Literaturai Lapok, 1836 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1836-07-01 / 27. szám

a» Szám. Péntek, Julius lan 1836. LITERATÚRAI LAPOK. Harag és párt nélkül. CSATÁR. Hőskölteményi rajzolat. Irta Garay Nepomuk. Pest 1834. (Folytatás.) Benne bizonyosan fölülmúlják a’ férfias felkezet vonatai a’ nembelieket, a’ mi annyival föltűnőbb, hogy a’ férfias cselekvésekre nem fokonkinti okozatosság bírja őt; de nem — tulajdonképi elszántság is, melly a’ nembeli körön túlhatást mindenkor kimenti. A’ lányka felkezetevel megegyezőnek semmi esetre nem található tehát, ’s költői következetlenség gyanánt kell tekinteni azt, hogy Ida, hu ez as indulataibul mintegy egyszerre kivetkezetten, az eldőlt őslak puszta falai közt, csendes odaadással epekedik, ’s a’ romok közt kápolnát építtetvén , bánatos panasz ’s buzgó imádságok közt végzi életét. Ezzel azonban nem azt akarom mondani, mintha helyesebbnek tartanám, hogy ő, harczi fegyver vagy ön tőre által múljon ki; sőt élete végszakaszát, igen női helyzetéhez illőnek találónk. Csak azt akarom figyelembe hozni, hogy ezen következetlensége által, a’ költő maga is elismerni látszik, legalább tettleg elismeri, hogy Ida lelkezetet , nem nő nemileg tüntető ki, mert ismét visszahelyzi őt azon körbe, azon lélekkorlátok közé, mellybül őt kiragadta, a’ nemi osztályán fölülemeltnek több férfiasságot adván, mintsem kellett volna. Azonban meg kell vallani, hogy az illy ellenkező lelki tulajdonok’ helyes összeillesztése: legnagyobb characteristics föladat; ’s én, Ida lelkezetrajzát, a’ Csatárban előforduló minden személyeké között legsúlyosabbnak tartom. — Mentheti egyébiránt Ida lelkezetvonatainak ezen aránytalanságát, a’ hazaszeretet, melly Ida keblét nagy mértékben lakta, ’s mellynek felbuzdulása valóban igen gyakran kikapja az emberi lelket a mndennapiság köréből, ’s az emberi természetnek általános szabályai alól. A’ többi személyeket, minek Giszkra, Újlaki, Ulászló és Szentgyörgyi, harmadrendilek gyanánt vélem tekinthetőknek; kikről ennélfogva röviden csak annyit mondok, hogy ők, a mennyire a’ cselekményekbe befolyásuk által nyomát hagyják lelkezeteiknek , mindenütt viszonyhoz illőleg cselekszik azt, úgyannyira, hogy ők csak ismét egy újabb ’s meggyőzőbb bizonyságot tesznek, a’ költő characteristicai helyes kiviteléről ’s következetességéről. Vizsgálat alá veendők még a’ fönképies személyek, ’s az emberi alakba öltöztetett eszmék (ideák) és indulatok, amellyek Csatárban előfordulnak. Iivének : az Isten, Sátán, Inke, magyarhon nemtője, továbbá a’ hajnal, az éj, a’ méh-szakálú idő", a’ háború, a’ rege; nem különben a’ gőg, ravaszság Méltó tárgyul szolgálhatna bővebb elmélkedésre ezen kérdés’ megfejtése, vagyon a’ testetlen észképek’ megtestesítése, vagyis a’ szellemiségnek anyagi alakba átöltöztetése, méltánylandó e vagy’ hely’telemtendő a’ költés körében. Itt azonban, erre, nekem, sem időm sem helyem nem lévén a’ tárgy mellett és ellen fölhozható okok és ellenokok’ elmondására, csupáin nézeteim következményét, ’s erről időnkint tett vizsgálataimbul származott egyénies (individuális) meggyőződésemet nyilatkoztatom ki. — Véleményem szerint a költés mestersége abban áll, hogy a’ valót, vágj’ legalább lehetőt, a’ mindennapiság elkoptatott köntöséből kivetkeztetve, olly szép ’s meglepő külsővel ruházzuk föl, mi szerint az, az olvasó szemei előtt mintegy átvarázsolt alakban , 's a’ szokottság korlátain fölül emelve, fönsebb polcra helyezetten mutatkozzék. A’ költőnek tehát mindenkor csak fönségesítni kell ; vagy ha volna ollyas észkép, mellyet már fönségesebbé tenni nem lehetne, legalább magasztaltsága’ fokán kell megtartania) mert alább szállitnia bőn, megbocsáthatlan költői botlás volna; sőt midőn ezt cselekedné, nem volna költő, hanem legfölebb is átöltöztető (travestáló) prosarcus dajka. ’S a’ szerzőnek ezen cselekedetét még azon mentség sem igazolná, hogy a’ szellemiség anyagositása által, az észképet megfoghatóbbá érthetőbbé akarta tenni; mert ő különben is csak olly’anok számára is, kik őt az ideák menetelében követni ’s így egyszersmind érteni is képesek. Egészen más a’ hit dolga, hol t. i. a’ csupa szellemiséget, a’ legtudatlanabb ember előtt is fölfoghatóvá kell tenni, és egészen más a’ költészeté. E’ kettőt összeolvasztani nem lehet. Egyáltalán helytelenitnem kell tehát a’ költőnek, csak épen most érintett irányát, melly a’ költészet ösvényéről a’ mindennapiság útjára vezetne vissza. Sőt helytelenitnem kell még azt is, hogy a’ szellem-alakokat műszer gyanánt használja hős költeményében. Nincs szebb , nincs szívre hatóbb 's egyszersmind meggyőzőbb, mint a’ természetiség, az egyszerű valóság, melly mellett az életbeli tapasztalások is harczolnak. Egyébiránt a’ mi a’ characteristicai szempontot illeti, azt a’ költő ezeknek személyesitésében is olly híven megtartotta, ’s olly bélyegzőleg találta, hogy gyakran csak egy két szóval is a’ legsajátsabban festi azoknak tulajdonait, így p. o. midőn az időt az’o h - szi á u-nak , a’ regét illatozó szép fürtis nek, a’ háborút véresen tépett-nek mondja; ’s a’ t. ’s a’ t. Az egyes lelkezetek’ megvizsgálása után azt lesz szükség tekintetbe venni: minő ügyességgel szőtt légyen a’ költő a’ szentélyek’ részletes cselekvényeiből égj’ egészet? A király’talan hazában, a’ gőgös Gara vagy az országrészékre; de ezt közvetve, az özvegy királyné uralkodóvá tétetése által igyekszik eszközölni. Hunyady átlátja az ő cselszövényeit, ’s terveinek ellene munkálólag rabirja az ország 27 ren-