyem mennyiséget megszerezhessék. Továbbá fokozta még e nehézséget ama körülmény is, hogy a közlekedés abban az időben Chinával nagyon is tökéletlen és szabálytalan volt. De ha az Ázsiát keresztül metsző Byzancztól Sericáig — mely utóbbi alatt kétségkívül Chinát értették — vezető út hosszúságát tekintetbe vesszük, nem csodálkozhatunk az árak óriási magasságán. 4500 kilométernél hosszabb az út Byzancz és Hymalaya hegység között . Ptolemaeus állítása szerint onnan Sericáig hét teljes hónapon utazott a karaván. Évszázadokon át az európaiak a selymet bizonyos fák leveleiből készített szövetnek tartották, midőn Görögország és Olaszország virágzó kereskedést űzött a selyemmel. Vergilius Georgiconjában (121) a chinaiakról (Seres) szólván, a selymet levelekből készített anyagnak nevezi. A hatodik században azonban megsemmisültek ilyenféle vélekedések. Ugyanis Perzsiának két Chinába utazó papja ott tartózkodásuk alatt kötelességnek ismerte az ottani természeti viszonyokkal, a selyemhernyó természetrajzával megismerkedni és megtanulni, hogyan készítik a chinaiak a selymet. Amint tanulmányaikkal készen voltak Európába siettek és Konstantinápolyba érkezvén Justinián császárnak jelentést tettek tanulmányaik és kutatásaik eredményéről. A császár felismervén a selyemiparnak oly nagy